Betonacél háló fektetése és kötözése, 150×150-es osztással

A beton a nyomást jól bírja, a húzást viszont rosszul. Száradás közben a lemez zsugorodik, és ha rááll egy autó, nehéz polc kerül rá, vagy alatta megfagy a talaj, húzófeszültség keletkezik benne. Vasalás nélkül ez repedésekben jelentkezik, amelyek idővel szélesednek. A háló nagyobb felületre osztja el ezeket a feszültségeket, így a repedések kisebbek maradnak, és a lemez egyben marad.

A 150×150-es hálót jellemzően ide teszik:

• családi házak aljzatbetonjába és talajon fekvő padlóiba,
• garázsok, műhelyek és gazdasági épületek padlójába,
• teraszok, járdák és burkolt udvarrészek betonlemezébe,
• alaplemezbe és födémbe, ha a statikus így tervezi,
• padlófűtéses esztrichbe, ahol a háló a csöveket is tartja.

Két helyzetet érdemes megkülönböztetni. Talajon fekvő padlónál vagy terasznál a háló főleg a repedést korlátozza. Födémben, alaplemezben vagy teherhordó falban viszont a vasalás a tartószerkezet része, és az átmérőjét, helyzetét, átfedését és a betonfedést a terv határozza meg. Ilyenkor a helyszínen senki ne változtasson a vasaláson önkényesen, és ne tegyen bele „a biztonság kedvéért” másik hálót sem.

150×150-es háló

A huzalok mindkét irányban 150 mm-re vannak egymástól. A huzalátmérő általában kb. 4 és 8 mm között van, házak és garázsok padlójához leggyakrabban a 6 mm-es hálót használják. Táblákban árulják, a legelterjedtebb a 2×3 m-es méret, de nagyobb tábla is kapható. Normál terhelésű padlókhoz, lemezekhez és burkolt felületekhez ez az univerzális választás. Gyorsan fektethető, mert négyzetméterenként kevesebb tábla kell, és az átfedés is kényelmesen elkészíthető.

100×100-as háló

A sűrűbb osztást vékonyabb rétegekhez választják, és oda, ahol a hajszálrepedéseket jobban kell korlátozni. Ilyen a vékonyabb esztrich, a sűrűbb csőosztású padlófűtés, vagy a látszó, díszített betonfelület. A huzal itt általában vékonyabb. A fektetés valamivel tovább tart, a háló nehezebben vágható, és a durvább szemcséjű beton rosszabbul folyik át rajta. Ezért figyelni kell a beton szemnagyságára és az alapos tömörítésre.

Betonacél kötözése pálcákból

Sávalapoknál, koszorúknál, áthidalóknál, pilléreknél és födémeknél a háló helyett gyakran egyedi pálcákból kötözik a vasalást a vasalási terv szerint. A pálcákat előírt távolságban rakják le, és a kereszteződéseket vagy azok egy részét huzallal összekötik. Ez munkaigényesebb, mint a háló, mert a brigádnak váltania kell az átmérőket, kengyeleket kell hajlítania, toldásokat és lehorgonyzásokat kell kialakítania. Cserébe pontosan meg lehet erősíteni azokat a helyeket, ahol a szerkezet a legnagyobb igénybevételt kapja. Egy építkezésen a kettőt gyakran kombinálják: a lemez mezője hálóból készül, a szélek és nyílások körül pálcákkal egészítik ki.

A gyakorlatban előfordul, hogy valaki a 150×150-es hálót vékonyabb huzalú 100×100-asra cseréli, mert azt hiszi, hogy a sűrűbb erősebb. Ez nem feltétlenül igaz. Az számít, mennyi acél jut egy méter szélességre, vagyis az átmérő és az osztás együtt. Ha a vasalást statikus tervezte, a cserét mindig vele egyeztesd.

A háló csak kész alapra kerülhet. Ha a brigád megjön, és az alap még nincs kész, idő megy el, és az eredmény is rosszabb lesz. Fektetés előtt elkészül:

• a tömörített kavicságy vagy a szerelőbeton a megfelelő magasságban,
• a hőszigetelés és a vízszigetelés vagy elválasztó fólia, ha a rétegrendben szerepel, ragasztott toldásokkal,
• a zsaluzat a kerület mentén, valamint a munkahézagok és dilatációs hézagok helyén,
• a lemezen átmenő áttörések a csatornának, víznek, villanynak és szellőzésnek,
• a beton felső síkjának kitűzött magassága, például jelölve a zsaluzaton vagy lézerrel.

A megközelítés is fontos. Egy 2×3 m-es, 6 mm-es huzalú tábla általában kb. húsz kilót nyom, a vastagabb hálók többet is. Ha a táblákat kerten át vagy lépcsőn kell hordani, a munka jelentősen elhúzódik. A hálókat fa alátéten tárold, ne közvetlenül a sárban, és óvd őket olajtól, kenőanyagtól.

Házépítésnél legyen kéznél a terv a vasalási rajzzal, és előre tisztázd, ki nézi át a vasalást betonozás előtt. Ez lehet a statikus vagy a munkákat felügyelő szakember.

A táblák kiosztása és vágása

A brigád először kiosztja a felületet úgy, hogy minél kevesebb legyen a hulladék, és az átfedések ésszerűen jöjjenek ki. A táblákat sorokban, általában eltolt toldásokkal rakják, hogy egy ponton ne találkozzon egyszerre négy sarok. Ahol kell, a hálót betonacél vágó karos ollóval vagy sarokcsiszolóval vágják. A csiszolónál vigyázni kell a szikrára, mert kiégeti a háló alatti szigetelést és fóliát.

Átfedés

A szomszédos tábláknak át kell fedniük egymást. Talajon fekvő padlónál általában legalább egy, gyakran két osztásnyi az átfedés, ami 150×150-es hálónál kb. 150 és 300 mm között van. Tartószerkezetnél az átfedést a terv adja meg, és jellemzően nagyobb. Az átfedést úgy kell kialakítani, hogy a keresztirányú huzalok is fedjék egymást, ne csak a huzalvégek. A rövid átfedés az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a beton pontosan a táblák illesztési vonalában reped meg.

Alátámasztás és betonfedés

A háló nem fekhet a talajon, a fólián vagy a szigetelésen. Ha a lemez alján marad, a betonban gyakorlatilag haszontalan, ráadásul rozsdásodik. Műanyag távtartókkal, úgynevezett székekkel vagy távtartó gyűrűkkel, esetleg betonkockákkal támasztják alá. A távtartó magassága adja a betonfedést, ami padlóknál általában kb. 20 és 40 mm között van, kültéren és agresszívabb környezetben több. A távtartókat szabályos raszterben, nagyjából 60 és 100 cm közötti távolságban teszik le, hogy a háló közöttük ne hajoljon le. Kő, tégla vagy lapdarab nem való alátámasztásnak, mert elmozdul, és a beton alatt gyenge pontot hoz létre.

Kötözés

Az átfedéseket lágyított kötözőhuzallal kötik össze, kézzel kötözőfogóval vagy kampóval, nagyobb felületen kötözőpisztollyal. Olyan sűrűn kötnek, hogy a háló járás és betonozás közben a helyén maradjon: átfedéseknél általában néhány tíz centiméterenként, és mindig a végeken. A huzalvégeket befelé hajlítják, nem a felület felé, hogy ne álljanak ki a betonból és ne rozsdásodjanak. A hálókat a helyszínen általában nem szabad hegeszteni, mert a hegesztés gyengítheti az acélt.

Kettős háló és kiegészítő vasalás

Vastagabb lemezeknél alsó és felső háló is van. A felsőt távtartó kosarakkal vagy acél bakokkal támasztják alá, amelyeknek ki kell bírniuk, hogy betonozáskor rajtuk járnak. Áttörések, nyílássarkok és a lemez belső sarkai köré rövid, ferde pálcákat tesznek, mert a repedések leggyakrabban ott indulnak. A dilatációs hézagnál a hálót megszakítják, különben a hézag nem működne.

Mennyi ideig tart

Egyszerű garázs- vagy teraszpadlónál egy kétfős brigád a fektetést és kötözést általában néhány óra alatt elvégzi. Egy egész ház földszintje áttörésekkel és kiegészítő vasalással rendszerint egy napot vesz igénybe, kettős hálónál vagy födémnél többet is. A vasalásnak nincs száradási ideje, de ne várjon sokáig a betonozásra, mert összepiszkolódik, összetapossák, és a távtartók elcsúsznak. Az ideális, ha a betonozás előtti napon vagy aznap reggel készül el.

A négyzetméterenkénti munkaigény attól függ, mennyire bonyolult a felület. Egyszerűbb és gyorsabb:

• a derékszögű, áttörések nélküli felület, ahol alig kell vágni,
• egy rétegű háló sík, szilárd alapon,
• ha autóval vagy darus kocsival a felület mellé lehet állni,
• ha az alap és a zsaluzat kész, mire a brigád megérkezik.

Munkaigényesebbé teszi:

• a tagolt alaprajz, ívek, ferde falak és sok sarok,
• a sok áttörés, összefolyó és folyóka, amelyek körül vágni és pótolni kell,
• a kettős háló bakokkal, vagy a háló és pálcás vasalás kombinációja,
• a sűrűbb 100×100-as háló vagy a vastagabb huzal, amely nehezebben vágható és hajlítható,
• a födémen vagy nehezen megközelíthető helyen végzett munka, ahová kézzel kell hordani,
• a padlófűtés csöveinek felkötözése a hálóra, ha ugyanaz a brigád végzi.

Érdemes tisztázni, hogy az ajánlat tartalmazza-e az anyagot, a távtartókat és a kötözőhuzalt, vagy csak a munkát. A NUMIQ oldalon a munkadíj és az anyag külön jelenik meg a szöveg felett.

A vasalás két egymásra épülő fázis között van. Előtte a vízszerelőnek és a villanyszerelőnek mindent be kell fejeznie, ami a lemezbe vagy alá kerül. Ha utólag kell nyílást vésni a kész lemezbe, az a vasalás átvágásával jár, ami tartószerkezetnél a statikus beleegyezése nélkül nem megengedhető.

Ha padlófűtés lesz, előre egyeztesd, hogy a csöveket közvetlenül a hálóra kötözik, vagy bütykös rendszerlapot használnak. Ha a hálóra kerülnek, a hálónak egyenesnek és jól alátámasztottnak kell lennie, különben a csövek eltérő magasságban lesznek, és felettük az esztrich helyenként túl vékony marad.

A vasalás után jön az átnézés és a betonozás. A betonozó brigád tudja, hol gyengébb az alátámasztás, és járópallókon vagy a távtartók feletti részeken közlekedjen. A betont ne rendeld meg addig, amíg a vasalást nem ellenőrizték, mert ha már vár a mixer, a hibákat senki nem javítja ki.

• a lemez alján fekvő vagy betonozáskor letaposott háló: a lemez úgy reped, mintha nem is lenne benne vasalás, nedves alapon a vas korrodál,
• a felülethez túl közel fekvő háló: vékony betonfedés, rozsdafoltok és lepattogzó beton, főleg kültéren, ahol fagy és só éri,
• rövid vagy hiányzó átfedés: egyenes repedések szabályos távolságban, pontosan a táblák illesztésénél,
• hiányzó kiegészítő vasalás áttöréseknél és sarkoknál: ferde repedések a nyílások sarkaiból,
• a dilatációs hézagon átfutó háló: a lemez a hézag mellett reped meg, ott, ahol senki nem szeretné,
• olajos, sáros vagy erősen korrodált háló: a beton rosszul tapad rá, a könnyű felületi rozsda viszont nem gond,
• kiálló kötözőhuzal-végek: rozsdás pöttyök a kész padló vagy terasz felületén,
• csiszolóval vagy éles hálóvégekkel megsértett vízszigetelés: a nedvesség csak évek múlva jelentkezik.

Ezeknek a hibáknak a többsége a betonozás előtti átnézéskor jól látszik. Utána már csak a repedésekből lehet következtetni rájuk, és a javításuk bonyolult.

Talajon fekvő padlóba, például kerti ház, terasz vagy garázs alá egy ügyes laikus is be tudja fektetni a hálót. Födém, házalaplemez, lépcső vagy más teherhordó szerkezet vasalását viszont ne csináld magad, ott a statikus terve az irányadó, és a vasalást szakembernek kell átnéznie. Dolgozz kesztyűben és védőszemüvegben, mert a huzalvégek élesek.

1. Ellenőrizni, hogy az alap tömörített, sík, és a fólia vagy szigetelés ép.
2. Megtervezni a táblák kiosztását úgy, hogy az átfedés legalább egy, inkább két osztás legyen, és a szomszédos sorok toldásai eltolva kerüljenek.
3. A hálót karos ollóval vagy csiszolóval a felületen kívül vágni, hogy a szikra ne sértse meg a fóliát.
4. A távtartókat kb. 60 és 100 cm közötti raszterben letenni, a kívánt betonfedésnek megfelelő magassággal.
5. A hálót a távtartókra fektetni, a kerülettől legalább a betonfedésnyi távolságot tartani.
6. Az átfedéseket kötözőhuzallal rendszeres közönként és a végeken összekötni, a huzalvégeket lefelé hajlítani.
7. A sarkoknál és áttöréseknél rövid ferde pálcákkal kiegészíteni.
8. A tervezett dilatációs hézag helyén a hálót megszakítani.
9. Végigmenni a felületen, és ellenőrizni, hogy a háló sehol nem fekszik az alapon és nem billeg.
10. Betonozáskor óvatosan járni, a lenyomott hálót kampóval visszahúzni a helyére.

Mielőtt megjön a mixer, járd végig az egész felületet. Házépítésnél a vasalást nézze át a statikus vagy a munkákat felügyelő szakember is. Főleg ezeket ellenőrizd:

• a háló típusa, huzalátmérője és osztása megfelel a tervnek vagy a megállapodásnak,
• a háló távtartókon fekszik, és sehol nem ér hozzá az alaphoz,
• a betonfedés a zsaluzatnál és a kerület mentén is megvan,
• az átfedések előírt hosszúak és össze vannak kötözve,
• az áttöréseknél és sarkoknál van kiegészítő vasalás,
• a dilatációs hézagoknál a háló meg van szakítva,
• kettős vasalásnál a felső háló stabilan alá van támasztva és nem billeg,
• a vasalás tiszta, sár, olaj és pikkelyes rozsda nélkül,
• a huzalvégek nem a felület felé néznek, a háló alatti szigetelés ép,
• minden áttörés és cső a helyén van, elmozdulás ellen rögzítve.