Kád beépítése (burkolási munkák)

A rosszul beépített kád nem okoz azonnal gondot. A víz viszont akár évekig szivároghat lassan a perem alatt vagy egy rosszul tömített szifonon át a padlóba, a falba vagy az alattad lakó szomszédhoz. A kárt sokszor csak egy folt jelzi a lenti lakás mennyezetén.

A második kérdés a stabilitás. A vízzel teli kád egy emberrel együtt több száz kilót nyom. Ha ilyenkor csak kicsit is megmozdul, a falnál lévő szilikon megreped, és a víz utat talál a résbe. Az akrilkádaknál a kád fenekének hiányos alátámasztása akár az anyag repedéséhez is vezethet.

A harmadik a lefolyás. Ha a lefolyócsőnek nincs megfelelő lejtése, vagy a szifon rosszul csatlakozik, a víz lassan folyik le, a csőben lerakódik a szennyeződés, és a csatornából szag jöhet fel.

Az aljzat és a lefolyó előkészítése

A kád alatti padlónak szilárdnak, síknak és tisztának kell lennie. Az egyenetlenségeket önterülő aljzatkiegyenlítővel vagy aljzatbetonnal javítják. Felújításnál érdemes megnézni a régi lefolyót is. Az öntöttvas vagy repedt csövet most a legjobb kicserélni, amíg minden szabadon van. A padló és a kád mögötti fal vízszigetelése még a beépítés előtt készül el, mert később ezekhez a felületekhez már nem lehet hozzáférni.

Szintezés és magasság

A kádat állítható lábakra vagy tartókeretre teszik, és vízmértékkel mindkét irányban vízszintbe állítják. A legtöbb kád fenekébe már bele van formázva a lejtés a lefolyó felé, ezért magát a peremet kell vízszintbe hozni. A magasságot úgy állítják be, hogy a szifon elférjen a kád alatt, és a perem illeszkedjen a tervezett burkolathoz.

Bekötés a lefolyóra

A szifonnak illenie kell a kádhoz és a lefolyócső átmérőjéhez is. A csatornacsatlakozásnak szilárdnak és tömörnek kell lennie, a vízszintes lefolyószakasznak pedig enyhe lejtés kell, általában nagyjából két százalék. Bekötés után rögtön teleengedik a kádat, és leeresztés közben figyelik, hogy egyik kötés se csöpögjön.

Befalazás és burkolás

A kádat leggyakrabban pórusbeton falazóelemekkel falazzák körbe, majd a burkoló csempével vagy lappal burkolja. A befalazás oldalirányban rögzíti a kádat, de nem emelheti meg és nem nyomhatja a peremet. A kád pereme és a fal közé tömítőszalag kerül, amelyet bedolgoznak a vízszigetelésbe. A csempe ezután rálóg a kád peremére, így a víz a burkolatról a kádba folyik, nem mögé.

Szerelőnyílás és szilikon

A befalazásba a szifon felőli oldalon revíziós ajtót építenek be. Enélkül dugulásnál vagy szivárgásnál a csempét kell szétverni. Végül a kád és a burkolat közötti fugát szaniter szilikonnal töltik ki, lehetőleg akkor, amikor a kád tele van vízzel. Így a kád abba a helyzetbe süllyed, amelyben használat közben lesz, és a szilikon később nem szakad el.

• akrilkád: könnyű és meleg tapintású, de jó fenékalátámasztás kell neki, ezért a gyártó előírása szerint keretre, alátámasztással ellátott lábakra vagy ágyazatba kerül,
• zománcozott acélkád: merevebb és jobban bírja a karcolást, beépítéskor érdemes zajcsillapító alátétre gondolni, mert nélküle töltéskor kong,
• öntöttvas kád: nagyon nehéz, ezért ellenőrizni kell, elbírja-e a födém, és a mozgatásához több emberre van szükség,
• szabadon álló kád: nem falazzák körbe, a padlóban lévő lefolyót viszont annál pontosabban kell előkészíteni, mert látszik, és később nehéz áthelyezni.

Fémkádaknál az egyenpotenciálra hozás (EPH bekötés) is szóba kerül. Ez villanyszerelési munka, amelyet csak képzett villanyszerelő végezhet el.

A legegyszerűbb eset az, amikor a kád új fürdőszobába kerül, sík padlóra, és a lefolyó pontosan a megfelelő helyen van. A munkát viszont meghosszabbítja:

• az egyenetlen vagy sérült padló, amelyet előbb ki kell egyenlíteni,
• a rossz helyen lévő vagy rossz állapotú lefolyó, amelyet át kell helyezni vagy cserélni,
• a szokatlan formájú, sarok- vagy aszimmetrikus kád,
• a bonyolult befalazás polccal, fülkével vagy íves kialakítással,
• a nehéz kád, amelyet lift nélkül kell felvinni a magasabb emeletekre.

Társasházban, ha a munka a közös strangot is érinti, előre egyeztess a közös képviselővel, mert a víz elzárása és a csövek bontása több lakást is érinthet. Ilyenkor a vízszerelő munkáját is érdemes ehhez igazítani.

• a kád csak a lábakon áll, fenékalátámasztás nélkül, pedig a gyártó előírja,
• hiányzik a vízszigetelés a kád mögött vagy a tömítőszalag a perem alatt,
• a csempe a kád pereme fölött ér véget ahelyett, hogy rálógna,
• a szilikon az egyetlen védelem a víz ellen,
• a befalazásba nem kerül revíziós ajtó,
• a lefolyónak nincs lejtése, vagy rossz irányba lejt,
• a tömítettséget nem ellenőrzik a befalazás előtt.

Ha a vízszigetelés kész, a lefolyó elő van készítve, és van némi kézügyességed, egy átlagos akrilkádat magad is beépíthetsz. A társasházi csatorna áthelyezéséhez vagy egy fémkád EPH bekötéséhez viszont hívj szakembert.

1. Ellenőrizni a padló síkját és szilárdságát, az egyenetlenségeket kiegyenlíteni.
2. Felszerelni a kádra a lábakat vagy a keretet a gyártó útmutatója szerint.
3. Felszerelni a szifont a lefolyóval és a túlfolyóval, a tömítéseket szilikon nélkül behelyezni, hacsak a gyártó másként nem írja elő.
4. A kádat a helyére állítani, és a peremét vízmértékkel mindkét irányban vízszintbe hozni.
5. A szifont rákötni a lefolyóra, és ellenőrizni a lejtést.
6. A kádat teleengedni, leereszteni, és minden kötést átnézni.
7. A tömítőszalagot felragasztani a kád pereme és a fal közé, majd bedolgozni a vízszigetelésbe.
8. A kádat körbefalazni, és helyet hagyni a revíziós ajtónak.
9. A befalazást és a falakat úgy burkolni, hogy a csempe rálógjon a kád peremére.
10. A kádat teleengedni, kihúzni a szilikonfugát, és a vizet csak a szilikon gyártó szerinti kikeményedése után leengedni.

• a kád terhelés alatt nem mozdul és nem nyikorog,
• a perem vízszintes, a kád fenekén a víz a lefolyó felé folyik,
• a tele kád leengedése után egyik kötés sem csöpög,
• a víz egyenletesen, bugyogás nélkül folyik le,
• a revíziós ajtó kinyitható, és rajta keresztül elérhető a szifon,
• a csempe rálóg a kád peremére, a fugák ki vannak töltve,
• a szilikon folytonos, repedésmentes, és mindkét felülethez jól tapad.