Lyukak és kivágások készítése csempébe és járólapba

A kivágás szögletes és szabálytalan formákhoz kell: bevágás a lap sarkába, kivágás a WC, a zuhanyfolyóka, egy szervizajtó vagy egy szögletes szerelvénydoboz körül. Leggyakrabban gyémánttárcsás sarokcsiszolóval készül, egyenes bevágásoknál csempevágó és sarokcsiszoló kombinációjával.

A körfurat gyémánt fúrókoronával készül. A széle tisztább, a lyuk pontosan kerek. Csövekhez, csaptelepkiállásokhoz, kerek dugaljdobozokhoz és lefolyókhoz ideális. Nagyobb átmérőnél, jellemzően kb. 15 cm fölött, a koronát gyakran sarokcsiszolóval vagy marással egészítik ki.

Sokat számít az anyag is:

• kerámia falicsempe: puhább, porózusabb a cserépteste, könnyebben megmunkálható, kisebb teljesítményű gyémántszerszám is elég hozzá,
• gres és porcelán járólap: nagyon kemény és szinte nem szívja a vizet, ezért csak gyémánttal és vízhűtéssel lehet megmunkálni, különben a szerszám túlmelegszik, a lap pedig megrepedhet,
• természetes kő és márvány: rideg anyag, ezért lassan, egyenletesen kell fúrni.

A legtöbb hiba nem fúráskor, hanem már a méréskor születik. A burkoló ezért először az utolsó lerakott sortól méri ki a lyuk helyét, és a fuga szélességével is számol. A pontot ceruzával vagy filccel viszi át a lapra, kör alakú lyuknál gyakran papírsablonnal vagy a későbbi takarórózsa alapján.

A lapot sík, kissé puha alátétre teszi, például gumilapra vagy kartonra, és rögzíti, hogy ne csússzon el. Körfuratnál a koronát először ferdén, nagyjából 45 fokban illeszti a laphoz, hogy hornyot vájjon, és ne csússzon meg a mázon. Utána fokozatosan függőlegesbe állítja. Alacsony fordulaton, enyhe nyomással, ütvefúrás nélkül és vízzel fúr, a víz hűti a koronát és a lapot, és megköti a port.

Sarokcsiszolós kivágásnál először sekély vágások készülnek a körvonal mentén, a vágás csak fokozatosan mélyül. A belső sarkokat óvatosan vágja ki, hogy a lap ne törjön el a gyenge pontnál. Csavaroknak és tipliknek vékony gyémánt csempefúróval készül a lyuk. Egy darab festőszalag a fúrás helyén segít, hogy a fúró az elején ne csússzon meg. Végül a széleket gyémántreszelővel, csiszolószivaccsal vagy finom csiszolópapírral simítja el.

Két lyuk, amely első ránézésre egyforma, időben egészen máshol lehet. A munka nehézségét főleg ezek határozzák meg:

• az anyag keménysége és vastagsága, mert a vastag gres jóval tovább tart és jobban koptatja a szerszámot, mint a vékony kerámia csempe,
• a lyuk mérete és formája, hiszen egy kis kerek furat gyors, egy nagy vagy szabálytalan kivágás viszont több vágást és utómunkát igényel,
• a lyuk helye, mert a lap széléhez vagy sarkához közeli lyuknál nagyobb a törés veszélye,
• nagy formátumú lapok, amelyekkel nehéz bánni, és minden elrontott darab jobban fáj,
• lyuk a már lerakott burkolatba, amikor a lapot nem lehet rögzíteni, a víz lefolyik a falon, és tudni kell, merre futnak a víz- és villanyvezetékek,
• az azonos lyukak száma, mert sorozatnál a szerszámot egyszer kell beállítani, és a munka gördülékenyebb.

• Nem megfelelő szerszám. A betonfúró vagy a bekapcsolt ütvefúrás lepattintja a mázat, a grest pedig inkább eltöri, mint átfúrja. Burkolatba gyémántfúró vagy gyémántkorona való.
• Száraz fúrás. Víz nélkül a korona gyorsan túlmelegszik és eltompul, a lap a hőtől megrepedhet. Ha hűteni nem lehet, szakaszosan kell dolgozni, és hagyni kell a szerszámot lehűlni.
• Túl nagy nyomás. Aki nyomja, hogy gyorsabban menjen, gyakran közvetlenül a vágás vége előtt töri el a lapot. Hagyd, hogy a szerszám a saját tempójában dolgozzon.
• Rossz bemérés. Az elcsúszott lyukat a takarórózsa sem fedi el, és a lap mehet a kukába. A régi szabály itt is érvényes: kétszer mérj, egyszer vágj.
• Rosszul választott átmérő. A lyuk legyen valamivel nagyobb a csőnél, hogy maradjon hely a rugalmas tömítőnek, de kisebb a takarórózsánál vagy a fedőlapnál.
• Vakon fúrás a falba. Kész burkolatba utólag fúrva ismerni kell a csövek és kábelek nyomvonalát, különben könnyen megfúrhatsz egy vezetéket.

Egy-két lyukat hagyományos kerámia csempébe, például csőnek vagy tartónak, magad is megcsinálhatsz. A grest, a nagy formátumokat, a padlóösszefolyók és folyókák kivágását inkább bízd burkolóra. A kivágott nyílásokba kerülő dugaljakat és kapcsolókat csak villanyszerelő kötheti be. Ha már lerakott burkolatba fúrsz, az adott áramkört le kell kapcsolni, és ismerni kell a vezetékek nyomvonalát.

1. Megmérni a cső vagy az elem átmérőjét, és egy valamivel nagyobb gyémánt fúrókoronát választani.
2. Kimérni a lyuk közepét a fugát is beszámítva, és bejelölni a lapon.
3. A lapot sík gumialátétre vagy kartonra tenni, és rögzíteni, hogy ne csússzon el.
4. Kikapcsolni a fúrógép ütvefúró funkcióját, és alacsony fordulatszámot beállítani.
5. A koronát ferdén a laphoz illeszteni, hornyot fúrni, majd fokozatosan függőlegesbe állítani.
6. Enyhe nyomással fúrni, közben folyamatosan vízzel hűteni a helyet, például szórófejes flakonból.
7. Közvetlenül az átfúrás előtt tovább csökkenteni a nyomást, hogy az alsó szél ne pattanjon le.
8. A lyuk szélét gyémántreszelővel vagy finom csiszolópapírral elsimítani, a lapot megtisztítani.
9. A lapot szárazon a helyére próbálni, és csak utána ragasztani.

Munka közben viselj védőszemüveget és kesztyűt. Sarokcsiszolóval vágva légzésvédő maszkot is, mert a burkolat pora finom kvarcot tartalmaz.

A burkolat átvételekor ezekre figyelj:

• a lyukak a helyükön vannak, a kiállások nincsenek elcsúszva a csaptelep vagy a doboz tengelyéhez képest,
• a szélek simák, nincs rajtuk repedés és lepattant máz,
• a csövek körüli rés egyenletes, és a takarórózsa vagy fedőlap teljesen eltakarja,
• a vizes zónában az átvezetések körül a vízszigetelés sértetlen, a csatlakozás rugalmas szaniter szilikonnal ki van töltve,
• a lapokon nincsenek hajszálrepedések, amelyek a lyuktól a lap széle felé futnak,
• a padlóösszefolyónál vagy folyókánál a járólap lépcső nélkül csatlakozik, és a lefolyó felé lejt,
• a környezet meg van tisztítva a portól és a vágásból maradt iszaptól.