Padló alapozása és a sarkok akrilozása

Az alapozó megszilárdítja az aljzat felületét, megköti a maradék port, és egységessé teszi a nedvszívását. Nélküle a száraz beton vagy esztrich egyszerűen „kiinná” a vizet a kiegyenlítőből vagy a ragasztóból. Az anyag ilyenkor rosszul köt meg, megreped vagy leválik. A sarkok akrilozása más problémát old meg: a felület szélein lévő réseket.

Miért lenne rés a sarkokban? Régebbi házakban és panellakásokban a vakolat gyakran nem ér le a padlóig. A régi burkolat és a szegélylécek eltávolításakor letörik egy darab fal vagy aljzatbeton, és a fal tövében rés marad. A fűtéscsövek körül sokszor lyuk van a födémben, amelyet senki nem javított ki. Ezeken a helyeken jön fel a por, és főleg ezeken folyik el az önterülő aljzatkiegyenlítő. Ez az anyag olyan híg, mint a sűrű tejföl, és minden lyukat megtalál.

Erre a kombinált tételre főleg akkor van szükséged, ha:

• a padlóra önterülő kiegyenlítő kerül, és a szélek vagy a csőáttörések nem zárnak,
• a padlót festeni fogják (betonpadló garázsban, pincében, műhelyben), és a falnál tiszta, zárt csatlakozást szeretnél,
• a sarkokban hajszálrepedések vagy rések vannak, amelyekből pereg a por, és amelyek később átrajzolódnának a vékony burkolaton,
• felújításról van szó, ahol a régi padló kibontása után sérült sarkok és faltövek maradtak,
• alattad másik lakás vagy helyiség van, és nem szeretnéd, hogy a kiegyenlítő a lyukakon át a szomszéd mennyezetére folyjon.

Társasházban ez az utolsó pont különösen fontos. Ha a kiegyenlítő átfolyik a födémen, abból kellemetlen vita lesz az alsó szomszéddal, és jó eséllyel a közös képviselőnek is szólni kell. Ezt egy tubus akril és fél óra munka megelőzi.

Az árlistában külön tételként szerepel az Aljzat alapozása is, a sarkok akrilozása nélkül. Mindkettőt m²-ben számolják, de a munka terjedelme eltér. Ennél a változatnál a szakember az alapozás után még végigmegy a helyiség teljes kerületén és minden csőáttörésen: kitisztítja a réseket, szükség szerint kitölti és letömíti őket. Egy átlagos szobában ez néhány méter csatlakozást jelent pluszban, egy sok zuggal, fülkével és csővel tagolt lakásban jóval többet.

• Csak alapozás: elég új építésű házban, friss esztrichnél, ahol a kerület mentén megvan a peremszigetelő szalag és a sarkok épek. Akkor is elég, ha úsztatott padló kerül le, és a falnál maradó hézagot úgyis eltakarja a szegélyléc.
• Alapozás a sarkok akrilozásával: felújításnál, egyenetlen és sérült szélekre öntött kiegyenlítőnél, padlófestésnél, és mindenhol, ahol a padló és a fal találkozása látszik vagy nem zár.
• Idő: a puszta alapozásnál főleg a felület nagysága számít. Ennél a változatnál a kerület hossza és az áttörések száma is, így egy kicsi, tagolt fürdőszoba több időt vehet igénybe, mint egy nagy, üres nappali.
• Anyag: az alapozón kívül akril tömítő kell, mély hézagoknál hézagkitöltő zsinór, nagyobb lyukakhoz pedig gyorskötő habarcs.
• Kockázat: a puszta alapozásnál a fő kockázat a rosszul megválasztott alapozó. Itt hozzájön az is, hogy olyasmit tömítenek le, aminek rugalmasnak vagy szabadnak kellene maradnia, például az úsztatott esztrich dilatációs hézagját.

Ha nem tudod eldönteni, melyik változatot rendeld meg, nézd meg a sarkokat a szegélylécek leszedése után. Ha végigfutó rést, levált vakolatot vagy lyukakat látsz a csövek körül, inkább ez a tétel kell neked.

Az alapozó nem működik poron, zsíros szennyeződésen és régi ragasztómaradványon. A kiegyenlítőkkel kapcsolatos gondok nagy része abból ered, hogy előkészítetlen aljzatra alapoztak. A munka kezdetére legyen kész:

• leszedve a régi burkolat, a szegélylécek, a ragasztómaradványok és a laza aljzatdarabok,
• kész és kiszáradt vakolat, legalább a falak alsó részén,
• befejezett padlóba kerülő vezetékek és lezárt fűtéscsövek, hogy a tömítés után már ne fúrjanak és véssenek,
• kiszáradt aljzat; új esztrichnél a kiegyenlítés előtt általában nedvességmérés történik, a száradási időt az esztrich gyártója adja meg,
• a helyiség hőmérséklete általában +5 °C felett, közvetlen napsütés és huzat nélkül, mert ezek túl gyorsan kiszárítanák az alapozót,
• bútoroktól mentes tér, hozzáférhető áram és víz.

Fontos azt is tudni, mi kerül majd a padlóra. Más alapozó kell önterülő kiegyenlítő alá, más csemperagasztó alá és más epoxi bevonat alá. Ezt mondd el előre a szakembernek, lehetőleg a használt rendszer nevével együtt.

Az aljzat felmérése

A tapasztalt burkoló először megkarcolja az aljzatot egy szöggel vagy éles tárggyal, és megnézi, nem morzsolódik-e a felület. Megállapítja, hogy cement- vagy anhidritesztrichről, régi betonról, esetleg nem nedvszívó aljzatról, például régi járólapról van-e szó. Egyszerű próba a nedvszívásra: pár csepp vizet csepegtet a padlóra. Ha azonnal beszívódik, az aljzat erősen nedvszívó. Ha cseppként megáll, gyengén vagy egyáltalán nem szív. Ez alapján választja ki az alapozó típusát és hígítását.

Takarítás és porszívózás

A felületet felsöprik, majd ipari porszívóval alaposan felszívják, a sarkokat és a réseket is. A résben maradt por a leggyakoribb oka annak, hogy a tömítő később leválik. A zsíros foltokat zsírtalanítják, a sarkokban meglazult darabokat kikaparják.

Az első alapozó réteg

Az alapozót hengerrel, széles ecsettel, nagy felületen permetezővel hordják fel. Egyenletesen kell felvinni, tócsák nélkül, egészen a falakig és a sarkokba. Erősen nedvszívó aljzatnál a gyártók gyakran hígított első réteget, majd kevésbé hígított vagy hígítatlan második réteget javasolnak. A tócsákat el kell teríteni, különben fényes film képződik a felületen, és azon a kiegyenlítő rosszabbul tapad.

A hézagok előkészítése és kitöltése

Az alapozó száradása után újra végigmennek a falmenti réseken és az áttöréseken. A nagyobb lyukakat, ahol a tömítő átesne, előbb habarccsal vagy gyorskötő anyaggal töltik ki. A mély hézagokba hézagkitöltő habzsinórt nyomnak, hogy a tömítőnek ne kelljen a teljes mélységet kitöltenie. A hézagban lévő tömítő legyen arányos vastagságú, ne egy teljes centiméter mély.

A sarkok akrilozása

Az akrilt kinyomópisztollyal juttatják a padló és a fal találkozásába, valamint a csövek köré. Ezután benedvesített simítóval vagy ujjal elsimítják úgy, hogy mindkét oldalhoz jól hozzányomódjon. A felesleget azonnal letörlik nedves ronggyal, mielőtt a tömítő bőrösödni kezd. Kiegyenlítő öntése előtt elsősorban azokat a helyeket zárják le így, ahol az anyag elfolyhatna. A kerület menti peremszigetelő szalagot ez nem helyettesíti, azt külön kell felrakni.

Második alapozó réteg és száradási idők

Ha a rendszer előírja, a tömítő száradása után jön a második alapozó réteg. A nedvszívó aljzatra való alapozó a gyártó szerint általában néhány óra alatt megszárad, egyes rendszerek azonban hosszabb várakozást kérnek, akár másnapig. Az akril nagyjából néhányszor tíz perc alatt bőrösödik, de fokozatosan köt ki, és a vastagabb réteg több időt igényel. Egy átlagos szoba általában egy nap alatt elkészül, a következő szakma pedig az alapozó és a tömítő gyártójának adatai szerint kezdhet.

Alapozók

• Mélyalapozó nedvszívó aljzatra: a megszokott választás kiegyenlítők és ragasztók alá cementesztrichen és betonon. Beszívódik a felületbe és megszilárdítja.
• Alapozó anhidritesztrichre: gipsz alapú, nedvességre érzékeny aljzatokhoz készül. Cementes kiegyenlítő vagy ragasztó alá anhidriten a megfelelő alapozó különösen fontos, különben tapadási gondok jelentkezhetnek.
• Tapadóhíd nem nedvszívó aljzatra: régi járólapra, terrazzóra vagy sima betonra használják. Általában sűrűbb, gyakran homoktöltetű, és érdes felületet ad, amelybe a kiegyenlítő bele tud kapaszkodni.
• Epoxi alapozó: epoxi és poliuretán bevonatok alá, vagy nedvesebb aljzatnál, ha a gyártó rendszere ezt megengedi. A friss rétegre gyakran kvarchomokot szórnak.

Az aranyszabály: az alapozó ugyanabból a rendszerből legyen, mint az utána következő kiegyenlítő vagy ragasztó. Különböző gyártók termékei sokszor együtt is működnek, de ha később reklamálni kell, a gyártó nem biztos, hogy jó szemmel nézi a keverést.

Tömítők a sarkokba

• Akril tömítő: átfesthető, jól simítható, kevéssé rugalmas, száraz belső terekbe való. Oda jó, ahol a csatlakozást később átfestik, kiegyenlítő vagy szegélyléc takarja.
• Szilikon: vizes helyiségekbe és nagyobb mozgású hézagokba kerül. Nem festhető át, és sem a kiegyenlítő, sem a ragasztó nem tapad rajta, ezért további rétegek alá nem használják.
• Poliuretán tömítő: rugalmasabb és ellenállóbb, garázspadlók festésénél és nagyobb mozgású hézagoknál használják.
• Peremszigetelő szalag: ez nem tömítő, hanem habszalag a kerület mentén. Úsztatott esztrichnél és kiegyenlítőnél elválasztja a padlót a faltól, tömítővel nem szabad kiváltani.

Fürdőszobában és zuhanyzóban a sarkokat a vízszigetelés alatt hajlaterősítő szalaggal oldják meg, nem akrillal. Az akril tartósan vizes helyekre nem való.

A munka egyszerű és gyors egy üres, derékszögű helyiségben, szilárd aljzatbetonnal és egyenes falakkal. A sarkokba egyetlen folyamatos mozdulattal húzható a tömítő, az alapozót pedig nagy felületen hengerrel lehet felvinni.

Több időt és anyagot igényel:

• a tagolt alaprajz fülkékkel, pillérekkel, lépcsőkkel és ajtótokokkal,
• a sok csőáttörés, főleg a régi egycsöves fűtési rendszereknél, amelyek a panellakásokban is gyakoriak,
• a széles és mély falmenti rések, amelyeket előbb ki kell tölteni,
• a morzsolódó vagy poros aljzat, amely több alapozó réteget kíván,
• a régi ragasztómaradványok, amelyeket le kell csiszolni vagy el kell távolítani,
• a hideg és nyirkos helyiség, ahol minden lassabban szárad,
• a lakott lakásban végzett munka, ahol takarni és pakolni kell.

Kapcsolódás a többi szakmához

E munka előtt végezniük kell a kőműveseknek, a vakolóknak és a padlóban dolgozó vízszerelőnek. Utána általában a burkoló jön a kiegyenlítővel, a csempézés vagy a padló festése. A gyakorlatban sűrűn előfordul, hogy a villanyszerelő még az alapozás után vés egy hornyot a padló mellett, és újra beporozza a sarkokat. A sorrendet úgy egyeztesd, hogy az alapozás után már senki ne porozzon a helyiségben. A lekent felületen ne járjanak koszos cipőben, és ne pakoljanak rá anyagos zsákokat.

• Alapozás porra. Az alapozó csak a felszínen köti meg a port, alatta gyenge réteg marad. A kiegyenlítő később az alapozóval együtt válik le, vagy kopogtatáskor kongó hangot ad.
• Alapozótócsák. Fényes film képződik, amelyen a kiegyenlítő gyengén tapad. Ott jelentkezik leválás, ahol az alapozó összegyűlt.
• Rossz alapozótípus. Például közönséges mélyalapozó régi járólapon. A kiegyenlítő elválik a sima felülettől, gyakran csak terhelés után.
• Szilikon akril helyett. Sem a kiegyenlítő, sem a festék nem tapad rajta, a sarokban nyitott rés marad, és a bevonat ott „elszalad”.
• Letömített dilatáció. Ha kemény anyaggal töltik ki azt a helyet, ahol a padlónak mozognia kellene, az esztrich vagy a kiegyenlítő megreped a falak mentén.
• Tömítő túl mély hézagban, kitöltés nélkül. Az akril sokáig szárad, zsugorodik, és a sarokban bemélyedés vagy repedés keletkezik.
• Lezáratlan csőáttörések. A kiegyenlítő átfolyik a födémen vagy a szomszédhoz, a cső mellett pedig beszakadt folt marad.
• Be nem tartott száradási idő. Nedves alapozóra öntött kiegyenlítő buborékos, apró lyukacsos lesz, ezeket pinhole-nak is hívják.

Ezt a munkát egy ügyes, türelmes laikus is el tudja végezni, ha betartja az anyagok műszaki adatlapjait. A kulcs a tisztaság és a megfelelő alapozó kiválasztása aszerint, mi kerül majd a padlóra. Oldószeres alapozóknál és epoxinál szellőztess alaposan, és használj kesztyűt, védőszemüveget.

1. Kideríteni, mi kerül majd a padlóra, és ugyanabból a rendszerből alapozót venni.
2. Leszedni a szegélyléceket, a ragasztómaradványokat és a laza aljzatdarabokat.
3. Megkopogtatni és megkarcolni az aljzatot, a gyenge részeket kikaparni.
4. Vízcseppel kipróbálni a nedvszívást, és ez alapján meghatározni az alapozó hígítását.
5. A padlót felsöpörni és alaposan felporszívózni, a sarkokat és a réseket is.
6. Az alapozót felkeverni, és hengerrel egyenletesen felvinni a teljes felületre, tócsák nélkül.
7. A gyártó szerinti ideig hagyni száradni, közben nem belépni a helyiségbe.
8. A falak és csövek melletti nagyobb lyukakat habarccsal, a mély hézagokat hézagkitöltő zsinórral kitölteni.
9. Az akrilt kinyomópisztollyal a sarkokba és az áttörések köré juttatni, majd benedvesített simítóval elsimítani.
10. A felesleget azonnal letörölni nedves ronggyal.
11. A tömítő kikeményedése után felvinni a második alapozó réteget, ha a rendszer előírja.
12. A következő réteg előtt ellenőrizni, hogy a felület száraz, tiszta és fényes foltoktól mentes.

Ha nem vagy biztos az aljzat típusában, főleg anhidritnél vagy régi járólapnál, érdemes egy burkolóval megnézetni. Az alapozás hibáját később csak a kiegyenlítő eltávolításával lehet kijavítani.

A kész munkát azelőtt érdemes ellenőrizni, hogy a következő szakma nekikezdene. Később már semmit nem látsz belőle. Járd végig a helyiséget jó fényben, és ezekre figyelj:

• a felület egyenletesen le van kenve, kihagyott foltok és fényes tócsák nélkül,
• ha végighúzod rajta a tenyered, nem marad por a kezeden, és a felület nem morzsolódik,
• a sarkok a teljes kerület mentén folyamatosan le vannak tömítve, megszakítás és lyuk nélkül,
• a tömítő el van simítva, tapad a padlóhoz és a falhoz is, és nem húzható le könnyen,
• a csőáttörések le vannak zárva, és körülöttük nincs lyuk a födém felé,
• a dilatációs hézagok és a peremszigetelő szalag helye szabadon maradt,
• a falakon, ajtótokokon és csöveken nincs tömítő- vagy alapozómaradvány,
• a szakember elmondta, milyen anyagot használt, és mikor kezdhet a következő szakma.