Falvakolás (durva vakolat)

A vakolat minősége már az első kanál habarcs előtt eldől. A szokásos menet így néz ki:

1. Az alapfelület előkészítése: a falnak szilárdnak és tisztának kell lennie, por, zsír és laza darabok nélkül. A régi falakról mindent leütnek, ami rosszul tapad, a nagyobb lyukakat pedig előre kitöltik.
2. Gúzolás vagy alapozás: a sima betonra híg cementes gúzolóréteget (spricc) dobnak, ami érdes felületet ad, ebbe tud „belekapaszkodni” a vakolat. A nagyon nedvszívó felületekre, például pórusbetonra, a vakolat gyártójának ajánlása szerint alapozó vagy gúzoló kerül. Így a fal nem szívja ki túl gyorsan a vizet a habarcsból.
3. A vakolólécek felrakása: a falra vakolóléceket (vagy habarcspogácsákat) raknak, ezek határozzák meg a síkot és a vakolat vastagságát. A sarkokra élvédő kerül, hogy az élek egyenesek és ütésállók legyenek.
4. A keverék elkészítése: a zsákos szárazhabarcsot pontosan a leírás szerint keverik vízzel. Ha a habarcs a helyszínen készül cementből, mészből és homokból, az arányt a felhasználás határozza meg: több cement nagyobb szilárdságot, de kisebb páraáteresztést jelent.
5. Felhordás: a vakolatot kőműveskanállal kézzel dobják fel, vagy vakológéppel szórják. Egy réteg általában nagyjából 10 és 20 mm között van. Ha vastagabb kell, két rétegben dolgoznak, a második csak a meghúzott első rétegre kerül.
6. Lehúzás és egyengetés: a lécekre támasztott húzólécvel lehúzzák a felesleget, és pótolják, ahol hiányzik. Meghúzás után a felületet simítóval vagy filccel dolgozzák el, attól függően, hogy durva marad, vagy újabb réteg kerül rá.
7. Utókezelés és száradás: a vakolatnak természetes úton kell száradnia, tűző nap, fagy és erős huzat nélkül. Kánikulában szükség szerint finoman nedvesítik. Fűtéssel vagy hőlégfúvóval nem gyorsítják a száradást, mert a vakolat megrepedne.

A kézi vakolás kisebb felületekhez, javításokhoz, sok kávával és fülkével tagolt falakhoz illik, illetve oda, ahol a gépet nem lehet jól elhelyezni. Lassabb, de a kőműves minden pontot kézben tart.

A gépi vakolás egész házaknál és nagy, összefüggő felületeknél éri meg. A vakolat állaga egyenletesebb, a munka pedig sokkal gyorsabban halad. Számolni kell viszont víz- és áramcsatlakozással, helyet kell hagyni a gépnek, és alaposan le kell takarni az ablakokat, ajtókat és padlókat.

A keverék kiválasztásánál az alapfelület és a helyiség dönt:

• lakóhelyiségek belső falai: klasszikus mész-cement alapvakolat, később finomvakolat vagy glett,
• pórusbeton és könnyített falazóblokkok: ezekhez készült könnyített vakolatok, hogy a vakolat ne legyen keményebb a falazatnál,
• nedves pince és régi falazat: szanáló (felújító) vakolatrendszer, mert a hagyományos vakolat a nedves falról hamar lehullik,
• homlokzat és lábazat: időjárásnak és felfröccsenő víznek ellenálló vakolatok a homlokzati rendszer gyártójának előírása szerint.

Két azonos alapterületű falnál is egészen más lehet a munka nehézsége, és ezért az ára is. Egyszerűbb a munka, ha:

• pontos méretű blokkokból épült, egyenes a fal, így vékonyabb réteg is elég,
• nagy, összefüggő falfelületek vannak, kevés ablakkal és sarokkal,
• szabad a hozzáférés, és van víz és áram a helyszínen.

Lassabban halad viszont, ha:

• régi, ferde vagy nedves a falazat, amit vastag réteggel kell kiegyenlíteni,
• az eredeti vakolatot le kell verni, és javítani kell az alapot,
• sok a káva, sarok és a villanyszerelő által vésett horony,
• magas a belmagasság vagy lépcsőházról van szó, ahol állvány kell,
• lakott lakásban dolgoznak, ahol mindent le kell takarni és takarítani.

Ha társasházban vakoltatsz, előre egyeztess a közös képviselővel a munka idejéről, a törmelék elszállításáról és a közös helyiségek védelméről. Ezzel sok vitát megelőzhetsz a szomszédokkal.

• Vakolás poros vagy kiszáradt felületre: a vakolat nem tapad, idővel kong vagy leválik.
• Elmaradt gúzolás a betonon: a sima betonba nincs mibe „kapaszkodnia” a habarcsnak.
• Túl vastag réteg egyszerre: a vakolat lecsúszik, száradáskor megreped.
• Vakolás fagyban vagy tűző napon: nagyjából +5 °C alatt a habarcs nem köt meg rendesen, kánikulában pedig túl gyorsan kiszárad.
• Túl korai finomvakolat vagy festés: a gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a még nedves vakolatra kerül a következő réteg, és pár hét múlva foltok vagy repedések jelennek meg. Tájékoztatásként milliméterenként nagyjából egy nap száradással számolnak, a pontos időt a gyártó adja meg.
• Hiányzó erősítés különböző anyagok találkozásánál: például a tégla és a betonkoszorú között. Vakolaterősítő háló nélkül ott szinte mindig repedés lesz.

Egy kisebb felületet egy mellékhelyiségben te is megcsinálhatsz, ha van egy kis türelmed. Egy teljes lakószintre vagy homlokzatra érdemesebb kőművest hívni. A magasban és állványon végzett munkát hagyd szakemberre.

1. Leverni a laza részeket, és a falat leseperni a portól.
2. A betonra cementes gúzolóréteget, a nedvszívó falazatra a leírás szerinti alapozót felhordani.
3. A vakolóléceket vízmértékkel síkba állítani, és hagyni megkötni.
4. A szárazhabarcsot pontosan a zsákon lévő leírás szerint vízzel összekeverni, csak annyit, amennyit a feldolgozhatósági időn belül fel lehet használni.
5. A habarcsot kanállal alulról felfelé, kis felületenként feldobni.
6. A felesleget a lécekre támasztott húzóléccel lehúzni, a hiányokat pótolni.
7. Meghúzás után a felületet simítóval eldolgozni.
8. A vakolatot huzattól és fagytól védeni, és hagyni kiszáradni.

• a falhoz illesztett hosszú léc alatt nem látszanak jelentős mélyedések vagy púpok, a megengedett eltérést a vonatkozó MSZ EN szabvány vagy a szerződés határozza meg,
• a sarkok és a kávák élei egyenesek és függőlegesek,
• kopogtatásra a vakolat sehol nem kong, ami az alapról való leválást jelezné,
• a felületen nincsenek repedések, morzsolódó részek vagy az egyenetlen száradásból adódó foltok,
• a dobozok, csövek és ajtótokok körül a vakolat be van dolgozva és tiszta,
• az ablakokat, padlókat és vezetékeket a munka után megtisztították a habarcstól.