Önterülő aljzatkiegyenlítés

Az önterülő anyag kisebb egyenetlenségek kiegyenlítésére való. Terméktől függően néhány millimétertől nagyjából három centiméterig lehet felhordani. A pontos rétegvastagságot a gyártó a zsákon adja meg, és ehhez tartsd magad.

Nagyobb szintkülönbségnél az önterülő réteg nem oldja meg a gondot. Ugyanez a helyzet, ha az aljzat morzsalékos, megsüllyedt vagy mélyen megrepedt. Ilyenkor előbb javítóhabarccsal kell rendbe hozni az esztrichet, vagy új, vastagabb aljzatbetont kell készíteni. A kiegyenlítő réteg ugyanis csak annyira erős, mint ami alatta van. Ha alatta porlad az aljzat, a réteg is leválik.

Miért ilyen fontos a sík felület? A vékony, kemény burkolatok, főleg a vinyl és a laminált padló, minden kis dudort átadnak a felszínre. Az ablakon besütő súroló fényben látszanak a horpadások. Az úszópadló ezeken rugózik, és a zárak idővel tönkremennek.

• Cementbázisú kiegyenlítők: univerzálisak. Betonra és cementesztrichre is jók, fürdőszobában, konyhában és gépészeti helyiségben is használhatók.
• Gipsz- (anhidrit-) bázisú kiegyenlítők: nagyon jól terülnek, és különösen sima felületet adnak. Száraz helyiségekbe valók, például nappaliba vagy hálószobába. Fürdőszobába és mosókonyhába nem ajánlottak.
• Gyorskötő kiegyenlítők: rövidebb a várakozás a burkolásig. Akkor hasznosak, ha sietni kell, például lakott lakás felújításakor.
• Padlófűtéshez alkalmas kiegyenlítők: jobban bírják a hőmérséklet változását. A vékony réteg gyorsan átmelegszik, így a fűtés is fürgébben reagál.

A lényeg, hogy az anyag illeszkedjen az aljzathoz. Anhidrit esztrichre olyan kiegyenlítőt és alapozót használj, amelyet a gyártó kifejezetten anhidritre enged meg. Ha bizonytalan vagy az aljzat típusában, a burkoló a helyszínen megnézi, és eldönti.

Maga az öntés gyorsan megvan. Az idő nagy részét az előkészítés viszi el, és ezen múlik, hogy a réteg tartós lesz-e.

1. Az aljzat felmérése: a burkoló ellenőrzi a szilárdságot, a repedéseket, az üregeket és a nedvességet. A nedves esztrich a későbbi problémák gyakori oka. A megengedett nedvességet a kiegyenlítő és a burkolat gyártója is megadja. Anhidritnél ez a határ jóval szigorúbb, mint cementnél.
2. A régi rétegek eltávolítása: a ragasztó-, festék-, bitumen- és kátránymaradványokat a szilárd aljzatig lecsiszolják vagy lemarják. A régi parkettát érdemes óvatosan szétszedni, ha máshol még felhasználnád.
3. Helyi javítások: a mély lyukakat és kitöréseket javítóhabarccsal töltik ki, a repedéseket pedig lezárják.
4. Porszívózás és alapozás: a felületet alaposan feltakarítják, majd az aljzat típusának megfelelő alapozóval kenik le. Az alapozó kiegyenlíti a nedvszívást, és javítja a tapadást.
5. Peremszigetelő szalag: a helyiség kerülete mentén és a felszállócsövek körül habszalagot ragasztanak fel. Ez elválasztja a réteget a falaktól, és felveszi az anyag mozgását.
6. Keverés: a port pontosan kimért vízzel, lassú fordulatú keverőszárral addig keverik, amíg csomómentes nem lesz.
7. Öntés és elterítés: a legtávolabbi sarokban kezdik, és nagyjából egy méter széles sávokban haladnak az ajtó felé. A keveréket simítóval, rakellel terítik el, és a sávokat még folyékony állapotban dolgozzák egymásba.
8. Légtelenítés: a friss réteget tüskés hengerrel hengerelik át, hogy a légbuborékok távozzanak.
9. Kötés, száradás: a helyiségben állandó, nagyjából 15 és 25 °C közötti hőmérséklet legyen, huzat és közvetlen napsütés nélkül.

• Az aljzat állapota: a tiszta, szilárd betont elég feltakarítani és alapozni. A vastag régi ragasztó-, kátrány- vagy bitumenrétegek viszont csiszolást vagy marást és sok port jelentenek.
• A helyiség formája: egy nagy, egyszerű felületet folyamatosan lehet önteni. A kicsi, tagolt helyiségek, a fülkék és a sok átjáró lassítják a munkát.
• A rétegvastagság: nagyobb eltérésnél néha két rétegben öntenek, és a kettő között várni kell.
• A keverék típusa: a gyorskötő és a speciális anyagoknál gyorsan kell dolgozni.
• A megközelítés: társasházban, felsőbb emeleten, lift nélkül lassabb a zsákok és a víz felhordása. A zajos csiszolást a házirend szerint időzítsd. Ebben a közös képviselő tud eligazítani.

Régebbi lakásokban és házakban a régi PVC-lapok, ragasztók vagy fekete kátrányos rétegek azbesztet vagy egészségre ártalmas kátrányos anyagokat tartalmazhatnak. Ha ezt gyanítod, ne csiszold le magad, hanem vizsgáltasd meg az anyagot. Azbesztet csak erre szakosodott, megfelelő képesítésű cég távolíthat el.

Egy kisebb helyiséget szilárd, száraz aljzattal házilag is meg tudsz csinálni. Nagyobb felületnél hívj segítőt: egyikőtök kever, a másik önt és teríti az anyagot.

1. Elolvasni a kiegyenlítő és az alapozó műszaki adatlapját, benne a rétegvastagsággal és a bedolgozási idővel.
2. Eltávolítani a régi burkolat és a ragasztó maradványait, az aljzatot feltakarítani.
3. A nagyobb lyukakat és repedéseket előre kitölteni javítóhabarccsal.
4. Felhordani az alapozót, és a gyártó előírása szerint hagyni megszáradni.
5. Felragasztani a peremszigetelő szalagot a teljes kerület mentén és a csövek körül.
6. Előkészíteni a vödröket, a keverőszárat, a rakelt, a tüskés hengert, a vízmérő edényt és a tüskés talpakat.
7. Leragasztani a küszöböt és az ajtót, hogy a keverék ne folyjon át a másik helyiségbe.
8. Csomómentesre keverni az anyagot a pontosan kimért vízzel.
9. A legtávolabbi sarokból az ajtó felé haladva sávokban önteni, és rakellel elteríteni.
10. A felületet keresztirányban áthengerelni tüskés hengerrel.
11. Becsukni az ablakokat, a réteget huzatmentesen hagyni kötni, és csak akkor rálépni, amikor a gyártó megengedi.

• Elmaradt vagy rossz alapozás: az aljzat kiszívja a vizet a keverékből. Az rosszul tapad, megreped, és le is válhat.
• Pontatlan vízadagolás: a túl híg keverék veszít a szilárdságából, és a felszínén szétválhat. A túl sűrű nem terül el.
• Elmaradt légtelenítés: száradás után apró gödröcskék maradnak a felületen.
• Túl vastag réteg: egyenetlenül szárad, és megrepedhet.
• Megszakadó peremszalag: a sarkokban és a felszállócsöveknél repedések keletkeznek.
• Elsietett burkolás: a nedves rétegre rakott burkolat deformálódhat, és a ragasztó sem tart jól. Fa- és vinylpadló lerakása előtt érdemes nedvességet mérni.

• a felület sík, egy hosszabb lécet ráfektetve nem látszik alatta rés,
• nincsenek repedések, gödröcskék vagy éles átmenetek a sávok között,
• kopogtatásra sehol sem kong az aljzat,
• egy kulccsal végighúzva a felület nem morzsolódik és nem porzik,
• a peremszalag a teljes kerületen folytonos, a kilógó részét csak a burkoláskor vágják le,
• a magasság a tervezett burkolattal együtt is illeszkedik a küszöbökhöz és az ajtókhoz,
• érzékeny burkolat előtt a felületet finoman átcsiszolták és feltakarították,
• az aljzat nedvessége megfelel a burkolat gyártója által előírtnak.