Bitumenes lemez lángolvasztással függőleges felületre, egy rétegben

A függőleges bitumenes szigetelés fő feladata, hogy a talajból érkező víz és nedvesség ne jusson be a falazatba. A tetőn azt akadályozza meg, hogy a felületen lefolyó víz a fal vagy az attika mellett a szigetelés mögé kerüljön. A jellemző helyek:

• pincék és alagsorok külső falai a földvisszatöltés előtt,
• sávalapok és a ház lábazata, ahol a függőleges szigetelés a fal alatti vízszintes szigeteléshez csatlakozik,
• a lapostető attikájának belső oldala, ahová a tetőszigetelést felvezetik,
• a terasz vagy erkély és a ház falának csatlakozása,
• támfalak, kutak, aknák és gyűjtők külső oldala.

Miért pont lánggal? A megolvasztott lemez a teljes felületen összekapcsolódik az aljzattal, nem maradnak mögötte üregek, amelyekben a víz vándorolhatna, és a toldásoknál a bitumen egy tömbbé olvad össze. Jól elvégzett munkánál az egyes lemezsávokból folytonos réteg lesz, a toldásoknál sincs gyenge pont.

Mikor elég egy réteg

Egy réteg lánggal hegesztett lemez általában talajnedvesség és nem nyomó víz ellen elegendő, vagyis olyan víz ellen, amely lefolyik, és amelyet a szivárgó vagy a jó vízáteresztő visszatöltés elvezet. A tetőszigetelés attikára vezetésénél is többnyire elég, ha ez megfelel a tető rétegrendjének. Más a helyzet agyagos talajon, ahol eső után a víz megáll az alap körül, vagy ha a talajvíz szintje a pincepadló közelébe ér. Ilyenkor már nyomás alatti vízről beszélünk, és általában két réteget, más rendszert vagy vízzáró betont terveznek. Erről a tervező dönt a telek talajvízviszonyai alapján, nem a helyszínen dolgozó szakember. Ha nem tudod biztosan, milyen víz hat a házad körül, kérdezz rá, mielőtt elkezdik a hegesztést.

A folyamat kicsit eltér attól függően, hogy munkagödörben álló pincefalról vagy tetőn lévő attikáról van szó, de az elv ugyanaz.

1. Ellenőrizni az aljzatot: szilárd, száraz, sík legyen, éles kiállások, habarcsmaradék és por nélkül. Az éleket lekerekíteni vagy letörni.
2. Kialakítani a holkert, vagyis a vízszintes és függőleges felület találkozásánál a ferde vagy lekerekített átmenetet habarcsból vagy előregyártott ékből. Így a lemez nem éles, derékszögű sarkon fordul át.
3. Lekenni az aljzatot bitumenes kellősítővel, és a gyártó előírása szerint, jellemzően néhány óráig hagyni száradni.
4. Felszabni a lemezt a fal magasságának megfelelő hosszúságú sávokra, ráhagyással a vízszintes átfedésre és a felső lezárásra.
5. A sávot feltekerni, alul a falhoz illeszteni, a lemez alsó oldalát és az aljzatot melegíteni, majd a tekercset fokozatosan felfelé letekerni. Hengerrel vagy simítóval rányomni, hogy teljes felületen tapadjon.
6. Magasabb falaknál a lemezt felül ideiglenesen vagy véglegesen mechanikusan rögzíteni, hogy melegen ne csússzon le.
7. Az oldalsó átfedéseket úgy hegeszteni, hogy a szélen vékony, folytonos bitumencsík folyjon ki, jellemzően fél centi körül.
8. A belső és külső sarkokat, a csőátvezetéseket és rögzítőket azonos lemezből vágott kiegészítő foltokkal megerősíteni.
9. A felső élt lezáró vagy leszorító profillal lezárni, a profilt rögzíteni, a fölötte maradó hézagot bitumennel kompatibilis, tartósan rugalmas tömítőanyaggal kitölteni.
10. Átnézni a toldásokat, és lefotózni a kész felületet, mielőtt a védőréteg eltakarja.

Csatlakozás a vízszintes szigeteléshez

A függőleges szigetelés legérzékenyebb része az alja, ahol az alap alatti vagy a tetőn lévő szigeteléssel találkozik. A vízszintes lemezt általában legalább néhány centivel felvezetik a falra, és a függőleges lemez átfedi, vagy fordítva, attól függően, milyen sorrendben készül. A lényeg, hogy az átfedés elég széles legyen, nagyjából 10-15 cm, és megszakítás nélkül legyen hegesztve. Pincéknél gyakran előfordul, hogy a vízszintes szigetelés csak egy keskeny sávban lóg ki az alaplemez alól, és sáros is. Az ilyen szélet meg kell tisztítani, ki kell szárítani és le kell kenni kellősítővel, különben a függőleges lemez csak a szennyeződésre tapad.

A függőleges szigetelés gondjainak jó része már azelőtt keletkezik, hogy az égőt meggyújtanák. Mielőtt a szigetelők kiérkeznek, ennek kell rendben lennie:

• a fal elkészült, a beton vagy a vakolat a gyártó szerinti ideig érlelődött és száradt, a friss beton sok vizet tartalmaz, és a lemez nem tapad rajta,
• pincénél a munkagödör elég széles ahhoz, hogy a fal mellett biztonságosan lehessen állni és az égővel dolgozni, a rézsű vagy a dúcolás pedig védi a gödröt a beomlástól,
• attikánál van állvány vagy biztonságos feljutás és leesés elleni védelem,
• a közelből elvitték az éghető anyagokat, főleg a polisztirolt, a fát, a fóliákat és a csomagolóanyagot,
• a víz-, csatorna- és kábelátvezetések előre be vannak építve, mert a kész szigetelésen utólag átfúrt lyuk mindig gyenge pont,
• tisztázott, mivel védik a szigetelést a befejezés után, és ki végzi ezt a munkát.

Az időjárás sokat számít. Esőben, ködben és harmatos aljzaton nem lehet hegeszteni, mert a lemez alatti víz gőzzé válik, és hólyagokat képez. Hidegben a bitumen merevebb, a lemez hajlításkor megreped, ezért a gyártók megadnak egy legalacsonyabb feldolgozási hőmérsékletet. Az SBS-sel modifikált lemezek általában hidegebb időben is feldolgozhatók, mint a hagyományos oxidált bitumenes lemezek, de náluk is a műszaki adatlap az irányadó.

Függőleges felületekre ma szinte kizárólag lángolvasztásra szánt modifikált bitumenes vastaglemezt használnak, jellemzően 4 mm körüli vastagságban. A különbségek főleg a bitumen típusában, a hordozóbetétben és a felületképzésben vannak.

A bitumen típusa

• az SBS-sel modifikált (elasztomer) bitumen rugalmas, jól bírja az aljzat mozgását és a hideget, falra és részletekhez ezt választják a leggyakrabban,
• az APP-vel modifikált (plasztomer) bitumen jobban bírja a magas hőmérsékletet és a napot, de merevebb, sarkokhoz és egyenetlen falhoz kevésbé való,
• az oxidált bitumen a legolcsóbb és legkevésbé rugalmas csoport, függőleges felületre lángolvasztással ma már inkább csak kivételesen használják.

Hordozóbetét

A betét adja a lemez szakítószilárdságát és nyúlását. A poliészter filc rugalmas és szakadásálló, ezért pincéknél és ott, ahol az épület mozoghat, ezt részesítik előnyben. Az üvegfátyol vagy üvegszövet méretstabilabb, de az aljzat mozgásakor könnyebben megreped. Üveghordozós lemeznek ott van értelme, ahol az aljzat stabil, és süllyedéstől nem kell tartani.

A lemez felülete

A finom hintésű vagy vékony fóliával ellátott lemez föld alá és hőszigetelés alá való. Napsütésnek kitett attikára durvább palaszórásos lemezt használnak, amely védi a bitument az UV-sugárzástól, vagy a szigetelést lebádogozzák. Ha a lemez védelem nélkül marad a napon, a bitumen idővel öregszik és repedezik.

Mikor ne használj lángot

Ahol a közelben polisztirol hőszigetelés, fa szerkezet vagy műanyag ablak- és ajtókeret van, ott a nyílt láng kockázatot jelent. A polisztirol a hőtől megolvad, és tűz keletkezhet. Ilyen helyeken öntapadó bitumenes lemezt vagy hidegen felhordható bitumenes kenhető szigetelést használnak, vagy úgy rendezik a munkák sorrendjét, hogy a hegesztés a hőszigetelés felrakása előtt készüljön el. Utólag hőszigetelt ház lábazatánál ez gyakori kérdés, és még a munka megkezdése előtt el kell dönteni.

Az árlistában külön tétel szerepel az egyrétegű bitumenes lemez vízszintes felületre hegesztésére. Az anyag gyakran ugyanaz, de a falon végzett munka más és lassabb. A különbségek röviden:

• vízszintes felületen az egész tekercs egyben letekerhető, és lábbal vagy hengerrel nyomják rá, a falon felszabott darabokkal dolgoznak, és mindegyiket külön kell melegíteni és rányomni,
• a falon hat a gravitáció, a meleg lemez hajlamos lecsúszni és a felső szélén elválni, ezért mechanikus rögzítés és lezáró profil kell hozzá,
• a falon négyzetméterenként több a toldás, a sarok és az átvezetés, és minden részlet időt és rutint igényel,
• a szakember kényelmetlen testhelyzetben, gödörben vagy állványon dolgozik, és nehezebben látja, hogy a toldásnál rendesen kifolyt-e a bitumen,
• vízszintes felületen a víz megáll, és a szigetelést leginkább a toldásokban terheli, a falon a víz lefolyik, ezért itt főleg az átfedések helyes sorrendje és a jó felső lezárás dönt,
• a függőleges szigetelést a befejezés után azonnal védeni kell a visszatöltéskor érő sérülésektől, a vízszintest általában betonréteg, aljzatbeton vagy a rétegrend következő rétege takarja.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pinceszigetelésnél a költségvetésben mindkét tétel szerepel: a vízszintes felület az alaplemez alatt vagy fölött, és a függőleges felület a falak kerülete mentén. Lapostetőnél a felület nagy része vízszintes, a függőleges rész csak egy sáv az attikák és falak mentén, de sokszor éppen ezen múlik, hogy beázik-e a tető. A függőleges felületet a teljes kiterített magasságon mérd, a vízszintes átfedéssel és a felső lezárással együtt, ne csak a terepszintig.

A falon végzett munka mennyisége nem csak a négyzetméterek számától függ. A nehézségi fokot főleg ezek befolyásolják:

• a fal magassága, magasabb falnál a lemezt toldani vagy rögzíteni kell, és állványról dolgoznak,
• a sarkok, kiugrások, pillérek és átvezetések száma, egy hosszú, egyenes fal sokkal egyszerűbb, mint egy tagolt alaprajz,
• az aljzat állapota, a régi, kiegyenlítő réteg nélküli kő- vagy téglafalat előbb vakolni vagy simítani kell,
• felújításnál a régi szigetelés, a festékmaradványok és a föld eltávolítása,
• a hozzáférés, a szomszéd kerítése melletti keskeny munkagödör vagy az állvány nélküli attika jelentősen lassítja a munkát,
• az éghető anyagok és ablakok közelsége, amelyeket védeni kell, vagy más technológiát kell választani,
• az időjárás, nedves és hideg időben a munkát meg kell szakítani.

Régi ház felújításánál gyakran előfordul, hogy a legtöbb időt éppen a kiásás, a fal megtisztítása és kiegyenlítése viszi el, maga a hegesztés aztán gyorsabb. Új, egyenes beton- vagy falazóblokk fallal épült háznál fordított a helyzet.

A függőleges vízszigetelés egy munkafolyamat-lánc közepén áll, és a minősége attól is függ, mennyire jól egyeztetnek egymással a szakemberek.

• a kőművesekkel és betonozókkal: sík aljzat, lekerekített élek, holker a sarokban és kellően kiérlelt beton,
• a vízszerelővel és a villanyszerelővel: minden átvezetést előre beépíteni, lehetőleg tömítőgallérral vagy karimával, amelyhez a lemez hozzáhegeszthető,
• azzal, aki a pince hőszigetelését készíti: a lábazati hőszigetelő lapok ragasztója legyen bitumennel kompatibilis, mert az oldószeres ragasztók megtámadják a bitument,
• azzal, aki a munkagödröt visszatölti: csak a szigetelés ellenőrzése után, a fal mellett kövek nélkül, rétegenként,
• tetőn a bádogossal: az attika bádogozása úgy takarja a szigetelés felső lezárását, hogy a víz ne folyhasson be a lemez mögé.

Társasháznál, például a pince vagy a tető szigetelésekor, a munkát a közös képviselővel kell egyeztetni, a döntést pedig a tulajdonostársak hozzák meg. Érdemes időben tisztázni, ki tartja a kapcsolatot a kivitelezővel, és ki veszi át a kész munkát.

A függőleges szigetelés hibái alattomosak, mert a visszatöltés után senki sem látja őket. Csak nedves foltok, sókivirágzás vagy penész formájában jelentkeznek a pincében, néha évek múlva.

• kellősítés nélküli vagy poros aljzat, a lemez csak a felszínen tapad, és idővel leválik,
• elégtelen melegítés, a lemez csak pontszerűen tapad, mögötte csatornák maradnak a víznek,
• túlmelegítés, a hordozóbetét megég, a bitumen lefolyik, és a lemez azon a helyen elveszíti a szilárdságát,
• hiányzó mechanikus felső lezárás, a lemez elválik, kihajlik, és a víz a szigetelés mögé folyik,
• terepszint alatt végződő felső él, a lábazatról lefolyó víz mögé jut, a szigetelésnek általában a terepszint fölött kell végződnie,
• holker nélküli éles sarok, a lemez a sarokban nem fekszik fel, süllyedéskor elszakad,
• rövid vagy rossz irányú átfedések, a víz befolyik a toldásba,
• csak tömítőanyaggal körbekent átvezetések, a tömítő idővel megkeményedik és elválik,
• építési törmelékkel és kövekkel végzett visszatöltés közvetlenül a lemezre, védőréteg nélkül,
• egy réteg ott, ahol nyomás alatti víz hat.

A szigetelés védelme a befejezés után külön munka, de nem lehet kihagyni. Föld alá általában dombornyomott szivárgó lemez kerül, a dudorokkal a talaj felé, vagy lábazati hőszigetelő lapok, illetve más védőréteg. A visszatöltés rétegenként, óvatos tömörítéssel készül, hogy a szigetelés ne mozduljon el és ne lyukadjon ki.

Maga a hegesztés kész, amint a lemez kihűl, ez általában néhány perc. A teljes munka ideje azonban az előkészítéstől függ. A kellősítőnek a gyártó szerint néhány órától nagyjából egy napig kell száradnia, hidegben és nedvességben tovább. A friss vakolatnak vagy kiegyenlítő rétegnek a kellősítés előtt ki kell száradnia. Az új falak betonjának idő kell, amíg a felesleges nedvesség távozik belőle, ez általában több hét.

Függőleges felületen egy nap alatt kevesebb négyzetméter készül el, mint vízszintesen, mert több a részlet. Egyszerű alaprajzú, egyenes falú háznál a pince gyakran néhány nap alatt leszigetelhető, tagolt alaprajznál és régi falazatnál hosszabb idővel kell számolni. Ne töltesd vissza a gödröt rögtön a befejezés után, előbb nézd át és fotózd le a szigetelést.

A biztonságról: nyílt lánggal végzett munkánál legyen a helyszínen tűzoltó készülék, és a munka végén még egy ideig figyelni kell, nem parázslik-e valahol anyagmaradék. A propánpalackot ne hagyd a munkagödörben, mert a levegőnél nehezebb gáz a talaj közelében gyűlik össze. Ha gázszagot érzel vagy tűz keletkezik, hagyd el a helyszínt, és hívd a 112-t vagy a gázszolgáltató hibabejelentőjét.

A falon végzett lángolvasztást hagyd a szigetelőkre. Az égővel munkagödörben vagy állványon dolgozni kockázatos, és a hiba nehezen derül ki. Az aljzat előkészítésével viszont sokat segíthetsz a brigádnak, és biztos lehetsz benne, hogy a szigetelésnek lesz mire tapadnia.

1. Kiásni a földet a fal mellett a megbeszélt mélységig, de csak addig, amíg biztonságos, a mélyebb munkagödröt dúcolással dolgozó cégre bízni.
2. Drótkefével megtisztítani a falat a földtől, a régi bevonatoktól és a laza részektől, majd hagyni kiszáradni.
3. Leverni a kiálló habarcsot, és lekerekíteni az éles éleket.
4. Kitölteni a nagyobb lyukakat és hézagokat javítóhabarccsal, és a gyártó szerint hagyni kiérlelődni.
5. Lesöpörni vagy leporszívózni a port a fal felületéről és az alap vízszintes széléről.
6. Ecsettel vagy hengerrel egyenletes, vékony rétegben lekenni a falat bitumenes kellősítővel, de csak azután, hogy a szigetelővel egyeztettétek a kellősítő típusát.
7. Hagyni a kellősítőt a műszaki adatlap szerint megszáradni, és megvédeni az esőtől és a portól.
8. Elvinni a környékről a polisztirolt, a fát és minden más éghető anyagot.

Az átvételt még azelőtt végezd el, hogy a szigetelést eltakarnák. Járd végig a falat teljes hosszában, és a toldások szélét óvatosan próbáld meg egy tompa spaklival, nem szabad felemelhetőnek lennie. Átvételkor ellenőrizd, hogy:

• a lemez teljes felületen fel van hegesztve, hólyagok, ráncok és elálló szélek nélkül,
• az oldalsó toldásoknál látszik a kifolyt bitumen folytonos csíkja,
• az átfedések elég szélesek, és úgy vannak elhelyezve, hogy a víz rajtuk folyjon le, ne beléjük,
• a sarokban van holker, és a lemez üreg nélkül fekszik fel rá,
• a sarkok és átvezetések foltokkal meg vannak erősítve és szorosan csatlakoznak,
• az alsó átfedés a vízszintes szigetelésre folytonos és fel van hegesztve,
• a felső él profillal le van zárva, rögzítve és tömítőanyaggal tömítve,
• a szigetelés a leendő terepszint fölött vagy az attika bádogozása alatt végződik,
• a lemezen nincsenek átégett helyek és mechanikai sérülések,
• megvan a teljes felületről és a részletekről készült fotódokumentáció és a felhasznált lemez adatai.