Aljzat alapozása kiegyenlítés előtt

Minden aljzat másképp szívja a vizet. A régi beton szivacsként issza, a sima anhidrit szinte egyáltalán nem. Ha az önterülő anyagot alapozatlan felületre öntöd, az erősen szívó részek gyorsan kivonják belőle a vizet. Ott a kiegyenlítő nem köt meg rendesen, gyengébb lesz, megrepedhet vagy később leválhat.

Az alapozó három dolgot csinál:

• kiegyenlíti a nedvszívást, így a kiegyenlítő a teljes felületen egyformán szárad,
• megköti a maradék port és megerősíti az aljzat felső rétegét,
• összekötő réteget képez az aljzat és az új réteg között.

A kiegyenlítők gyártói az alapozást általában feltételként írják elő a műszaki adatlapon. Ha kihagyod, egy esetleges garanciális reklamációnál nehéz helyzetbe kerülsz.

Ez a munka két változatban szokott szerepelni. A különbség abban van, mi minden készül el a kiegyenlítő kiöntése előtt.

Aljzat alapozása: a felület megtisztítása és az alapozó felhordása. Akkor elég, ha a fal és a padló jól csatlakozik, a kerület mentén már fent van a peremszigetelő szalag, és sehol nincs nyitott rés.

Alapozás kiegyenlítés előtt akrilos sarokkitöltéssel: ehhez jön még a sarkok, a fal menti rések, a csőátvezetések környéke és a küszöbök tömítése akril tömítővel. Az önterülő anyag nagyon híg, minden rést megtalál. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a fal alatt átfolyik a szomszéd helyiségbe, a küszöb alatti üregbe, társasházban pedig a cső körüli résen egy emelettel lejjebb. Az akril lezárja ezeket a helyeket, így az anyag ott marad, ahol kell, és a réteg olyan vastag lesz, amilyenre tervezték.

Ez nem ugyanaz, mint a szegélylécek körüli akrilozás festés előtt. Az a munka legvégén készül, amikor már kint van a burkolat és a léc, és főleg a látvány miatt csinálják.

A választás attól függ, mire öntöd a kiegyenlítőt:

• univerzális alapozó átlagosan szívó, szilárd aljzatra, például újabb betonra vagy cementesztrichre, gyakran használatra készen kapható,
• mélyalapozó régi, poros, kissé morzsálódó aljzatra, mélyebbre hatol és megerősíti a felületet,
• anhidrit és gipsz esztrichhez való alapozó, ezek az aljzatok érzékenyek a nedvességre, ezért olyan termék kell, amelyet a gyártó kifejezetten ezekhez ajánl,
• tapadóhíd nem szívó felületre, például régi kerámia burkolatra vagy terrazzóra, a sima alapozót ezek nem tudnák beszívni.

Biztos megoldás, ha az alapozót és a kiegyenlítőt ugyanattól a gyártótól veszed. Ezeket egymással kipróbálták, és a műszaki adatlap pontosan megadja a hígítást, az anyagszükségletet és a száradási időt.

Az alapozásnál nem maga a kenés viszi el a legtöbb időt, hanem az előkészítés. A munkát elhúzza:

• a régi ragasztó maradéka, amit le kell csiszolni vagy kaparni,
• az olajos, zsíros foltok, jellemzően egykori konyhákban és műhelyekben,
• a morzsálódó részek, amiket ki kell bontani és javítani,
• a nagyon szívó aljzat, amely két réteget kíván,
• a tagolt helyiség sok sarokkal, csőátvezetéssel és küszöbbel, ahol sokat kell ecsettel dolgozni, a második változatnál pedig tömíteni is.

Egy nagy, szabályos, tiszta esztrichfelületet viszont gyorsan le lehet alapozni, többnyire csak hengerrel.

Az alapozást magad is megcsinálhatod, nem veszélyes munka. A siker a alaposságon és a száradásnál tanúsított türelmen múlik. Ha bizonytalan vagy az aljzatban, például morzsálódik vagy nedvesnek tűnik, inkább nézesd meg egy burkolóval.

1. Kaparóval vagy csiszolóval eltávolítani a ragasztómaradványokat, a régi bevonatokat és a laza részeket.
2. A zsíros foltokat megfelelő tisztítóval zsírtalanítani, majd hagyni megszáradni.
3. Az egész felületet alaposan felporszívózni, lehetőleg ipari porszívóval.
4. Ellenőrizni, hogy az aljzat száraz és szilárd-e, kétség esetén nedvességet méretni.
5. A helyiség kerülete mentén felragasztani a peremszigetelő szalagot, ha még nincs fent.
6. Akrilos változatnál a sarkokat, a fal menti réseket, a csövek környékét és a küszöböket akril tömítővel lezárni, és az útmutató szerint hagyni megszáradni.
7. Az alapozót a műszaki adatlap szerint előkészíteni, a hígítást nem szabad saccolni.
8. Ecsettel lekenni a sarkokat, a széleket és a csövek környékét.
9. A felületet hengerrel, keresztirányú mozdulatokkal felhordani a legtávolabbi saroktól az ajtó felé haladva, vékonyan, tócsák nélkül.
10. Nagyon szívó aljzatnál az első réteg megszáradása után felvinni a másodikat.
11. Az alapozót a gyártó szerint hagyni kiszáradni, ez általában néhány óra, és addig nem rálépni.

Nagyjából 10 és 25 °C között dolgozz, huzat és közvetlen napsütés nélkül. Hidegben a száradás sokkal tovább tart, kánikulában pedig a bevonat hamarabb megszárad, mint hogy beszívódhatna az aljzatba.

• alapozás porra vagy zsírra, az alapozó a szennyeződéssel köt össze az aljzat helyett, és a kiegyenlítő később leválik,
• kihagyott foltok, főleg a falak mentén és a radiátorok mögött, ahol aztán buborékok vagy hajszálrepedések jelennek meg,
• túl vastag réteg vagy tócsák, fényes film keletkezik, amelyen a kiegyenlítő rosszabbul tapad,
• szemre hígítás, a túl híg alapozó nem működik, a túl sűrű pedig záró réteget képez,
• kiöntés a még nedves alapozóra, a rétegek nem kötnek össze, és a padló később megrepedhet,
• tömítetlen rések, a kiegyenlítő az üregekbe vagy a szomszédokhoz folyik, a helyiségben pedig hiányzik az anyag.

Mielőtt nekiállsz bekeverni az önterülő anyagot, nézd át a padlót:

• a felület száraz, és érintésre nem ragad,
• a bevonat a teljes felületen egyenletes, nincs kihagyott vagy fényes folt,
• a sarkok, a szélek és a csövek környéke is le van kenve,
• a kerület mentén fent van a peremszigetelő szalag,
• akrilos változatnál a sarkok és a rések folyamatosan le vannak tömítve, a tömítő megszáradt,
• a padlón nincs friss por vagy cipőnyom,
• a használt alapozó megegyezik azzal, amelyet a gyártó a választott kiegyenlítőhöz ajánl.