Lépcsőfokok szerelése homloklappal

A menet mindkét változatnál hasonló. A homloklap egy plusz lépést jelent, és több munkát az illesztésnél.

1. Minden fok külön felmérése. A betonlépcsőknek szinte soha nem egyforma minden foka, és a sarkok sem pontosan derékszögűek. Az asztalos fokonként méri a magasságot, a mélységet, a síkságot és az aljzat nedvességét.
2. Az elemek méretre gyártása vagy igazítása. A lépcsőlapokat a lépcső valódi formájához vágják, nem a tervrajzhoz. A homloklapok magasságát úgy igazítják, hogy kiegyenlítsék a beton kisebb eltéréseit.
3. Az aljzat előkészítése. A betont megtisztítják a portól és a zsírtól, alapozzák, a nagyobb egyenetlenségeket kiegyenlítő anyaggal javítják vagy lecsiszolják.
4. A homloklapok és lépcsőlapok beépítése. Az elemeket rugalmas, fa és beton ragasztására készült ragasztóval rögzítik, ez általában poliuretán vagy MS polimer alapú. Az aljzattól függően a ragasztást rejtett mechanikus rögzítés egészíti ki. Minden fokot vízmértékkel ellenőriznek, és leterhelik, amíg a ragasztó meg nem köt.
5. A részletek befejezése. A fal melletti hézagot léccel vagy rugalmas tömítővel takarják, az apró réseket kitöltik. Ha a lépcsőlapok nem gyárilag felületkezelve érkeztek, lakkot vagy olajat visznek fel.

Acél lépcsőnél a fa és a fém közé rugalmas alátét kerül, hogy a rezgés ne adódjon át a fára, és a fok ne kopogjon.

Két hasonló munkáról van szó: csak a lépcsőlapok felszereléséről, illetve a lépcsőlapok és homloklapok együttes felszereléséről. A különbség abban van, mi marad látható.

• Csak lépcsőlap: a fa csak a vízszintes felületre kerül. A betonfokok elejét másképp kell megoldani, például vakolattal, glettel vagy festéssel. Ez az egyszerűbb és gyorsabb változat.
• Lépcsőlap homloklappal: a függőleges rész is fa borítást kap, így a lépcső egységes hatású. Több a mérés és az illesztés, mert a lépcsőlap és a homloklap találkozása jól látszik, és ott nem maradhat rés.

Miért választják sokan a homloklapot? Eltakarja az egyenetlen betonfelületet, védi a cipőorr okozta kopástól és a rúgásoktól, könnyebb tisztán tartani, és a kisgyerekes családok értékelik, hogy a láb sehol nem csúszik be. A homloklap lehet a lépcsőlappal azonos fafajból, kontrasztos fából vagy festett MDF lapból, ami jól illik a fehér ajtókhoz és tokokhoz.

Lépcsőhöz keményfát használnak, leggyakrabban tölgyet, emellett bükköt vagy kőrist. A tölgy kopásálló és szép rajzolatú, a bükk valamivel puhább és érzékenyebb a nedvességre.

• Tömörfa lépcsőlapok: egy darabból vagy ragasztott lamellákból készülnek, később többször is felcsiszolhatók és felújíthatók.
• Rétegelt lépcsőlapok: több rétegből állnak, alaktartóbbak és kevésbé vetemednek, ezért széles fokokhoz jól beválnak.

A lépcsőlapok általában nagyjából 30-40 mm vastagok, a homloklapok vékonyabbak. A vastagabb lap merevebb és több csiszolást elbír, de minden fokot megemel. Felületkezelésre lakk való, ha ellenálló réteget szeretnél, olaj, ha a természetes hatás a fontos, a kemény viaszolaj pedig a kettő közötti megoldás. Lépcsőnél érdemes gondolni a csúszásgátlásra is, akár csúszásgátló lakkal, akár az élnél kialakított hornyokkal.

A legegyszerűbb eset az egyenes lépcső sík, száraz betonnal és nagyjából egyforma méretű fokokkal. Hosszabb és drágább lesz a munka, ha:

• a beton egyenetlen vagy sérült, és ki kell egyenlíteni, az éleket javítani kell,
• előbb el kell bontani a régi járólapot, PVC-t vagy a régi lépcsőlapokat,
• a lépcső csigalépcső vagy fordulós, ahol minden foknak más a formája,
• homloklap, lekerekített él vagy a meglévő korláthoz való csatlakozás is kell,
• süllyesztett LED-világítás vagy alumínium élvédő kerül a fokokba.

Egy fontos részlet, amiről gyakran megfeledkeznek: a fa burkolat a lépcsőlap vastagságával megemeli a fokokat. Az alsó szinttől számított első és a felső szint melletti utolsó fok ezért eltérő magasságú lesz, ha ezzel nem számolnak már a padlók tervezésénél. Minden foknak egyforma magasnak kell lennie, a lépcsők kialakítására vonatkozó MSZ EN szabványok is ezt tartják alapelvnek.

A legtöbb gond nem rögtön jelentkezik, hanem néhány hónap múlva vagy az első fűtési szezon után.

• Nedves vagy poros aljzat. A ragasztó nem fog teljes felületen, a fok alatt üregek maradnak, és a lépcső nyikorogni kezd.
• Nem akklimatizált fa. A lépcsőlapoknak néhány napig abban a helyiségben kell pihenniük, ahová beépítik őket. A levegő relatív páratartalma ott nagyjából 40-60% legyen, és csak a vakolat és az aljzatbeton kiszáradása után érdemes szerelni.
• Merev vagy univerzális ragasztó. A fa mozog, és ha a kötés nem rugalmas, megreped vagy elválik.
• Hiányzó hézag a fal mellett. A fa nedvesség hatására tágul, és ha nincs helye, a fok felpúposodik vagy megreped.
• Elnagyolt felmérés. A fokok közötti néhány milliméteres különbséget a láb is érzi, és az ilyen lépcsőn az emberek megbotlanak.

Átvételkor menj végig a lépcsőn felfelé és lefelé is, lassan és normál tempóban, és figyeld meg:

• nem nyikorog, nem rugózik és nem mozdul-e egyik fok sem rálépéskor,
• egyforma magasak-e a fokok, az elsőt és az utolsót is beleértve,
• egyforma-e a lépcsőlapok túlnyúlása a homloklap fölött,
• vízszintesek-e a lépcsőlapok, és egy vonalban vannak-e az élek,
• nincs-e látható rés a lépcsőlap és a homloklap találkozásánál,
• maradt-e hézag a falak mellett, és le van-e takarva léccel vagy tömítővel,
• egyenletes-e a felületkezelés, megfolyások és kezeletlen részek nélkül,
• kaptál-e tájékoztatást arról, mikor terhelhető teljesen a lépcső, és hogyan kell ápolni a felületet.