Felár kis méretű térkőért és kiskockakőért (10×10 cm-ig)

Egy nagyobb térkő egymaga elég nagy felületet fed le. A kiskockakőnél egészen más a helyzet: egy négyzetméterre több tucat, akár több száz kocka jut. Mindegyiket kézbe kell venni, a helyére tenni, beállítani és ellenőrizni. A munka ezért jóval lassabb, még akkor is, ha a felület első ránézésre nem tűnik nagynak.

A másik ok a pontosság. A nagy méretű kő elnéz egy kisebb eltérést, a kis kocka viszont nem takarja el. Ha a sor az elején kicsit elcsúszik, a hiba néhány méter után megnő, és a minta elferdül. A burkoló ezért a síkot, a fugákat és a sorok irányát menet közben folyamatosan ellenőrzi, nem csak a végén.

Természetes kőnél még egy szempont jön hozzá: a kockák magassága és formája nem teljesen egyforma. Mindegyiket úgy kell az ágyazatba beütögetni, hogy a felső lapja egy síkba kerüljön a környezetével. A kis méretű burkolat ezért szinte mindig kézi munka.

A menet hasonló a normál térkövezéshez, a különbség főleg a tempóban és az ellenőrzésben van:

• a földet kiszedni, az altalajt kiegyenlíteni és tömöríteni,
• zúzottkőből vagy kavicsból teherhordó alapréteget teríteni és tömöríteni, a vastagságát a várható terheléshez igazítva,
• beállítani a szegélyköveket, amelyek tartják a széleket és kijelölik a burkolat vonalát,
• elkészíteni az ágyazatot kőzúzalékból vagy homokból, szilárd alapnál cementes keverékből,
• a kockákat kézzel, zsinór és minta szerint lerakni, mindegyiket gumikalapáccsal vagy kis kalapáccsal beütögetni,
• a fugákat homokkal, zúzalékkal vagy fugázóanyaggal kitölteni,
• a felületet lapvibrátorral vagy döngöléssel tömöríteni, a fugákat utántölteni, a felületet letisztítani.

Gyalogos járdáknál az alapréteg általában nagyjából 15 és 30 cm közötti, az ágyazat körülbelül 3 és 5 cm közötti. A pontos rétegrendet az altalajhoz kell igazítani, és ahhoz, hogy csak gyalogosok járnak-e majd rajta, vagy autók is. Betonba rakásnál a habarcs vagy a beton gyártójának előírásait kell követni, és meg kell várni a kötési időt, mielőtt a felületet terhelnéd.

A felár nem mindenhol egyforma. A munkát elsősorban ezek nyújtják el, és így drágítják is:

• szabálytalan természetes kő az egyforma beton kockák helyett,
• bonyolult minta, például ívek, legyezőminta, halpikkely vagy több szín kombinációja,
• kis, tagolt felületek sarkokkal, lépcsőkkel, aknafedlapokkal és sok vágással,
• rossz vagy félkész alap, amelyet előbb rendbe kell hozni,
• nehéz megközelítés, amikor az anyagot nem lehet közvetlenül a helyszínre vinni.

Ezzel szemben az egyszerű, egyenes sorokba rakás, a nagyobb, összefüggő felület, a jól előkészített alap és a szabad hozzáférés sokat segít.

A kis kockák jól követik az íveket, az enyhe lejtőket és a szabálytalan formákat. Ezért gyakran használják műemléki környezetben, régi házak felújításánál, és ott, ahol a felületnek finom, kézműves hatást kell keltenie. Jó alapon a terhelés sok darab között oszlik el, így a burkolat sokáig kitart.

Számolni kell viszont azzal, hogy sok a fuga. Ha nincsenek rendesen kitöltve, a víz kimossa őket, megül bennük a szennyeződés, és kinő bennük a gaz. Kis kockánál ráadásul minden síkhiba azonnal látszik. És ahogy a térkőnél általában, a későbbi gondok többségét az alulméretezett vagy rosszul tömörített alap okozza, nem maguk a kövek.

• nem elég tömör alap, idővel gödrök és keréknyomok alakulnak ki,
• hiányzó lejtés, a víz megáll a felületen vagy a ház felé szivárog (általában nagyjából 2 százalékos lejtést adnak az épülettől elfelé),
• előre meg nem tervezett minta, a széleken keskeny, rosszul tartó vágott darabok maradnak,
• egyenetlen fugák, amelyek a látványt és a stabilitást is rontják,
• gyengén kitöltött fugák, a kockák meglazulnak és mozogni kezdenek,
• hiányzó vagy rosszul rögzített szegélykő, a burkolat a széleken szétcsúszik.

Egy rövid kerti járdát vagy ágyásszegélyt türelemmel magad is meg tudsz csinálni. Kocsibeállónál vagy nagy felületnél érdemesebb burkolót hívni, mert ott az alapnak el kell bírnia egy autót.

1. Kitűzni a területet karókkal és zsinórral, bejelölni a magasságot és a lejtést.
2. Kiásni a földet a szükséges mélységig, és tömöríteni az alját.
3. Rétegenként felhordani a zúzottkövet vagy kavicsot, és minden réteget külön tömöríteni.
4. Betonba állítani a szegélyköveket, és hagyni megkötni.
5. Elteríteni a zúzalék ágyazatot, és léccel síkba húzni.
6. A kockákat egy szilárd széltől kezdve, zsinór mentén lerakni, mindegyiket gumikalapáccsal beütögetni.
7. Minden sor után léccel és vízmértékkel ellenőrizni a síkot.
8. A fugákat homokkal vagy zúzalékkal beszórni, besöpörni, majd a felületet tömöríteni.
9. Néhány nap múlva átnézni a fugákat, és utántölteni, ahol kell.

• a felület sík, hosszú léc alatt nem látszanak jelentős mélyedések vagy kiálló kockák,
• járás közben egyik kocka sem mozdul és nem kopog,
• a fugák egyenletesek és teljesen ki vannak töltve,
• a sorok és a minta egyenesek, az ívek folyamatosak,
• eső után a víz elfolyik, nem áll meg tócsákban,
• a szegélykövek szilárdan állnak, és a burkolat szorosan hozzájuk fekszik,
• a környezet ki van takarítva, a maradék anyagot elszállították.