Elektromos felülvizsgálati jegyzőkönyv (lakás)

A köznyelv egyszerűen „érintésvédelmi mérésnek” vagy „villamos biztonsági felülvizsgálatnak” hívja. A végén jegyzőkönyvet kapsz, ami leírja a hálózatot, tartalmazza a mért értékeket és a talált hibákat, és egyértelműen kimondja, hogy a hálózat biztonságosan használható-e.

Két fő fajtája van:

• első felülvizsgálat: egy új vagy átalakított hálózatot vizsgálnak meg vele, mielőtt először bekapcsolnák, tehát új lakás, teljes felújítás vagy nagyobb átkötés után,
• időszakos felülvizsgálat: bizonyos idő elteltével megismétlik, hogy kiderüljön, romlott-e azóta a hálózat állapota.

Felülvizsgálatot csak az végezhet, akinek érintésvédelmi, illetve villamos biztonsági felülvizsgálói szakképesítése van. Egy villanyszerelő, akármilyen tapasztalt is, ilyen képesítés nélkül nem adhat ki jegyzőkönyvet. Ha bizonytalan vagy, nyugodtan kérd meg a szakembert, hogy mutassa meg a bizonyítványát.

Magánlakásokra jellemzően nem vonatkozik olyan szigorú ismétlési rend, mint a munkahelyekre és az üzletekre. A felülvizsgálat ettől még nem felesleges. A gyakorlatban ezekben a helyzetekben lesz rá szükséged:

• a hálózat felújítása után, akkor is, ha csak egy része készült el, például új elosztótábla, új kismegszakítók, vagy új vezetékek a konyhában és a fürdőszobában,
• lakás vásárlásakor vagy eladásakor: sokat elárul a vezetékek állapotáról, főleg régi panellakásokban, ahol gyakran még alumínium vezeték van a falban,
• zárlat, meghibásodás vagy tűz után: ilyenkor ki kell deríteni az okot, és meg kell nézni, hogy a hálózat többi része rendben van-e,
• bérbeadás előtt, ha a tulajdonos igazolni szeretné, hogy a lakás elektromos hálózata biztonságos.

Régebbi lakásban érdemes nagyjából tízévente átnézetni a hálózatot, rossz állapotú vezetékeknél gyakrabban. Ha kisgyerek vagy idős ember is él veled, a mérésnek még több értelme van.

Fontos tudni, kinek mi a dolga. A lakáson belüli hálózatért, vagyis a mérőórától befelé, a tulajdonos felel. A felszálló vezetékekért, a lépcsőházért, a pincéért és a többi közös helyiségért a társasház felel, ebben a közös képviselőhöz kell fordulni. A főbiztosító és a mérőóra az elosztói hálózathoz tartozik, ott az áramszolgáltatónak is lehetnek saját előírásai.

Egy átlagos lakásban általában egy-három órát vesz igénybe. Nagyobb lakásban, vagy ha bonyolultabb a hálózat, például elektromos padlófűtés is van, tovább is tarthat. A menete többnyire ilyen:

1. A felülvizsgáló átnézi a meglévő dokumentációt: a terveket, az elosztótábla rajzát vagy a korábbi jegyzőkönyvet.
2. Szemrevételezi a hálózatot. Megnézi az elosztótáblát és a kismegszakítók feliratozását, a konnektorok, kapcsolók és a látható vezetékek állapotát. Azt is ellenőrzi, hogy az egyes szerelvények az adott helyiségbe valók-e, például a fürdőszobába.
3. Megméri a védővezető folytonosságát, vagyis azt, hogy a „föld” tényleg eljut-e minden konnektorig és minden olyan készülékig, amelynek szüksége van rá.
4. Megméri a szigetelési ellenállást. Ebből derül ki, hogy a vezetékek szigetelése ép-e, vagy már elöregedett.
5. Megméri a hurokimpedanciát. Ezzel ellenőrzi, hogy hiba esetén a kismegszakító elég gyorsan lekapcsol-e.
6. Kipróbálja az áram-védőkapcsolót, vagyis az FI-relét: a megfelelő szivárgó áramnál és elég gyorsan old-e le.
7. A mért értékeket az MSZ HD 60364 szabványsorozat alapján értékeli, a vizsgálatokra különösen a 6. részt veszi figyelembe, majd elkészíti a jegyzőkönyvet.

A mérések alatt rövid időre nem lesz áram a lakásban. Erre gondolj a hűtő, a számítógép vagy az akvárium miatt. A szigetelési ellenállás mérésekor a készülékeket ki kell húzni a konnektorból, különben meghamisíthatják az eredményt, vagy kárt is szenvedhetnek.

Hogy mennyire bonyolult a felülvizsgálat, és mennyi időt tölt vele a szakember, az főleg a lakás állapotán és a meglévő papírokon múlik:

• dokumentáció: ha megvan az elosztótábla rajza és egy korábbi jegyzőkönyv, nem kell kinyomozni, melyik kismegszakító melyik szobához tartozik,
• áramkörök száma: ahol több az áramkör, a konnektor és az FI-relé, ott több a mérés is,
• hozzáférés az elosztótáblához: ha szekrény takarja, vagy körbecsempézték, az lassítja a munkát,
• a vezetékek kora és állapota: alumínium vezetékeknél és átláthatatlan régi átalakításoknál a felülvizsgálónak külön ki kell derítenie, mi hová van kötve,
• nedves helyiségek: a fürdőszobára és az erkélyre szigorúbb követelmények vonatkoznak, ott alaposabban kell vizsgálni,
• talált hibák: a felülvizsgálat nem javít ki semmit. A javítás külön villanyszerelői munka, és utána általában újra mérni kell.

A gyakorlatban ugyanazok a hiányosságok jönnek elő újra és újra. Jobb előre tudni róluk, hogy ne az eredmény lepjen meg:

• hiányzó FI-relé: régi lakásokban többnyire nincs, pedig áramütéskor éppen ez kapcsolja le az áramot a másodperc töredéke alatt,
• rossz állapotú alumínium vezetékek: a meglazult vagy túlmelegedett kötések tüzet okozhatnak,
• szakszerűtlen házi barkácsolás: védővezető nélkül cserélt konnektor, „saját módszerrel” bekötött lámpa, rosszul méretezett kismegszakító,
• olcsó, minősítés nélküli anyagok: konnektorok és hosszabbítók, amelyek terhelés alatt felmelegszenek,
• feliratozatlan elosztótábla: hiba esetén senki sem tudja, mit kell lekapcsolni.

Ha a szakember súlyos hibát talál, a hálózatot nem megfelelőnek minősíti, és javasolhatja, hogy egy részét a javításig ne használd. Ezzel nem kötözködik, hanem az áramütéstől és a tűztől óv meg. Ha valamit saját kezűleg alakítottál át, mondd el neki nyíltan, ezzel mindkettőtöknek időt spórolsz.

A villamos hálózatba csak megfelelő képesítésű villanyszerelő nyúlhat. A talált hibákat ezért ne próbáld meg magad kijavítani.

A jegyzőkönyvet írásban kapod meg. Tedd el a lakás többi iratával együtt, és ha eladod a lakást, add át az új tulajdonosnak. Átvétel előtt nézd meg, hogy szerepel-e benne:

• a lakás címe és pontos azonosítása,
• a felülvizsgálat fajtája, vagyis hogy első vagy időszakos vizsgálat volt,
• a felülvizsgáló neve, a képesítését igazoló adatok és az aláírása,
• a vizsgálat dátuma és a következő ajánlott felülvizsgálat időpontja,
• a hálózat leírása: a vezetékek típusa, az áramkörök száma, a kismegszakítók és az FI-relék,
• az egyes áramkörök mért értékei, nem csak egy általános „megfelel”,
• a talált hiányosságok listája, a helyükkel és a javítási javaslattal,
• egyértelmű záró megállapítás arról, hogy a hálózat biztonságosan üzemeltethető-e.