Vízszigetelő szalag ragasztása a sarkokba

Miért nem elég a sarkot egyszerűen lekenni? A sarokban két szerkezet találkozik, és mindkettő kicsit másképp viselkedik. A fal és a padló a hőmérséklet és a páratartalom változásával mozog, egy új ház ülepedik, az aljzatbeton is dolgozik. A kenhető szigetelés csak bizonyos mértékig rugalmas. Ha a sarokban újra és újra mozgás éri, megrepedhet, és a víz csendben elkezd beszivárogni a burkolat alá.

A szalag ezt a mozgást sérülés nélkül felveszi. Ha a víz nem jut be az aljzatba, nem lesz nedves a sarok a csempe mögött. Nem válik le a vakolat, nem feketedik be a fuga, és nem jelenik meg a penész, amelyet utána szinte lehetetlen eltüntetni. Társasházban ráadásul azt is jelenti, hogy nem ázik be az alattad lakó szomszéd. Ezen a kis lépésen múlik, hogy a fürdőszoba mennyi ideig bírja javítás nélkül.

A szalag nem önálló szigetelés, hanem a vízszigetelő rendszer része. Ezért a munka ugyanabban a sorrendben halad, mint a kenhető szigetelés felhordása:

• Az aljzat előkészítése: a felületnek szilárdnak, száraznak, por-, zsír- és régi ragasztómaradék-mentesnek kell lennie. A nagyobb egyenetlenségeket és lyukakat a sarokban előbb kijavítják.
• Alapozás: a nedvszívó felületeket, például a vakolatot, a gipszkartont vagy az aljzatbetont a rendszerhez tartozó alapozóval kezelik, majd hagyják megszáradni.
• Az első szigetelőréteg: a sarokba a szalagnál kicsit szélesebb sávban felhordják a kenhető szigetelést.
• A szalag beágyazása: a szalagot a még friss rétegbe nyomják, a közepével pontosan a sarokba, majd simítóval vagy ecsettel lesimítják, hogy ne maradjon alatta levegő.
• Átvonás: a gyártó szerinti száradás után a szalagot és a teljes felületet újabb réteggel vonják át, általában kettővel, hogy a szigetelés elérje az előírt vastagságot.

Burkolni csak akkor lehet, ha a szigetelés teljesen kiszáradt. A száradási időt a gyártó adja meg, hideg és párás helyiségben ez hosszabb.

Egy átlagos sarokhoz elég az egyenes szalag. A bonyolultabb helyekre ugyanabból az anyagból készült idomok valók:

• Belső és külső sarokidomok: előre formázott darabok oda, ahol három felület találkozik. Az egyenes szalagot a sarokban vagdosni és hajtogatni felesleges kockázat.
• Csőmandzsetták: kisebb, kerek darabok nyílással a csaptelep vagy a zuhany vízkiállásaihoz.
• Padlómandzsetta: nagyobb négyzet a padlóösszefolyó vagy a zuhanyfolyóka köré, amely a padló szigeteléséhez csatlakozik.

Elterjedtek a textilszegélyes szalagok, amelyeket a szigetelőanyagba ágyaznak, és az öntapadós változatok. Hogy melyik kell, azt a kenhető szigetelés határozza meg. Biztonságos megoldás, ha a szalag és a szigetelőanyag ugyanattól a gyártótól, egy rendszerként származik, mert a különböző márkák keverékéért senki nem vállal felelősséget. Zuhanytálca nélküli, padlószintű zuhanyhoz vagy erkélyre érdemes olyan anyagot választani, amelyet a gyártó kifejezetten ilyen terhelésre ajánl.

A legegyszerűbb eset a sík, száraz, új aljzat néhány egyenes sarokkal. A munka főleg ezekben az esetekben lesz hosszadalmasabb:

• sok rövid szakasz, beugró, fülke és külső sarok,
• íves falak vagy ferde felületek a tetőtérben,
• sok csőátvezetés, amelyet mandzsettával kell ellátni,
• régi aljzat a csempe leverése után, amelyet előbb meg kell tisztítani és javítani,
• friss vakolat vagy aljzatbeton, amelynek a kiszáradását meg kell várni,
• zuhanytálca nélküli zuhany lejtéssel kialakított padlóval és zuhanyfolyókával.

A gyakorlatban a gond sokszor nem a nagy felületen, hanem a részleteknél jelentkezik:

• Feszesre húzott szalag: a sarokban nincs tartaléka, mozgáskor elválik az aljzattól.
• Légbuborékok és ráncok: ezeken keresztül a víz befolyhat a szalag alá.
• Hiányzó átfedés: az egymáshoz csatlakozó darabok fedjék egymást, általában legalább öt centiméterrel, vagy a gyártó előírása szerint.
• Ragasztás poros vagy nedves aljzatra: a szalag csak látszólag tapad.
• Kimaradt második réteg: a szalag fedetlen marad, a szigetelés túl vékony.
• Túl alacsonyan végződő szigetelés: a zuhanyzóban a falat addig a magasságig kell szigetelni, ameddig a víz felcsapódik, nem csak a padló mellett.

A szalag beragasztását egy ügyes laikus is megoldja, ha figyelmesen dolgozik és betartja a gyártó útmutatóját. Zuhanytálca nélküli zuhanynál vagy zuhanyfolyóka bekötésénél viszont jobb burkolót hívni.

1. Készítsd elő a szalagokat, sarokidomokat és mandzsettákat ugyanabból a rendszerből, mint a szigetelőanyagot és az alapozót.
2. Tisztítsd ki és porszívózd fel a sarkokat, ellenőrizd, hogy az aljzat száraz és szilárd.
3. A sarkokban lévő egyenetlenségeket és lyukakat javítsd ki megfelelő habarccsal, és hagyd megkötni.
4. Alapozd le a felületet, és hagyd megszáradni a gyártó szerint.
5. Vágd előre méretre a szalagokat, ráhagyással az átfedéshez.
6. Először a sarokidomokat és a mandzsettákat tedd fel, utána az egyenes szalagokat.
7. A sarokba hordj fel a szalagnál szélesebb sávban szigetelőanyagot.
8. A szalagot a közepével nyomd a sarokba, ne feszítsd meg, és simítsd ki középről a szélek felé.
9. A csatlakozó darabokat fektesd egymásra, és az illesztést alaposan nyomd át simítóval.
10. Száradás után vond át a szalagokat és a teljes felületet egy második, a gyártó előírása szerint akár harmadik réteggel.
11. Hagyd teljesen kiszáradni, és csak utána kezdj burkolni.

• a zuhanyzó minden sarkában, a kád körül és az összefolyónál van szalag,
• a sarkokban idomok vannak, nem hajtogatott egyenes szalag,
• a vízkiállások és az összefolyó körül mandzsetta van,
• a szalag a teljes felületen tapad, sehol nincs buborék, ránc vagy felálló szél,
• a szalagok illesztései átfedik egymást,
• a szalagokat szigetelőréteg fedi, és sehol nem látszanak át száraz foltok,
• a szigetelés a zuhanyzóban elég magasan fut fel a falon,
• a szigetelés burkolás előtt teljesen kiszáradt.