Falak glettelése

A menet falon és mennyezeten lényegében ugyanaz. A minőséget leginkább az dönti el, mennyi türelem jut az egyes lépések közé.

Az alap előkészítése

A felületnek tisztának, szilárdnak és száraznak kell lennie. Le kell szedni a port, a zsíros foltokat, a pergő régi festékréteget és a málló vakolatot. A nagyobb lyukakat és repedéseket előbb javítóanyaggal kitöltik. Ezután jön az alapozó, ami kiegyenlíti az alap nedvszívását, és segít, hogy a glett jobban tapadjon.

Felhordás vékony rétegekben

A glettet rozsdamentes simítóvassal húzzák fel, általában két rétegben. Az első kiegyenlíti az egyenetlenségeket és eltakarja a hibákat, a második adja a végső, sima felületet. Egy réteg többnyire nagyjából 1 és 3 mm közötti, a pontos értéket a gyártó tünteti fel a csomagoláson. Minden rétegnek teljesen meg kell száradnia, mielőtt a következő rákerül.

Csiszolás és záró alapozás

Száradás után a felületet finom csiszolóhálóval vagy csiszolópapírral átcsiszolják, többnyire 120-as és 180-as közötti szemcsemérettel. Ez eltünteti a simítóvas nyomait és az apró kiemelkedéseket. Végül leporolják a falat, és újra alapozzák, hogy a festék egyenletesen üljön meg, és ne foltosodjon.

A falon szemből látod a munkát, és egyenes testtartásban dolgozol. A mennyezet több okból is nehezebb:

• fej fölött kell dolgozni, ami fizikailag megterhelő, és nehezebb egyenletes nyomással vezetni a simítóvasat,
• a vastagabb réteg a saját súlyától lehullhat, ezért inkább vékonyabb rétegeket hordanak fel,
• csiszoláskor a por egyenesen a szerelőre hullik, elszívás és légzésvédő nélkül nem lehet rendesen dolgozni,
• a mennyezetet gyakran az ablakon át érkező súrlófényben látod, így minden hullám jobban kirajzolódik.

Gipszkarton álmennyezetnél és falnál először a hézagokat kell megoldani: a gipszkartonos a hézagolóba belenyomja az erősítőszalagot, újabb réteg hézagolóval elfedi, majd száradás után lecsiszolja. A csavarfejeket is leglettelik. Csak ezután jön a teljes felületű glettelés. Panelházak betonmennyezetén a zsaluzás nyomait, a pórusokat és a panelek közötti átmeneteket kell kiegyenlíteni.

Gipszes glett

Száraz lakóhelyiségekbe, vagyis nappaliba, hálószobába, előszobába vagy konyhába ez a megszokott választás. Könnyen húzható, viszonylag gyorsan szárad, és simára csiszolható. Fürdőszobába, pincébe és más nedves helyiségbe nem való.

Cementes glett

Keményebb, és jobban bírja a nedvességet, ezért fürdőszobában, mosókonyhában vagy gépészeti helyiségben használják. Lassabban szárad és nehezebben csiszolható, ezért már felhordáskor pontosabban kell dolgozni vele.

Kész diszperziós glett

Vödrös pasztaként kapható, nem kell keverni. Apró javításokra, részletekre és vékony, finom záró rétegre jó. Nagy felületek vastagabb kiegyenlítésére kevésbé alkalmas.

A munka mennyisége, és így a végösszeg is, főleg az alap állapotától függ. Egyenes, szilárd felületnél sokszor elég egy glettréteg és egy finom csiszolás. Több munkát jelent viszont:

• a ferde, repedezett vagy zsíros fal, amely több réteget és alaposabb előkészítést kíván,
• a sokrétegű régi festés, amit előbb le kell szedni,
• a sok sarok, kávás ablak- és ajtónyílás, fülke és villanyszerelési horony,
• a magas belmagasság, a lépcsőház vagy a galéria, ahol állvány kell,
• a cementes glett, amely lassabban dolgozható és nehezebben csiszolható,
• a berendezett szoba, amit ki kell pakolni és gondosan le kell takarni a por ellen.

• Kimarad az alapozás. A nedvszívó alap kiszívja a glettből a vizet, ezért az rosszul tapad, megreped vagy leválik.
• Túl vastag réteg egyszerre. Száradáskor megreped, a mennyezetről pedig le is eshet. Jobb több vékony réteget felvinni.
• Nem szárad ki rendesen. A nedves alsó rétegre húzott újabb réteg hullámosodhat vagy elválhat.
• Rossz körülmények. Huzat, hideg vagy magas páratartalom egyenetlen száradást és hajszálrepedéseket okoz.
• Csiszolás fényes ellenőrzés nélkül. Az egyenetlenségek gyakran csak festés után jönnek elő. Sokat segít az oldalfény, például egy közvetlenül a fal mellé tartott LED-es munkalámpa.
• Védőfelszerelés nélküli munka. A finom gipszpor irritálja a légutakat és a szemet, ezért kell a légzésvédő maszk, a védőszemüveg, és ha lehet, elszívós csiszológép.

Egy kisebb falat egy lakószobában te is meg tudsz csinálni, ha van türelmed hozzá. A mennyezetet, a magas tereket és a nagy felületeket viszont okosabb tapasztalt szobafestőre bízni.

1. Pakold ki a szobát, takard le fóliával a padlót és a bútorokat, és a konnektorok fedlapjának levétele előtt kapcsold le a kismegszakítót.
2. Távolítsd el a port, a zsíros foltokat és a laza vakolatdarabokat.
3. Töltsd ki a nagyobb lyukakat és repedéseket javítóanyaggal, és hagyd kiszáradni.
4. Kend le a falat alapozóval a gyártó útmutatása szerint.
5. Keverd ki a gipszes glettet a csomagolás szerint, de csak annyit, amennyit fel is tudsz dolgozni.
6. Húzd fel az első vékony réteget simítóvassal, és egyenlítsd ki a legnagyobb egyenetlenségeket.
7. Hagyd teljesen kiszáradni, majd vidd fel a második, záró réteget.
8. Száradás után csiszold át finom csiszolóhálóval, légzésvédőben és védőszemüvegben.
9. Nézd meg a felületet oldalfényben, és töltsd ki az apró mélyedéseket.
10. Porszívózd le a port, és kend fel a záró alapozót.

Ha társasházban laksz, nézd meg a házirendet, vagy kérdezd meg a közös képviselőt, milyen időszakban lehet zajos és poros munkát végezni.

Festés előtt nézd végig a felületet oldalfényben, és húzd végig rajta a tenyered. Átvételkor érdemes megnézni, hogy:

• a felület sima, nincs rajta simítóvasnyom és csiszolási karc,
• a gipszkarton hézagai és a csavarfejek nem látszanak,
• oldalfényben nem látszanak hullámok és mélyedések,
• a glett nem reped, és kopogtatásra nem kong,
• a sarkok és élek egyenesek és tiszták,
• a felület portalanított és alapozott,
• a szoba ki van takarítva, a környező felületek nem koszosak.