Állókorcos lemezfedés készítése

A földről nézve egyszerűnek tűnik, de az, hogy a tető évtizedekig vízzáró marad-e, minden egyes lépés pontosságán múlik. Egy nyeregtetőn a munka általában így halad:

1. Az aljzat ellenőrzése. A teljes deszkázatnak síknak, száraznak és szilárdnak kell lennie. A bádogos megnézi az alátétfóliát és a deszkázat alatti átszellőztetett légrést is.
2. Elválasztó réteg. A deszkázatra strukturált elválasztó szőnyeg vagy a gyártó által ajánlott más réteg kerül. Elválasztja a fémet a fától, és elvezeti a lemez alján lecsapódó nedvességet.
3. Ereszszegély. Elsőként az ereszlemez és az ereszcsatorna tartói kerülnek a helyükre, hogy a tetőről lefolyó víz pontosan a csatornába jusson.
4. A sávok előkészítése. A sávokat a tetősík hosszára vágják. A hosszú sávokat gyakran a helyszínen profilozzák, így a felületen nincs keresztirányú toldás.
5. Rögzítés pofákkal. A sávot fix és csúszó rögzítőpofákkal rögzítik a deszkázathoz, ezek a korcban rejtve maradnak. A fix pofák egy ponton tartják a sávot, a csúszók pedig engedik, hogy a hőmérséklet változásával tágulni és zsugorodni tudjon.
6. Korcolás. A szomszédos sáv széle ráfut az előzőre, a korcot kézi szerszámmal vagy korcológéppel hajlítják össze. Dupla állókorcnál kétszer hajlítanak, így az illesztés hó és pangó víz esetén is zár.
7. Részletek. Ezután jön a szellőző gerinc, az oromszegély, a vápák, a kémény körüli szegélyezés, a falcsatlakozások és az áttörések.
8. Hófogók. A sima fémfelületről a hó gyorsan lecsúszik, ezért hófogókat szerelnek fel, amelyek a csatornát és a tető alatt járókat is védik.

A lemez csak a legfelső réteg. Az évek múlva jelentkező gondok többsége nem a fémben, hanem alatta keletkezik. Egy beépített tetőterű magastető szokásos rétegrendje alulról felfelé nagyjából így néz ki:

• párazáró fólia a belső oldalon, hogy a lakás nedves levegője ne jusson be a hőszigetelésbe,
• hőszigetelés a szarufák között, esetleg alattuk vagy felettük is,
• páraáteresztő alátétfólia a szarufák felett,
• ellenlécek, amelyek kialakítják az átszellőztetett légrést,
• teljes deszkázat deszkából vagy lapokból, a fedés gyártójának előírásai szerint,
• elválasztó szőnyeg, végül az állókorcos lemezfedés.

Miért ilyen fontos a szellőzés? A fém éjszaka gyorsan lehűl, és az alján kicsapódik a nedvesség. Ha a deszkázat alatt nem áramlik a levegő, a fa nedvesedik és veszít a szilárdságából. A légrésnek kell egy bemenet az eresznél és egy kimenet a gerincnél, különben nem működik.

A legkisebb megengedett hajlásszög a konkrét rendszertől függ, ezt a gyártó műszaki leírásában találod meg. A dupla állókorc alacsony hajlásszögnél is megállja a helyét, gyakran már néhány foknál is. Minél laposabb azonban a tető, annál pontosabb korcolás kell, annál fontosabbak a részletek, és néha tömítőszalag is kerül a korcba.

A gyakorlatban főleg három anyag terjedt el:

• bevonatos horganyzott acél, a családi házak megszokott választása, sokféle színben,
• alumínium, könnyű és korrózióálló, nedves vagy ipari környezetbe is jó,
• titáncink, természetes patinát kap és hosszú élettartamú, műemlék jellegű és igényes építészetű épületeken kedvelt. A megmunkálása tapasztalt bádogost kíván.

Figyelj a fémek párosítására. A rézről horganyra vagy horganyzott lemezre folyó víz korróziót okoz. A csatornák, szegélyek és kiegészítők ezért olyan anyagból legyenek, amely összefér a fedéssel.

A tetőn korcolt hagyományos állókorc mellett létezik klikkrendszer is. Ennél a sávok korcolás nélkül pattannak egymásba, így gyorsabb a szerelés. Inkább egyszerű, meredekebb tetőkre való. Alacsony hajlásszögnél, íves és tagolt formáknál általában a hagyományos dupla állókorcot választják. Ugyanez a technológia homlokzaton is használható, ha azt szeretnéd, hogy a tető és a fal egységes hatást keltsen.

Azonos tetőfelületen is nagyon eltérő lehet a munka mennyisége. Leginkább ezek növelik:

• a tető tagoltsága: minden vápa, tetőablak, kémény vagy tetősík-ablak kézzel készülő részletet jelent,
• az alacsony hajlásszög, ami gondosabb korctömítést kíván,
• a magasság és a megközelítés: állvány, leesés elleni védelem és a hosszú sávok feljuttatása a tetőre,
• az aljzat állapota: felújításnál gyakran cserélni kell a deszkázatot, pótolni a szellőzést vagy javítani a fedélszéket,
• az anyag: a titáncinket és az alumíniumot másképp kell megmunkálni, mint az acélt.

A munkát viszont megkönnyíti az egyszerű nyeregtető, a sík és száraz aljzat, és ha a profilozógép jól oda tud állni. Magasban végzett munkáról van szó, amelyet leesés elleni biztosítással rendelkező bádogosnak kell végeznie. Laikusként ne vágj bele.

• Mereven rögzített lemez. Csúszó pofák nélkül a sáv nem tud szabadon tágulni, a felület hullámossá válik, a korcok terhelést kapnak.
• Hiányzó szellőzés. A lemez alatt megmarad a nedvesség, a deszkázat rothadni kezd.
• A hajlásszöghöz nem illő rendszer. Túl lapos tetőn a klikkrendszer vagy a szimpla korc hó és szél esetén átengedi a vizet.
• Elnagyolt részletek. A beázás szinte mindig a vápánál, a kéménynél vagy a falcsatlakozásnál jelentkezik, nem a sík felületen.
• Elmaradt elválasztó réteg ott, ahol a gyártó előírja, főleg titáncinknél.
• Elfelejtett hófogók, amelyeket utólag már nehezebb felszerelni.

Az átvételkor nézd meg a tetőt a földről és az állványról is, amíg az még áll. Ellenőrizd, hogy:

• a korcok egyenesek, párhuzamosak és teljes hosszban egyenletesen vannak korcolva,
• a felületen nem látszanak csavarok, horpadások vagy karcolások,
• a felület napsütésben sem hullámzik feltűnően,
• az ereszszegély a csatornába vezeti a vizet, és a csatorna lejt a lefolyócső felé,
• a gerinc szellőzése működik, az eresznél a levegő bemenetét rács védi,
• a vápák, a kémény és a falcsatlakozások hézagmentesen vannak szegélyezve, és nincs kittel pótolva, ahol lemeznek kellene lennie,
• a hófogók a terv szerint kerültek fel,
• a kivitelező átadta az anyag adatait, a gyártói garancia feltételeit és a karbantartási javaslatokat.