Fa és fűrészáru pácolása tisztítással

A szakember először megnézi, milyen állapotban van a fa. Megvizsgálja, hogy száraz, szilárd és penészmentes-e, és maradt-e rajta régi lakk, olaj vagy lazúr. Ettől függ a teljes munkamenet.

Ezután jön a tisztítás. Az új fűrészáru a fűrészeléstől poros szokott lenni, fenyőnél és lucnál pedig a göcsökön gyakran gyanta ül. A régebbi kültéri fán szürke réteg, moha vagy sötét nedvességfoltok jelennek meg. A könnyebb szennyeződést kefével és fához való tisztítószerrel lehet eltávolítani. A gyantát a pác gyártójának ajánlása szerinti hígítóval érdemes leszedni. Ha vízzel tisztítanak, a fának utána teljesen ki kell száradnia. Nem elég, ha tapintásra száraznak tűnik.

Száradás után a felületet szálirányban átcsiszolják, és alaposan eltávolítják a csiszolóport. Csak ezután jön a pác, egyenletesen és úgy, hogy a felület közepén ne legyen megszakítás, különben átmenetek látszanak. Amikor a pác megszáradt, felkerül a védőréteg, amit aszerint választanak, hogy a fa beltérben vagy kültéren marad.

A pác főleg a színt változtatja meg. Beivódik a felületbe és kiemeli az évgyűrűket, de víz, napfény és kopás ellen ellenálló réteget nem képez. A lazúr a színt és a védelmet egyszerre adja, kültéren ezt használják a legtöbbször, például kerítésre, pergolára, ereszaljra vagy homlokzati faburkolatra. A lakk kemény filmréteget képez, inkább beltérbe való, lépcsőre, korlátra vagy bútorra. Kint a fa mozgása miatt megrepedhet és lepattogzhat.

A pácok lehetnek vizes bázisúak vagy oldószeresek. A vizes bázisúaknak gyengébb a szaga, de felállítják a farostokat, így a felület utánuk érdes lesz. Ezért a fát gyakran előre enyhén benedvesítik, hagyják megszáradni, majd átcsiszolják. Az oldószeres pácok általában mélyebbre hatolnak, viszont jó szellőzést igényelnek. Mindkét esetben érdemes egy gyártó egyetlen termékrendszerénél maradni. Ha különböző márkákat kevernek, előfordul, hogy a rétegek rosszabbul száradnak vagy nem tapadnak.

Fontos tudnivaló az ácsfánál: a pác nem helyettesíti a gombák és a farontó rovarok elleni faanyagvédő impregnálást, amit a tetőszerkezet teherhordó elemeinél ajánlott elvégezni. Ha egy gerendát védeni és színezni is kell, a rétegek sorrendjét és egymással való összeférhetőségét a termékek műszaki adatlapján érdemes ellenőrizni.

A legegyszerűbb eset az új, száraz és sima fűrészáru, ami szerelés előtt bakokon fekszik. Ilyenkor minden oldala kezelhető, a bütüfelületekkel együtt, és a munka gyorsan halad. Ezzel szemben a következő helyzetek bonyolultabbak, ezért drágábbak is szoktak lenni:

• a fa már fel van szerelve és nehezen hozzáférhető, például mennyezet alatti gerendák vagy a tető ereszalja,
• a felületen régi lakk, olaj vagy lazúr maradt, amit le kell csiszolni,
• a fa elszürkült, mohás vagy penészes,
• az elemek tagoltak, sok illesztéssel, éllel és sarokkal, ahol kézzel kell dolgozni,
• a környezetet takarással kell védeni, például a homlokzatot, az ablakokat vagy a padlót,
• a megrendelő pontosan a régebbi fához szeretné igazítani az új színt.

A magasban végzett munka, például az ereszaljon vagy az oromfalon, olyan cégre tartozik, amelynek van állványa vagy emelőkosara, és tapasztalata a biztonságos magasban végzett munkában.

A fa megmutat minden előkészítési hibát. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a pác egyenesen poros vagy zsíros fára kerül. A zsíros helyek ilyenkor világosak maradnak, a nyitott rostok pedig besötétednek. Hasonlóan viselkednek a régi bevonat maradványai is, foltokat hagynak.

További tipikus hibák:

• szálirányra keresztben történő csiszolás, ami után a pác kiemeli a karcokat,
• nedves fa pácolása, ami buborékokhoz és a védőréteg leválásához vezet,
• kihagyott színpróba, pedig a luc, a fenyő és a tölgy ugyanazt a pácot nagyon eltérően veszi fel,
• kezeletlen bütüfelületek, amelyek a legtöbb vizet szívják magukba,
• hiányzó védőréteg a pácolás után, így a szín kint hamar kifakul,
• túl nagy víznyomás tisztításkor, ami felszakítja a puha rostokat.

Miért lesz a puhafa gyakran foltos? A lucnak és a fenyőnek keményebb késői és puhább korai pásztái vannak az évgyűrűkben, amelyek eltérően szívják a pácot. Egyes gyártók erre kiegyenlítő alapozót kínálnak, ami egységesíti a nedvszívást.

Kisebb mennyiségű, még fel nem szerelt fűrészárut magad is megpácolhatsz. Dolgozz kint, árnyékban, vagy jól szellőző helyiségben, oldószeres termékeknél pedig használj kesztyűt és légzésvédőt a csomagoláson leírtak szerint.

1. Tedd a fűrészárut bakokra úgy, hogy minden oldala hozzáférhető legyen.
2. Ellenőrizd, hogy a fa száraz, penészmentes és repedésmentes-e.
3. Kefével porold le a felületet, a göcsökről pedig megfelelő hígítóval távolítsd el a gyantát.
4. Csiszold át a fát szálirányban, vizes bázisú pácnál előtte enyhén nedvesítsd be és hagyd megszáradni.
5. Porszívózd le a port, és töröld át a felületet száraz ronggyal.
6. Készíts színpróbát ugyanabból a fából vágott darabon, és várd meg, amíg megszárad.
7. Vidd fel a pácot ecsettel vagy ronggyal szálirányban, a deszka teljes hosszában egyszerre.
8. Kezeld a bütüfelületeket és az éleket is.
9. Hagyd megszáradni a pácot a gyártó előírása szerint.
10. Vidd fel a védőréteget, vagyis lakkot, olajat vagy lazúrt, annyi rétegben, ahányat a gyártó javasol.

A kész felületet nappali fényben és oldalról nézd meg, így látszik a legtöbb. Átvételkor érdemes végigmenni ezeken a pontokon:

• a szín egyenletes és megfelel a jóváhagyott mintának,
• a felületen nincsenek foltok, csíkok vagy átmenetek az ecsetvonások között,
• nem látszanak keresztirányú csiszolásból eredő karcok,
• a felület sima, nincsenek felállt rostok és por a bevonatban,
• a bütük, élek és illesztések ugyanúgy kezelve vannak, mint a sík felületek,
• a védőréteg fel van hordva és nem ragad,
• a környezet tiszta, nincs pácfolt a homlokzaton, az ablakokon vagy a padlón,
• tudod, milyen termékeket használtak, és hogyan kell ápolni a fát.