Szegélykő rakása földnedves betonba

A földnedves beton cement, adalékanyag és nagyon kevés víz keveréke. Ránézésre nedves homokra hasonlít: szórható, de ha összenyomod a kezedben, megtartja a formáját. Nem folyik szét, ezért nem kell hozzá zsalu, és a szegélykövet könnyen a megfelelő magasságra lehet benne igazítani.

Tömörítés és nedvesítés után a keverék fokozatosan megköt, és szilárd ágyat ad. Járdához, teraszhoz, kerti felületekhez és a családi házak szokásos kocsibeállójához ez bőven elég. Nagy forgalmú felületeknél vagy különleges szerkezeteknél a rakás módját tervező határozza meg, általában a gyártó műszaki előírásai és a vonatkozó MSZ EN szabványok alapján.

A vonal és a magasság kitűzése

Először karókra zsinórt feszítenek, vagy szintezővel jelölik ki a magasságot. A zsinór mutatja a szegélykövek felső élét és az irányukat is. Ekkor kell gondolni a felület lejtésére is, hogy a víz a háztól elfelé folyjon, ne felé.

Kiásás és az altalaj tömörítése

Az árkot a szegélykőnél valamivel szélesebbre ássák, hogy az oldaltámasz is elférjen. A mélység a szegély magasságától és a terheléstől függ. Virágágyás mellett elég a sekélyebb árok, autóval járt beállónál viszont mélyebbre kell menni, és gyakran tömörített zúzottkő réteg is kerül alá. Az árok aljáról eltávolítják a termőföldet és a laza talajt, majd alaposan letömörítik.

Ágyazat, lerakás és támasztás

Az árok aljára földnedves beton kerül, általában nagyjából tíz centiméter vastagon, nagyobb terhelésnél vastagabban. A szegélykövet ráfektetik, gumikalapáccsal a zsinór szintjére ütögetik, és vízmértékkel ellenőrzik. A darabok között keskeny, egyenletes fuga marad. Ezután a külső oldalon betonhát készül: földnedves betonból formált ék, amely nagyjából a szegély magasságának harmadáig vagy feléig ér. Végül a betont benedvesítik, és néhány napig nem terhelik a szegélyt.

• kerti szegély, vékony és könnyű, gyep, virágágyás és kavicsos felület elválasztására, ahol csak gyalog járnak,
• parkszegély, valamivel erősebb, járdához és teraszhoz, ahol a burkolat szélét kell megtartania,
• útszegély, vastag és nehéz, kocsibeállóhoz és parkolóhoz, ahol a kerekek nyomása éri,
• süllyesztett (ráhajtós) szegély letört éllel, a behajtónál, hogy az autó simán áthaladjon rajta.

A betonszegély bírja a legtöbbet, és szinte mindenhová jó. A műanyag vagy fém gyepszegély inkább a kertben, a gyep szélén állja meg a helyét, a térkő szélét viszont nem tartja meg megbízhatóan. Választáskor tedd fel magadnak az egyszerű kérdést: csak járni fognak a felületen, vagy autóval is ráállnak? Ha autóval is, válassz útszegélyt és alaposabb alapot. Figyelj a fagyállóságra is, mert a fagyos és olvadásos napokat váltogató magyarországi telek erősen megviselik a szegélyeket.

Az egyenes vonal sík, szilárd terepen, jó megközelítéssel a legegyszerűbb eset. Hosszabbá és nehezebbé teszi viszont a munkát:

• az ív és a törés, ahol a szegélyt vágni kell, vagy íves elemeket kell használni,
• a lejtős terep és a nagy szintkülönbség,
• a laza, agyagos vagy vizes altalaj, amelyet ki kell cserélni vagy vízteleníteni kell,
• a nehéz útszegély, amelyet kézzel nehéz mozgatni,
• a régi szegélyek kibontása és a törmelék elszállítása,
• a szűk hely, ahová nem fér be gép vagy talicska.

A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a szegély lerakás után kifogástalanul néz ki, és a gond csak az első tél után látszik. A tipikus okok:

• gyengén tömörített altalaj, ilyenkor a szegély megsüllyed vagy megdől,
• hiányzó vagy túl alacsony oldaltámasz, a szél kidől a burkolat vagy az autó nyomása alatt,
• túl nedves keverék, amely ütögetéskor szétfolyik, és a szegély „úszik” benne,
• fagyban végzett munka, vagy terhelés, mielőtt a beton megkötött volna,
• rossz lejtés, a víz megáll a szegély mellett és alámossa.

A könnyű kerti szegélyt egy virágágyás vagy kerti ösvény mentén magad is lerakhatod. Útszegélynél és behajtónál okosabb tömörítőgéppel dolgozó burkolót hívni.

1. Kitűzni a vonalat karókkal, és a zsinórt a szegélykövek felső élének magasságában kifeszíteni.
2. Kiásni az árkot a szegélynél valamivel szélesebbre, a termőföldet és a gyökereket eltávolítani.
3. Az árok alját kézi döngölővel vagy lapvibrátorral letömöríteni.
4. Kikeverni a földnedves betont úgy, hogy a kézben megtartsa a formáját, de ne csöpögjön belőle a víz.
5. Beszórni az ágyazatot, és nagyjából elsimítani.
6. Lefektetni a szegélykövet, gumikalapáccsal a zsinór szintjére ütögetni, és vízmértékkel ellenőrizni.
7. Folytatni a következő darabokkal azonos fugával, közben folyamatosan ellenőrizni a vonalat.
8. A külső oldalon betonéket formálni, és szorosan hozzátömöríteni.
9. A betont benedvesíteni, melegben néhány napig nedvesen tartani és nem terhelni.
10. Csak ezután visszatölteni a földet, vagy lerakni a burkolatot.

• a szegélykövek felső éle egyezik a zsinórral, és sehol nem áll ki,
• a vonal egyenes vagy egyenletesen ívelt, „fogak” nélkül,
• a fugák a darabok között egyenletesek,
• a szegély nem mozdul és nem billeg, ha lábbal megnyomod,
• az oldaltámasz a teljes hosszon folytonos, és nem látszik csupasz beton ott, ahol földnek kellene lennie,
• a szegélyköveken nincs lepattant él vagy repedés,
• eső után a víz lefolyik, és nem áll meg a szél mentén.