Velencei stukkó (polírozott glett)

Lassú kézi munkáról van szó. Minden réteg nagyon vékony, és az eredményt leginkább az időzítés határozza meg. A szobafestő nagyjából ebben a sorrendben dolgozik:

Az alap előkészítése

A falnak egyenesnek, szilárdnak, száraznak és tisztának kell lennie. A lyukakat és repedéseket kitölti, a régi, laza festékrétegeket eltávolítja. Ezután megfelelő mélyalapozóval kezeli a felületet, hogy egyforma legyen a nedvszívása. Miért olyan fontos ez? Mert a fényes felület minden egyenetlenséget kiemel. Ezért ez a szakasz gyakran több időt vesz igénybe, mint maga a stukkó.

Alapréteg

Az első réteget vékonyan húzza fel rozsdamentes simítóval, ez kiegyenlíti az apró egyenetlenségeket. A gyártó előírása szerint hagyja megszáradni, ez általában néhány óra. A vastagabb helyeket finoman átcsiszolja.

A mintát adó rétegek

A második és a további rétegeket rövid húzásokkal, különböző irányokban hordja fel. Így alakul ki a jellegzetes márványos rajzolat. Általában két-négy vékony réteg kerül fel. Az utolsó réteget a megfelelő pillanatban nyomja és simítja: amikor már nem nedves, de még nem teljesen kemény. Ilyenkor kezd előjönni a fény.

Viaszolás és polírozás

Száradás után vékony réteg viasz kerül a felületre, amelyet ronggyal vagy simítóval políroz ki. A viasz élénkebbé teszi a színt, növeli a fényt, és védi a felületet a víztől és a szennyeződéstől.

• a meszes velencei glett a hagyományos változat, márványliszttel. Jól átengedi a párát, és lúgos kémhatása miatt kevésbé hajlamos a penészedésre. Inkább lakóhelyiségekbe való,
• a műgyanta alapú glett könnyebben dolgozható, és többnyire jobban bírja a kopást. Általában viszont kevésbé „lélegzik”,
• a viaszok között van természetes és szintetikus is, némelyik gyöngyházas vagy metálos hatású. A vastag viaszréteg rontja a páraáteresztést, ezért vékonyan kell felvinni,
• a szín lehet fehér, előre pigmentált vagy minta alapján kikevert. A világos és közepes árnyalatok elnézőbbek az apró hibákkal, a sötét és metálos színeken minden húzás látszik.

Szerszámként rozsdamentes simítók és kisebb spaklik kellenek a sarkokhoz, valamint finom csiszolópapír és tiszta rongyok. A simító legyen karcmentes, különben a karcokat átviszi a falra.

A munka nehézségét, és ezzel a végösszeget is, főleg ezek befolyásolják:

• a fal állapota, mert az egyenetlen vagy sérült fal több kitöltést és csiszolást igényel,
• a rétegek száma és a kívánt fényesség,
• a különleges hatások, például gyöngyház, metálos pigment vagy több szín egy felületen,
• a sok sarok, kávája, konnektor és kapcsoló, amelyek körül csak lassan lehet haladni,
• a belmagasság és a hozzáférhetőség, például lépcső fölött vagy beépített bútor mögött,
• az, hogy ki van-e pakolva a helyiség, és nem dolgoznak-e közben más szakemberek is, mert a friss rétegre szálló por gondot okoz.

A velencei stukkó jól mutat nappaliban, hálószobában, előszobában, folyosón és irodában. Viaszolva konyhában is használható a munkapulton kívüli részeken, fürdőszobában pedig ott, ahol közvetlenül nem fröccsen rá víz. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy valaki zuhanyzóba rendeli csempe helyett, aztán meglepődik, hogy a tartósan nedves helyen a felület megváltozik. Ilyen zónákra más rendszerek valók, például speciális vízálló glettek. Ezekről kérdezd meg a kivitelezőt, mielőtt döntesz.

• rosszul előkészített alap: a poros vagy zsíros helyen a glett leválik, az egyenetlenségek pedig polírozás után kiugranak,
• túl vastag réteg, amely sokáig szárad és megrepedhet,
• egyenetlen húzások, amelyek után foltok, csíkok és „térképek” maradnak,
• rossz pillanatban végzett polírozás: nedves rétegen a glett felszakad, száraz rétegen már nem jön elő a fény,
• vastagon vagy egyenetlenül felvitt viasz, amely foltosnak és mesterkéltnek hat,
• huzatban vagy tűző napon végzett munka, amikor a glett túl gyorsan szárad, és nem lehet polírozni.

Azok a hibák, amelyek egy sima festésnél eltűnnek, itt azonnal látszanak. Sokszor csak a teljes felső réteg eltávolításával javíthatók.

A polírozott glett biztonságos munka, de gyakorlatot kíván. Ha magad szeretnéd kipróbálni, kezdd egy lapon vagy egy kisebb falon, amely nem a helyiség fő eleme. Mindig az adott glett műszaki adatlapja szerint dolgozz.

1. Pakold ki a helyiséget, takard le a padlót, és ragaszd körbe a környezetet szalaggal.
2. Ellenőrizd a fal síkját hosszú léccel, töltsd ki és csiszold le az egyenetlenségeket.
3. Portalanítsd a felületet, és vidd fel a glett gyártója által ajánlott alapozót.
4. Húzz fel egy vékony alapréteget, és hagyd megszáradni.
5. Hordd fel a további vékony rétegeket rövid, keresztirányú húzásokkal, mindig az előző réteg száradása után.
6. Az utolsó réteget tiszta simítóval nyomd és simítsd, amikor már nem nedves, de még nem kemény.
7. Teljes száradás után vigyél fel vékony réteg viaszt, és polírozd ki ronggyal.
8. A simítókat azonnal mosd el és töröld szárazra, hogy ne maradjon rajtuk anyag.

Ha a minta nem úgy sikerül, ahogy elképzelted, az teljesen megszokott. A hangsúlyos falhoz érdemes tapasztalt szobafestőt hívni.

• nézd meg a falat az ablak felől érkező fénnyel szemben és ferdén eső lámpafényben is, nem látszanak-e hullámok vagy feltűnő egyenetlenségek,
• a rajzolat az egész felületen egyenletes legyen, éles határok nélkül az egyes szakaszok között,
• a fény legyen egységes, matt szigetek és viaszcsíkok nélkül,
• a felületen ne legyen repedés, buborék vagy levált rész,
• a sarkok, élek és a konnektorok környéke legyen tisztán befejezve,
• kérd el a felhasznált glett és viasz nevét, valamint az ápolási útmutatót.