Házi szennyvíztisztító és zárt gyűjtőakna telepítése

Az árlistában szereplő tétel egy tartály, tisztító vagy zárt akna beépítését jelenti előkészített munkagödörbe, szabványos kavicságyra. Jellemzően ide tartozik:

• a gödör aljának és méreteinek ellenőrzése a tartályhoz képest,
• a kavicsos vagy homokos kavics ágyazat elkészítése, tömörítése és vízszintbe húzása,
• a tartály behelyezése, beállítása és a befolyó, illetve elfolyó csonk helyzetének ellenőrzése,
• a házból érkező befolyó cső, tisztítónál az elfolyó cső bekötése,
• a tartály fokozatos feltöltése vízzel és ezzel párhuzamosan a rétegenkénti visszatöltés a gyártó előírása szerint,
• a magasító elem és a fedlap terepszintre állítása.

A telepítés nem tartalmazza magát a tisztítót vagy aknát, a gépi földkiemelést, a föld elszállítását, a magas talajvíz miatti betonlemezt, a szikkasztót, a légfúvó áramellátását és a háztól érkező csatornacsövet. Ezeket külön kell beárazni. A légfúvó és a vezérlőegység elektromos bekötését villanyszerelő végzi.

Zárt szennyvízgyűjtő akna

Vízzáró tartály elfolyás nélkül. Egyszerű, nem igényel áramot és technológiai szervizt. Az üzemeltetése viszont drága, mert rendszeresen üríttetni kell. Négyfős háztartásnál, tíz köbméter körüli aknával ez a vízfogyasztástól függően gyakran néhány hetente esedékes. A zárt akna ezért főleg nyaralóhoz, kis háztartáshoz vagy átmeneti megoldásként való, amíg a településen elkészül a csatorna.

Házi szennyvíztisztító kisberendezés

Légfúvóval működő biológiai berendezés, amely a vizet megtisztítja és továbbvezeti. A fölösiszapot évente egyszer vagy néhányszor kell elszállíttatni. Áramot, rendszeres ellenőrzést és olyan helyet igényel, ahová a tisztított víz elvezethető. Állandó lakásnál hosszú távon általában jobban megéri, mint a zárt akna.

A tartály anyaga

Leggyakrabban polipropilén vagy polietilén műanyag tartályokat építenek be. Könnyűek, daru nélkül is elhelyezhetők, de érzékenyek a talajvízre és a hibás visszatöltésre. A beton tartályok nehezek és darut igényelnek, cserébe jobban ellenállnak a felhajtóerőnek és a terhelésnek. Műanyagnál a tartály típusa dönt, például önhordó tartály vagy betonnal körbeöntendő kivitel. A gyártói utasítás mindig elsőbbséget élvez a brigád megszokásaival szemben.

Új háznál a tisztítót vagy aknát általában a csatornabekötéssel együtt építik be, amikor a szerkezetépítés kész, de a kotrógép még be tud állni a telekre. Később ez a térkövezés és a kert miatt nehezebb. Legjobb a tartós esőzés nélküli, alacsony talajvizes időszak, vagyis a nyár és a kora ősz.

A beépítés előtt legyen előkészítve:

• a dokumentáció a tartály helyével, tisztítónál a tisztított víz elvezetésének megoldásával,
• a munkagödör megfelelő mélységben és szélességben, a tartály körül tartalékkal a visszatöltéshez, biztosított falakkal,
• adat a talajvízről, ideális esetben talajmechanikai vagy hidrogeológiai vizsgálatból,
• a házi csatornacső megfelelő eséssel, hogy a tartály befolyó csonkjának magasságába érkezzen,
• áramellátás a légfúvóhoz védőcsőben,
• bejárás a szippantóautónak, általában olyan távolságra, ameddig a tömlő elér.

Az elhelyezésnél be kell tartani a kúttól, a háztól és a telekhatártól mért védőtávolságokat, amelyeket a terv vagy a helyi előírás rögzít. Különösen fontos a távolság a saját és a szomszéd kútjától. A szivárgó akna vagy a rosszul tervezett szikkasztó ronthatja a kútvíz minőségét.

A munkagödör ellenőrzése

A gödör aljáról el kell távolítani a fellazult földet, a köveket és a vizet. Ellenőrizni kell a mélységet a tartály magassága és a befolyó csonk magassága alapján. A gödör falainak stabilnak kell lenniük. Mélyebb gödörnél dúcolják vagy rézsűvel alakítják ki, hogy ne omoljanak a tartályra vagy a dolgozókra.

Kavicságy

Az aljára kavics vagy homokos kavics réteg kerül, amelyet a gyártók jellemzően 10-20 cm körüli vastagságban írnak elő. A réteget tömörítik és léccel vízszintbe húzzák. A tartálynak teljes fenékfelületével fel kell feküdnie, különben feltöltés után behajlik vagy megreped. Magas talajvíznél vagy olyan tartálynál, amely ezt igényli, kavicságy helyett betonlemez készül, adott esetben felúszás elleni rögzítéssel. Ez már nem szabványos ágyazat, külön kell beárazni.

A tartály behelyezése

A műanyag tartályt hevederekkel engedik le a gödörbe, nem a rézsűn csúsztatják. A beton tartályt daru emeli be. Úgy fordítják, hogy a befolyó csonk a ház felé, az elfolyó a szikkasztó vagy a befogadó felé nézzen, majd vízmértékkel beállítják.

A csövek bekötése

A házból érkező csövet a gyártói tömítésen keresztül kötik be. A csőnek egyenletes eséssel és szilárd alátámasztással kell feküdnie, hogy a visszatöltés után a csatlakozás ne süllyedjen meg. Tisztítónál az elfolyó cső és a légtömlő, valamint a légfúvó kábelének védőcsöve is bekötésre kerül.

Visszatöltés és vízzel feltöltés

Műanyag tartálynál ez a legfontosabb lépés. A tartályt fokozatosan vízzel töltik, és ezzel egy időben 20-30 cm-es rétegekben visszatöltik körülötte a földet. A belső vízszint nagyjából a visszatöltés magasságában vagy kissé fölötte legyen, hogy a földnyomás ne deformálja a falakat. Visszatöltésre homokot, homokos kavicsot vagy kőmentes földet használnak, a tömörítés kézzel vagy könnyű géppel történik. A nehéz vibrohenger a fal mellett károsíthatja a tartályt. Egyes gyártók földnedves betonnal való körbetöltést írnak elő, ilyenkor pontosan az ő útmutatójuk szerint kell eljárni.

Magasító és fedlap

Végül a magasító elem és a fedlap kerül terepszintre. A fedlap legyen kissé a terep fölött, hogy ne folyjon bele az esővíz. Ha a tartály fölött autóval is közlekednek, tehermentesítő lemez és megfelelő teherbírású fedlap szükséges.

A kisberendezésből kifolyó tisztított víznek valahová el kell folynia. Ha a közelben patak vagy csatorna van, a kezelő hozzájárulásával abba is vezethető. Gyakoribb azonban a talajba szikkasztás, például szikkasztóblokkokkal, szivárgócsövekkel vagy kavicsfeltöltésű szikkasztó kúttal.

A szikkasztás csak jó vízáteresztő talajban működik. Agyagos talajban a víz nem szivárog el, a szikkasztó megtelik, és a víz a felszínre jut. Ezért a tervezés előtt érdemes áteresztőképességi vizsgálatot végeztetni, vagy szakértővel felmérni az áteresztőképességet, a talajvízszintet és a környező kutakra gyakorolt hatást. A tisztító szikkasztóját nem szabad összekeverni a tetőről érkező csapadékvíz szikkasztójával. A csapadékvizet külön kell kezelni, és nem szabad a tisztítóba vezetni, mert kimosná.

A munkák megkezdése előtt érdeklődjön a helyi önkormányzatnál vagy az illetékes hatóságnál, hogy a tartályhoz vagy berendezéshez szükséges-e engedély vagy bejelentés. A többi szabály a gyakorlatban országosan hasonló.

Rákötési kötelezettség

Ha az utcában van közcsatorna, és a rákötés műszakilag lehetséges, az ingatlant általában rá kell kötni. A zárt akna vagy a kisberendezés ilyenkor többnyire nem végleges megoldás. Ahol a csatorna elérhető, de az ingatlan nincs rákötve, az önkormányzat talajterhelési díjat is kivethet. Beruházás előtt kérdezze meg az önkormányzatnál, tervezik-e a csatorna kiépítését a településen.

A zárt akna ürítése

A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz elszállítása kötelező közszolgáltatás, amelyet a településen kijelölt szolgáltató vagy annak megbízottja végez. A tartalmat tilos a telekre, árokba vagy élővízbe engedni. Az ürítésről kapott bizonylatokat őrizze meg, mert ellenőrzéskor kérhetik.

A kisberendezés üzemeltetése

A tisztító rendszeres karbantartást igényel a gyártó előírásai szerint, a légfúvó ellenőrzését és a fölösiszap időszakos elszállítását. A tisztított víz bevezetésének feltételei, például az esetleges mintavétel, a helyszíntől és attól függnek, hogy a víz talajba vagy élővízbe jut. A forgalmazóval kötött szervizszerződés megkönnyíti a karbantartást és megőrzi a garanciát.

Kisebb térfogatú műanyag zárt aknát egy ügyes építtető maga is beépíthet, ha van kotrógépe a gödörhöz, és betartja a gyártói útmutatót. Szennyvíztisztítónál ésszerűbb a beépítést és az üzembe helyezést a forgalmazóra bízni, mert ettől függ a garancia és a megfelelő elvezetés. A zárt akna menete:

1. Tisztázni a szükséges dokumentációt, és kitűzni a tartály helyét a terv szerint.
2. Kiásni a gödröt a tartály körüli tartalékkal, és biztosítani a falait.
3. Kiszivattyúzni a vizet az aljáról, eltávolítani a fellazult földet és a köveket.
4. Homokos kavicsot teríteni az útmutató szerinti vastagságban, tömöríteni és léccel vízszintbe húzni.
5. Hevederekkel leengedni a tartályt, a befolyó csonkot a ház felé fordítani és vízmértékkel beállítani.
6. A befolyó csövet tömítéssel bekötni és ellenőrizni az esést.
7. Az első rétegnyi vizet a tartályba engedni, és körülötte azonos magasságig homokot tölteni.
8. A visszatöltést kézzel tömöríteni és rétegenként folytatni, a belső vízszint mindig nagyjából a töltés magasságában legyen.
9. A magasítót és a fedlapot kissé a terepszint fölé állítani.
10. Lefényképezni az ágyazatot, a bekötést és a visszatöltést, és a képeket a dokumentációval együtt megőrizni.

• Talajvíz figyelmen kívül hagyása. Előfordul, hogy az üres műanyag aknát tavasszal a talajvíz felnyomja, és elszakítja a csöveket.
• Visszatöltés vízzel feltöltés nélkül. A földnyomás befelé hajlítja az üres műanyag tartály falát.
• Köves, sittes visszatöltés. Az éles kövek megsértik a falat, és az ilyen anyag nem tömöríthető rendesen.
• Egyenetlen vagy tömörítetlen ágyazat. A tartály feltöltés után egyenlőtlenül süllyed, megreped, vagy elmozdul a befolyó csonk.
• Rossz befolyó esés. A házi csatorna eldugul, vagy a tartály olyan mélyen ül, hogy nehéz üríteni.
• Szikkasztó agyagos talajban. A tisztított víz a gyepre vagy a szomszéd pincéjébe jut.
• Csapadékvíz a tisztítóba kötve. Egy zápor után kimosódik az eleveniszap, és a berendezés hetekig nem tisztít.
• Fedlap a terepszint alatt. Az esővíz a tartályba folyik, és a zárt akna gyorsabban telik.

• a tartály vízszintben áll, a fedlap kissé a terep fölött van,
• a befolyó és tisztítónál az elfolyó csonk tömítéssel van bekötve, sehol nem szivárog víz,
• a műanyag tartály fala nem deformálódott, ez belülről zseblámpával jól látható,
• a tartály körüli töltés tömör, a terep az első esők után sem süllyed,
• zárt aknánál a vízszint nem csökken, ha nem engednek bele semmit, ez egyszerű vízzárósági próba,
• tisztítónál a légfúvó működik, a tartályban látszik a levegőztetés, a vezérlés nem jelez hibát,
• a szippantóautó eléri a fedlapot,
• megkapta a kezelési útmutatót, a jótállási jegyet, a tartály teljesítménynyilatkozatát és a beépítésről készült fotókat.

Az ágyazatról és a visszatöltésről készült fotókat őrizze meg. Reklamációnál a gyártó gyakran éppen azt vizsgálja, hogy a tartályt az útmutatója szerint építették-e be.

A NUMIQ árlistában a munkadíj nagyjából 196 600 Ft (504 €) darabonként házi szennyvíztisztító vagy zárt akna szabványos kavicságyra történő beépítéséért. A munkadíj tartalmazza az apró fogyóanyagokat, magát a tartályt azonban nem. Az ágyazat anyaga külön tételként számolandó. Az árak régiónként és településenként eltérnek, Budapesten és a nagyobb városokban általában magasabbak.

Maga a berendezés vagy tartály a térfogattól, anyagtól és technológiától függően rendszerint a beépítés többszörösébe kerül. A kulcsrakész ár a földmunkát, a csöveket, a szikkasztót és a villanyszerelést is tartalmazza, ezért érdemes azonos tartalomra több ajánlatot kérni.

A beépítés és a kapcsolódó munkák árát leginkább befolyásolja:

• a talajvízszint és a betonlemez vagy rögzítés szükségessége,
• a talaj típusa és a gödör mélysége,
• a tartály anyaga és tömege, vagyis kell-e daru,
• a befolyó cső hossza és a szikkasztás módja,
• a telek megközelíthetősége kotrógéppel és teherautóval.

A kapcsolódó munkákat külön is beárazhatja, például munkagödör gépi kiemelése, gépi árokásás a csövekhez és visszatöltés tömörítéssel. További tételeket a vízszerelés és a földmunkák részben talál.