Páraelszívó cső szerelése és bekötése

Magát a csövet gyorsan fel lehet tenni a készülékre. A munka nagy része a nyomvonal előkészítése, és az, hogy a cső kompromisszumok nélkül illeszkedjen a bútorba. Általában ezek a lépések tartoznak hozzá:

• a nyomvonal felmérése a páraelszívó csonkjától a kivezetésig,
• nyílások kivágása a felső szekrény aljába, polcába vagy tetejébe,
• a visszacsapó szelep felhelyezése és a cső rácsatlakoztatása a készülékre,
• a cső elvezetése a szekrényeken át vagy fölöttük, és a rögzítése,
• a bekötés a fali kivezetésbe és minden toldás tömítése,
• a látható szakasz takarása takaróléccel vagy panellel,
• a huzat és a zaj kipróbálása minden fokozaton.

A külső falon átvezető furat és a páraelszívó elektromos bekötése külön munka. Ha a pult fölött nincs konnektor, és új vezetéket kell húzni, azt csak képesített villanyszerelő végezheti.

A szerelő a páraelszívó csonkjánál kezd, és megnézi, merre vezet a legrövidebb és legegyenesebb út a kivezetésig. Miért olyan fontos ez? Minden ív és minden méter cső ellenállást jelent a levegőnek. A készülék ilyenkor hiába zúg teljes erővel, gyengébben szív.

A csonkra visszacsapó szelep kerül. Ez bekapcsoláskor kinyílik, kikapcsoláskor bezár, így kintről nem jön be hideg levegő és szag a konyhába. Ezután kivágják a nyílásokat a szekrényekben. A forgácslap vágott széleit érdemes lekenni vagy leragasztani, hogy ne szívják be a nedvességet.

A csövet inkább nagy sugarú ívekkel vezetik, mint éles könyökökkel. Külső kivezetésnél enyhe lejtéssel, kifelé fektetik, hogy az esetleges kondenzvíz kifolyjon, és ne a készülékbe follyon vissza. A toldásokat egymásba tolják, rögzítik, és alumínium ragasztószalaggal leragasztják. A csövet bilincsekkel rögzítik, hogy ne rezegjen a szekrényeken.

Kerek, merev cső

A sima belsejű műanyag kerek cső fékezi legkevésbé a levegőt, és ez a legcsendesebb. Az átmérőt a páraelszívó csonkjához igazítják, általában a gyártó előírása szerint. Mindenhol jó választás, ahol a szekrények fölött vagy bennük elég hely van.

Lapos légcsatorna

A lapos, téglalap keresztmetszetű csatorna közvetlenül a felső szekrények fölé vagy takarópanel mögé is elrejthető. A kerek csonkról a lapos csatornára átmeneti idommal térnek át. A lényeg, hogy a lapos csatorna keresztmetszete ne legyen kisebb a csonkénál. A szűkület gyengébb huzatot és nagyobb zajt okoz.

Flexibilis alumínium cső

A bordázott flexibilis cső olcsó és gyorsan felszerelhető, ezért a gyakorlatban sokszor találkozni vele. A belső bordák viszont fékezik a levegőt és susognak. Inkább rövid, néhány tíz centiméteres összekötésre való, nem a teljes nyomvonalra.

Ha kivezetést egyáltalán nem lehet kialakítani, marad a recirkulációs üzem szénszűrővel. Ilyenkor nincs cső, a páraelszívó a szűrt levegőt visszafújja a konyhába. A gőztől és a párától így csak részben szabadulsz meg, a szűrőket pedig a gyártó útmutatása szerint rendszeresen cserélni kell.

A társasházak közös szellőzőkürtői általában lassú, természetes szellőzésre készültek. Egy erős páraelszívó ilyen kürtőbe kötve a szagokat akár a szomszéd lakásokba is átnyomhatja, ezért műszakilag ritkán jó megoldás.

Különösen óvatosnak kell lenni a nyitott égésterű gázkészülékeknél, például egy régebbi gázkazánnál, átfolyós vízmelegítőnél vagy kéménybe kötött konvektornál. A kifelé szívó páraelszívó depressziót, vagyis légritkulást kelt a helyiségben, és visszaszívhatja az égésterméket a lakásba. A páraelszívó csövét soha nem szabad olyan kéménybe kötni, amelybe kazán vagy kályha is csatlakozik. Megoldás lehet a légpótlás, például egy légbevezető vagy egy ablakkapcsoló, amely csak résnyire nyitott ablaknál engedi működni az elszívót. Ezt kéményseprőnek vagy gázszerelő szakembernek kell megítélnie. Ha gázszagot érzel, zárd el a főcsapot, szellőztess, ne kapcsolj fel semmilyen elektromos eszközt, hagyd el a lakást, és hívd a földgázelosztó hibabejelentő számát vagy a 112-t.

A legegyszerűbb eset, amikor a fali kivezetés közvetlenül a páraelszívó mögött van, és a nyomvonalban csak egy-két ív szerepel. Ez rövid, átlátható munka.

A munkát főleg ezek teszik hosszabbá és bonyolultabbá:

• hosszú nyomvonal több szekrényen át vagy a mennyezet alatt,
• nyílások kivágása már összeszerelt szekrényekbe úgy, hogy az ajtók és a polcok ne sérüljenek,
• kevés hely a szekrények fölött, amikor lapos csatorna és átmeneti idomok kellenek,
• a cső takarása panellel vagy álmennyezettel,
• szigetpáraelszívó, amelynél a cső a mennyezetben fut,
• hideg tér, például fűtetlen tetőtér, ahol a csövet a páralecsapódás ellen hőszigeteléssel kell ellátni.

Új konyhánál érdemes a cső útvonalát még a felső szekrények felszerelése előtt eldönteni. A szerelő így pontosan kivághatja a nyílásokat, és utólag semmit sem kell átalakítani.

Ha a falban már van kész kivezetés, a páraelszívó fel van szerelve és konnektorba van dugva, a rövid összekötést magad is megoldhatod. Külső falon ne fúrj át, és az elektromos hálózathoz ne nyúlj.

1. Kihúzni a páraelszívó csatlakozóját a konnektorból.
2. Lemérni a csonk és a kivezetés átmérőjét, és azonos keresztmetszetű csövet venni.
3. A visszacsapó szelepet a csonkra tenni, és ellenőrizni, hogy szabadon nyílik.
4. Bejelölni és kivágni a szekrényben a csőnél valamivel nagyobb nyílást, a vágott széleket leragasztani.
5. A csövet méretre vágni úgy, hogy ne legyen feszes, és ne is hajoljon meg feleslegesen.
6. A toldásokat egymásba tolni és alumínium szalaggal leragasztani.
7. A csövet bilinccsel rögzíteni, hogy ne érjen a szekrény aljához és ne rezegjen.
8. Visszadugni a páraelszívót, és kipróbálni minden fokozatot.

Mielőtt bezárod a szekrényeket és bepakolod az edényeket, nézd át a szerelővel ezeket a pontokat:

• a páraelszívó a legmagasabb fokozaton érezhetően húz, az alá tartott papírzsebkendőt magához szívja,
• a zaj egyenletes, nincs sípolás, zörgés vagy csapkodó szelep,
• a visszacsapó szelep kikapcsolás után bezár, és kintről nem jön be levegő,
• minden toldás le van ragasztva, sehol nem szökik a levegő,
• a cső rögzítve van, és nem ér az ajtókhoz vagy a polcokhoz,
• a szekrényekben lévő nyílások széle tiszta és takart,
• a külső rács a helyén van, tömítve, a lamellák szabadon mozognak.