Lefolyócső bekötése öntöttvas ejtőcsőbe

Műanyagot öntöttvashoz nem lehet csak úgy "keményen" hozzáilleszteni. Az évtizedes öntöttvas felülete érdes, gyakran egyenetlen, a méretei pedig nem egyeznek pontosan a műanyag csövekével. Ezért a kötést mindig egy rugalmas átmeneti elem tömíti. A vízszerelő általában ebben a sorrendben dolgozik:

1. Megnézi az ejtőcsövet, megállapítja az átmérőjét és az állapotát, és megnézi, hozzá lehet-e rendesen férni a bekötés helyéhez.
2. Időpontot egyeztet a közös képviselővel, a felette lakók pedig a munka alatt nem engednek vizet a lefolyóba.
3. Bilincsekkel rögzíti az ejtőcső felső részét, hogy a nehéz öntöttvas a vágás után ne süllyedjen meg és ne mozduljon el.
4. Elvágja a csövet, vagy kivágja a szükséges szakaszt, és gondosan lesorjázza, megtisztítja a széleket.
5. Felhelyezi az átmeneti idomot vagy a gumimandzsettát, esetleg új műanyag ágidomot illeszt be az öntöttvas két vége közé.
6. Bekötni az új vezetéket megfelelő lejtéssel, rögzíti, majd valódi vízfolyással kipróbálja a tömítést.

Miért számít a sorrend? Felmérés nélkül a szerelő nem tudja, milyen átmenetet hozzon. Ha a vágás széle nem tiszta, a mandzsetta nem fekszik fel a teljes kerületen. Ha pedig kimarad a próba, a hiba csak a kész csempe mögött derül ki.

Az idom kiválasztása attól függ, mit kell megoldani: eltérő anyagot, eltérő átmérőt, vagy új csatlakozást egy folytonos ejtőcsőbe.

• gumimandzsetta (öntöttvas és műanyag közötti átmenet): alkalmazkodik az öntöttvas egyenetlen felületéhez, és ott tömít, ahol az átmérők nagyjából egyeznek, lakásokban ez a legelterjedtebb megoldás,
• szűkítő idom: akkor kell, ha a mosdó vagy a mosógép kisebb átmérőjű csövét nagyobbhoz kötik, gyakran mandzsettával együtt használják,
• az ejtőcsőbe beépített új műanyag ágidom: akkor jó választás, ha új berendezést kell bekötni, és az öntöttvas jó állapotú, ilyenkor egy rövid szakaszt kivágnak, és mindkét végén átmenettel ellátott idomra cserélik,
• nyeregidom: szakasz kivágása nélkül teszi lehetővé a bekötést, inkább kisebb átmérőkhöz és ép, egyenes csőhöz való.

Érdemes a kiegészítőkre is gondolni. Egy tisztítóidom és a burkolatba épített szerelőajtó később lehetővé teszi, hogy bontás nélkül ellenőrizzék vagy kitisztítsák a vezetéket. Mosógépnél és mosogatógépnél pedig a szifonos vagy visszacsapó szelepes bekötés segít, mert elválasztja a készüléket az ejtőcső szagaitól.

Ugyanaz a munkanév a gyakorlatban jelenthet rövid rutinfeladatot és hosszadalmas beavatkozást is. A munka terjedelmét és nehézségét általában ezek befolyásolják:

• hozzáférés: a szerelőaknában, ajtó mögött szabadon futó ejtőcső egyszerűbb, mint a fürdőszobamagba befalazott,
• az öntöttvas állapota: vágáskor néha kiderül, hogy a cső belül lerakódásoktól beszűkült vagy átrozsdásodott,
• a bekötések száma: egyetlen berendezés más munka, mint egy egész fürdőszoba WC-vel, kádal és mosdóval,
• a cső átmérője: a WC bekötése a fő ejtőcsőbe nehezebb, mint egy mosdó kis lefolyója,
• időzítés: egy előre egyeztetett szerelés nyugodtabb, mint egy beázás miatti sürgős kiszállás.

Egy berendezésnél és jó hozzáférésnél ez általában egyetlen alkalom és néhány óra munka. A pontos terjedelmet azonban csak helyszíni felmérés után lehet megbízhatóan megmondani.

Társasházban az ejtőcső közös tulajdon, nem a lakásod része. Mielőtt bárki hozzányúlna, szólj a közös képviselőnek. Ő segít időpontot egyeztetni, értesíti a szomszédokat, és előfordul, hogy a háznak saját elvárásai vannak az anyagra vagy a kivitelezőre.

Fontos tudnivaló az anyagról: egyes panelházakban az ejtőcső nem öntöttvas, hanem azbesztcement. Ez szürke, könnyebb, és kopogtatva másképp szól, mint az öntöttvas. Az ilyen csövet ne vágd és ne fúrd. Az azbeszttel járó munkát csak azbesztmentesítésre szakosodott cég végezheti.

A legtöbb probléma oka ugyanaz: rossz helyen próbálnak időt spórolni. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy:

• a kötést megfelelő átmeneti idom helyett szilikonnal vagy szalaggal tömítik, ami idővel szivárogni és szagosodni kezd,
• a vágás széle durva marad, és a mandzsetta nem fekszik fel a teljes kerületen,
• a vízszintes szakasznak nincs elég lejtése, ezért a víz bugyog, lassan folyik le, és lerakódás képződik, általában nagyjából 2 és 3 százalék közötti lejtést szokás javasolni,
• a nyomvonalban fölöslegesen sok a könyök, vagy túl hosszú, ami növeli a dugulás esélyét, főleg WC-nél,
• az új csövet átrozsdásodott öntöttvashoz kötik, amely hamarosan megreped az új kötés mellett,
• a vágás feletti ejtőcsövet nem rögzítik, és munka közben meglazulnak a régi kötések egy feljebb lévő emeleten.

Ha az öntöttvas rossz állapotban van, általában ésszerűbb az egész szakaszt kicserélni, vagy a közös képviselővel megbeszélni az ejtőcső cseréjét az egész házban, mint újra és újra visszatérni ugyanahhoz a kötéshez.

Mielőtt a csövet burkolat vagy előtétfal mögé zárják, nézd át a vízszerelővel ezeket a pontokat:

• az öntöttvas és a műanyag kötése hosszabb vízfolyatás után is száraz,
• a WC lehúzásakor és a teli kád vagy mosdó leengedésekor semmi nem csöpög és nem szivárog,
• a víz egyenletesen, bugyogás nélkül folyik le, és más berendezésekben sem tolul vissza,
• a kötés környékén nem érezni csatornaszagot,
• az új csövet bilincsek rögzítik, és nem mozog,
• a vízszintes szakaszok láthatóan az ejtőcső felé lejtenek,
• a kötéshez tisztítóidomon vagy szerelőajtón keresztül hozzá lehet férni,
• a közös képviselő tud a munkáról, és a szomszédok újra normálisan használhatják a lefolyót.