Kiegyenlítő ágyazat

Az ágyazat nem teherhordó réteg. A gyalogosok és az autók terhét az alatta lévő zúzottkő alap viseli. Az ágyazatnak egyetlen feladata van: pontos, egyenletes fekvést adni, amelybe a kövek a vibrálás során kicsit belenyomódnak és stabilan megülnek.

Ebből következik egy fontos dolog: az ágyazat nem arra való, hogy nagy gödröket vagy púpokat egyenlítsen ki az alapban. Ha egy helyen egy centi vastag, egy méterrel arrébb pedig tíz, a vastagabb rész idővel jobban összenyomódik, és ott megsüllyed a burkolat. A síkot és a lejtést ezért már a teherhordó rétegben kell beállítani, az ágyazat csak finomít rajta, az egész felületen azonos vastagságban.

A gyakorlatban főleg finom zúzalékot használnak, általában 2/4-es vagy 2/5-ös frakciót. A szögletes szemek egymásba ékelődnek, jól átengedik a vizet, és nem mozdulnak el a kő alatt. A térkőgyártók néha a nulláról induló, finom részt is tartalmazó frakciót (például 0/4) is megengedik: ezt könnyebb lehúzni, viszont rosszabbul vezeti el a vizet.

• 2/4-es zúzalék: általános választás járdához, teraszhoz és kocsibeállóhoz,
• finom részt tartalmazó zúzalék: kellemes vele dolgozni, inkább kisebb terhelésű felületekhez való,
• gömbölyű szemű bányahomok vagy folyami homok: a szemek elcsúsznak egymáson, ezért terhelt burkolat alá nem ajánlott,
• agyagos vagy földes anyag: alkalmatlan, mert megtartja a vizet, és télen a fagy megemelheti a burkolatot.

Ha a térkő gyártója a műszaki adatlapon konkrét frakciót és ágyazatvastagságot ír elő, ahhoz igazodj. Garanciális vitáknál erre gyakran rákérdeznek.

A munkát csak akkor érdemes elkezdeni, ha már kész a tömörített, megfelelő lejtésű zúzottkő alap, és a szegélykövek is a helyükön vannak. A vízelvezetéshez szükséges lejtés térkőnél általában 1 és 2 % között van, mindig a háztól elfelé.

Az alapra vezetőlécek vagy acélcsövek kerülnek, amelyeket úgy állítanak be magasságban, hogy a felső élük adja meg az ágyazat felső síkját. Közéjük szórják a zúzalékot, majd hosszú, egyenes léccel lehúzzák síkba. A vezetők kiemelése után a helyükön maradt barázdákat feltöltik és simítóval elsimítják.

A lehúzott ágyazatra már nem lépnek rá. A köveket a már lerakott felületről haladva, előrefelé rakják. Az ágyazatot burkolás előtt külön nem tömörítik. A tömörítés a kővel együtt történik: lerakás és a fugák kitöltése után gumilapos lapvibrátorral mennek végig a felületen. A kövek ilyenkor néhány millimétert süllyednek, ezzel már a magasság beállításánál számolni kell.

Vibrálás után az ágyazat általában nagyjából 3 és 5 cm közötti vastagságú. A vékonyabb réteg nem egyenlíti ki az apró eltéréseket, a vastagabb pedig egyenetlenül nyomódik össze.

Egyszerű eset a téglalap alakú, egyirányú lejtésű felület, jól tömörített alappal és talicskával is kényelmesen megközelíthető helyen. Ilyenkor az ágyazat gyorsan, egy menetben lehúzható.

Több időt visz el:

• a több irányba lejtő felület, folyókákkal és víznyelőkkel, ahol változik a lejtés iránya,
• az ívek, lépcsők, aknafedlapok és a házfal környéke,
• az egyenetlen zúzottkő alap, amelyet előbb ki kell javítani,
• a rossz megközelíthetőség, amikor az anyagot kézzel kell áthordani a kerten,
• az esős idő, amikor a lehúzott ágyazat elázik, és újra kell csinálni.

Általában ugyanezek a körülmények döntik el azt is, mennyi munkával számol a burkoló az árajánlatban.

• az egyenetlen alap kiegyenlítése vastagabb ágyazattal: egy év múlva ezeken a helyeken mélyedések jelennek meg,
• rálépni a lehúzott ágyazatra: a lábnyomok kis gödrökként maradnak a kő alatt,
• túl nagy felület egyszerre: lehúzzák az egész udvart, aztán jön egy eső, vagy éjjel átsétál rajta a macska, és megsérül az ágyazat,
• alkalmatlan anyag: földes homok vagy gömbölyű szem, amely az autó kereke alatt elmozdul,
• rosszul beállított magasság: elfelejtik a vibráláskori süllyedést, és a kész felület alacsonyabb lesz a szegélynél vagy a küszöbnél,
• vibrálás gumilap nélkül: megsérül a kövek felülete és éle.

Terasznál vagy kerti járdánál az ágyazatot magad is elkészítheted, ha az alap már kész és tömörített. Kell hozzá két acélcső vagy egyenes léc, egy hosszú lehúzóléc, vízmérték, zsinór és gereblye.

1. Zsinórral és léccel ellenőrizni a tömörített alap síkját és lejtését, a nagyobb eltéréseket előbb az alapban kijavítani.
2. A vezetőcsöveket párhuzamosan lefektetni, egymástól valamivel kisebb távolságra, mint a lehúzóléc hossza.
3. A csövek magasságát úgy beállítani, hogy a kövek lerakása és a vibrálás után a felület a tervezett magasságra és lejtésre kerüljön.
4. Enyhén nedves zúzalékot szórni a csövek közé, és gereblyével elteríteni.
5. A zúzalékot a léccel a csöveken végighúzva, fűrészelő mozdulattal lehúzni, a felesleget továbbtolni.
6. Óvatosan kiemelni a csöveket, a barázdákat feltölteni és simítóval elsimítani.
7. Csak akkora felületet előkészíteni, amekkorát aznap le is tudsz burkolni.
8. A köveket a kész felületről rakni, az ágyazatra nem lépni.

Az ágyazatot a burkolás után már nem látod, ezért még a kőrakás előtt nézd meg, utána pedig a burkolat viselkedéséből következtethetsz rá:

• az ágyazat az egész felületen azonos vastagságú, és nincsenek rajta lábnyomok,
• az anyag tiszta, nincs benne föld, gyökér vagy nagyobb kő,
• a ráfektetett kétméteres léc alatt sem az ágyazaton, sem később a burkolaton nincs számottevő hézag,
• eső után a víz a tervezett irányba folyik el, és nem marad tócsa,
• a kövek rálépéskor nem billegnek és nem nyikorognak,
• a kész burkolat pontosan illeszkedik a szegélyhez, a küszöbhöz és az aknafedlapokhoz,
• a fugák vibrálás után is színültig ki vannak töltve.