Kerámia falburkolat bontása

A jól elvégzett bontásnak világos sorrendje van. Ha valamelyik lépés kimarad, az később a fal állapotán vagy a fölösleges takarításon látszik meg.

1. A helyiség előkészítése: a burkoló letakarja a kádat, a mosdót, a padlót és az ajtótokokat, a többi helyiség felé az ajtókat fóliával zárja le. Lekerülnek a tükrök, szekrények, csaptelepek és a konnektorok fedőlapjai.
2. A víz és az áram lekapcsolása: elzárják a vizet, és lekapcsolják a helyiség kismegszakítóját. Ilyenkor érdemes kideríteni, merre futnak a kábelek és a csövek.
3. A csempe eltávolítása: a lapokat a szélétől vagy egy saroktól kezdve, kisebb felületenként verik le, kézzel vagy vésőgéppel és lapos vésőszárral.
4. A fal letisztítása: a ragasztó- vagy habarcsmaradék eltávolítása attól függ, mi kerül a falra ezután.
5. A törmelék elszállítása: a sitt erős zsákokba kerül, és építési hulladékként viszik el.

Miért a szélénél kezdik? Az első lap jön le a legnehezebben, a következőknek már szabad az élük, így a véső alájuk csúsztatható. A fal így kevesebb ütést kap.

Kisebb felületre, például a konyhapult mögötti csempesávra sokszor elég egy kalapács és egy széles véső. A kézi munka lassabb, de jobban kézben tartható, és nem teszi tönkre feleslegesen a falat.

Egy egész fürdőszobához általában könnyebb vésőgépet használnak lapos vagy széles, lapát alakú vésővel. Nehéz bontókalapács nem való lakásba: könnyen megsérti a vakolatot, a téglát és a vezetékeket, egy panelházban pedig fölöslegesen terheli zajjal a szomszédokat.

Ha a burkolat egy része megmarad, a határvonalat előbb gyémánttárcsás sarokcsiszolóval bevágják. Így a csempe pontosan ott törik el, ahol kell, és nem két sorral arrébb.

Ugyanakkora fal egyszer egy óra munka, máskor egy egész délelőtt. Leginkább az számít, mivel van felrakva a csempe, és mi van alatta.

• Vékony ragasztórétegbe rakott csempe viszonylag könnyen lejön, de a falon ott marad a ragasztó, amit le kell csiszolni vagy vésni.
• Habarcsba rakott csempe régebbi házakban és lakásokban gyakori, és vastagabb rétegben tapad. Sokszor a habarccsal együtt jön le egészen a falazatig, utána a falat ki kell egyenlíteni.
• Gipszkarton falon lévő csempe óvatosságot kíván. Vésés közben könnyen elszakad a lap kartonja, és néha egyszerűbb a gipszkartont kicserélni, mint javítani.
• Több réteg, amikor annak idején az új csempét a régire ragasztották, több munkát és több sittet jelent.
• A zuhanyzó csempéje alatt gyakran vízszigetelő kenés van. Ez bontáskor megsérül, és az új burkolat alá újat kell készíteni.
• Megközelítés és elszállítás: magasabb emelet lift nélkül, szűk folyosó vagy sok berendezés a helyiségben mind meghosszabbítja a munkát.

A fürdőszoba és a konyha falában víz, lefolyó és áram is fut. Az elektromos kábelek általában függőlegesen vagy vízszintesen indulnak a konnektoroktól és kapcsolóktól, régebbi épületekben viszont ez nem mindig igaz. Sokat segít egy vezetékkereső és az óvatosság a szerelvények környékén. Ha egy kábel megsérül, a javítást képesített villanyszerelőnek kell elvégeznie, nem a barkácsolónak.

Vésés közben finom, kvarctartalmú por keletkezik, ami árt a tüdőnek. Ehhez legalább FFP2-es légzésvédő maszk, védőszemüveg, erős kesztyű és hosszú ujjú ruha kell, mert a cserepek élesek, mint az üveg. Ha gyanítod, hogy a csempe mögött régi azbesztcement lapok vannak, állítsd le a munkát, és vizsgáltasd meg az anyagot. Azbesztet csak erre szakosodott cég távolíthat el.

Társasházban nézd meg a házirendet, mert gyakran megszabja, mikor lehet zajos munkát végezni. A szomszédok általában sokkal türelmesebbek, ha előre tudják, mire számíthatnak.

Ha kisebb felületről van szó, téglafalon, és van türelmed, egyedül is boldogulhatsz. Gipszkarton falnál, sok vezetéknél vagy egy egész fürdőszobányi habarcsba rakott csempénél általában jobb szakembert hívni.

1. Elzárni a vizet, és lekapcsolni a helyiség kismegszakítóját.
2. Leszerelni a berendezéseket, a konnektorok és kapcsolók fedőlapjait.
3. Fóliával letakarni a kádat, a padlót és az ajtót, kinyitni az ablakot.
4. Felvenni a légzésvédőt, a szemüveget és a kesztyűt.
5. Vezetékkeresővel megjelölni a csempén a kábelek és csövek nyomvonalát.
6. Ha a burkolat egy része megmarad, sarokcsiszolóval bevágni a határvonalat.
7. Az első lapot a sarokban vagy a szélén összetörni, és kiszedni a cserepeket.
8. A vésőt lapos szögben a következő lapok alá csúsztatni, és egyenként lefeszíteni őket.
9. A szerelvények körül csak kézzel és finoman dolgozni.
10. A ragasztómaradékot levésni vagy lecsiszolni, a sittet folyamatosan zsákokban kihordani.
11. A falat felporszívózni, és kopogtatással ellenőrizni, nincs-e sehol üreges vakolat.

• Túl erős szerszám: szétveri a vakolatot és a falazatot, és az egyszerű bontásból hirtelen az egész fal javítása lesz.
• Vakon vésés a vezetékek környékén: a vége kilyukadt cső vagy elvágott kábel.
• Ragasztómaradék a falon: miatta az új csempe nem ül egyenesen, és rosszabbul tapad.
• Alábecsült sittmennyiség: a csempe nehéz, a zsákokból több lesz a vártnál, és a kommunális kukába nem szabad kidobni.
• Hiányzó tartalék: a régi csempe alatt gyakran üreges vagy nedves vakolat kerül elő, ezzel érdemes előre számolni.

Kisebb mennyiségű építési törmeléket sok helyen átvesz a hulladékudvar a helyi szabályok szerint, nagyobb mennyiséghez konténert érdemes rendelni.

• a csempe a megbeszélt teljes felületről lekerült, a megmaradt burkolattal a határ egyenes,
• nincs a falon olyan ragasztómaradék, amely zavarná az új burkolatot,
• a vakolat kopogtatásra nem kong, az esetleges üreges részek meg vannak jelölve vagy el vannak távolítva,
• a víz- és villanyvezetékek épek, a víz visszanyitása után sehol sem csöpög,
• a berendezések, a kád és a padló karcolás és repedés nélküli,
• a sittet elszállították, a helyiség fel van söpörve és porszívózva,
• meg van beszélve, ki készíti elő a falat az új burkolat alá.