Betonaljzat csiszolása

A csiszológép a felületet javítja, nagy szintkülönbségeket nem tud eltüntetni. Jól boldogul a kisebb dudorokkal, a fal mellé felfolyt betonnal, a ragasztó-, festék- vagy régi glettmaradványokkal. A túl sima betont is érdesíti, hogy jobban tapadjon rá az alapozó, az aljzatkiegyenlítő vagy a burkolóragasztó.

A csiszolás főleg akkor indokolt, ha:

• a régi burkolat, ragasztó vagy bevonat maradványai az aljzaton maradtak,
• kézzel tapintható kiemelkedések és élek vannak a felületen,
• a beton felülete puha, porzik vagy morzsolódik,
• a beton egyenetlenül szívja a vizet, vagyis egy csepp víz itt azonnal beszívódik, ott pedig megáll a tetején.

Ha viszont a padló besüllyedt, gödrös, vagy a szoba egyik fele lejt, a csiszolás egymagában nem segít. Az egyenetlenséget érdemes léccel lemérni. Úsztatott padló alá általában nagyjából 2-3 mm eltérést szoktak megengedni 2 méteren, vinyl vagy ragasztott burkolat alá ennél szigorúbb a követelmény. A pontos értéket a burkolat gyártója adja meg. Ha az eltérés nagyobb, a csiszolás után alapozás és önterülő aljzatkiegyenlítő következik. A csiszolás tehát sokszor az első lépés, de nem mindig az egyetlen.

Először az aljzatot ellenőrzik. Léccel vagy lézerrel megkeresik a kiemelkedő helyeket, kalapáccsal végigkopogtatják a felületet, hogy kiderüljenek az üreges, elvált részek. A repedéseket és kitöréseket megjelölik, hogy később kijavítsák. Ha régi ragasztó van a padlón, ki kell deríteni, milyen anyagról van szó (erről bővebben a hibáknál olvashatsz).

Ezután jön maga a csiszolás. Egytárcsás vagy planetáris csiszológépet használnak gyémántszegmensekkel, amelyet ipari porszívóra kötnek. A durvább szegmensek leszedik a ragasztót és a kiemelkedéseket, a finomabbak egységesítik a felületet. A fal menti sávot, a sarkokat és a csövek környékét kisebb kézi géppel, gyémánt fazékkoronggal csiszolják utána, mert a nagy gép nem fér oda a falhoz.

Végül az aljzatot alaposan, lehetőleg kétszer felporszívózzák. A pórusokban maradt por rontaná a következő rétegek tapadását. Utána általában rögtön jön az alapozó, amely csökkenti a beton szívóképességét, és előkészíti az aljzatkiegyenlítésre vagy a ragasztásra.

A legegyszerűbb eset a szilárd, csak enyhén szennyezett beton egy nagy, üres helyiségben. A gép egyenletesen halad, kézi utómunka alig kell. A munka nehézségét, és így a költségét is, főleg ezek növelik:

• vastag régi ragasztóréteg, gumi- vagy bitumenes maradványok, amelyek eltömítik a szegmenseket,
• kicsi, tagolt helyiségek, ahol a fal menti kézi csiszolás teszi ki a munka nagyobb részét,
• nagyon kemény beton, amelyhez más szegmens és több menet kell,
• sérült aljzat repedésekkel és elvált részekkel, amelyeket előbb javítani kell,
• bútorok, ajtótokok vagy küszöbök, amelyeket védeni vagy kerülgetni kell,
• lakott lakásban végzett munka, ahol gondosan le kell zárni az ajtókat, és vissza kell szorítani a port.

A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy csak a szoba közepét csiszolják, a széleket pedig elhanyagolják. Burkoláskor aztán a fal melletti lapok nem fekszenek fel rendesen, vagy nem záródnak a zárak. A másik gyakori hiba az elszívás nélküli csiszolás. A betonpor finom kvarcport tartalmaz, ami károsítja a tüdőt, ráadásul az egész lakásban leülepszik.

További visszatérő hibák:

• egy pont gödörré csiszolása, amikor a gép túl sokáig áll egy helyben,
• nagy szintkülönbségek csiszolással való eltüntetésének kísérlete aljzatkiegyenlítés helyett,
• a por nem elég alapos eltávolítása az alapozás előtt,
• az alapozás kihagyása, ami után a kiegyenlítő réteg leválhat vagy megrepedhet,
• ismeretlen régi ragasztó csiszolása ellenőrzés nélkül.

Az utolsó pont régebbi házaknál és lakásoknál fontos. A fekete, bitumenes ragasztók és egyes régi padlóburkolatok azbesztet tartalmazhatnak. Ha gyanús, vizsgáltass be egy mintát. Azbeszttartalmú anyagot csak erre jogosult szakcég távolíthat el, nem egy átlagos burkoló, és nem házilag.

Egy kisebb, szilárd betonaljzatú szobát magad is megcsinálhatsz, ha elszívóval szerelt gépet bérelsz, és nem kapkodsz. Ismeretlen régi ragasztónál, nagyobb sérüléseknél vagy nagy alapterületnél jobb szakembert hívni.

1. Kipakolni a helyiséget, fóliával letakarni és leragasztani az ajtókat, szellőzőrácsokat és elosztószekrényeket.
2. Léccel átnézni az aljzatot, a kiemelkedő helyeket filccel megjelölni.
3. Kalapáccsal végigkopogtatni a felületet, az elvált részeket kivésni.
4. Felvenni az FFP3-as maszkot, a védőszemüveget, a fülvédőt és a munkacipőt.
5. A csiszológépet finom porra alkalmas ipari porszívóhoz csatlakoztatni.
6. Egyenletes, kissé átfedő sávokban csiszolni, a gépet nem hagyni egy helyben állni.
7. A megjelölt kiemelkedéseken többször áthaladni, közben léccel ellenőrizni.
8. A széleket és sarkokat elszívással ellátott kézi géppel, gyémánt fazékkoronggal utánacsiszolni.
9. Az egész felületet kétszer alaposan felporszívózni.
10. Felhordani az alapozót a gyártó utasítása szerint, és hagyni megszáradni.

Burkolás vagy aljzatkiegyenlítés előtt nézd át magad is az aljzatot, akkor is, ha szakcég csiszolta. Ehhez elég egy hosszú léc, egy padló fölé alacsonyan tartott zseblámpa és a saját kezed.

• a felület szilárd, nem morzsolódik, és kulccsal megkarcolva nem keletkeznek mély barázdák,
• a különböző irányokban lefektetett léc alatt nincs nagyobb rés, mint amit a burkolat gyártója megenged,
• nem maradt ragasztó, festék vagy zsíros folt a felületen,
• a szélek, sarkok és csövek környéke ugyanúgy meg van csiszolva, mint a közép,
• sehol sincs túlcsiszolásból eredő gödör,
• az aljzat alaposan fel van porszívózva, végighúzott tenyereden nem marad porréteg,
• a repedések és kitörések ki vannak javítva, vagy jól láthatóan megjelölték őket javításra,
• meg van beszélve, hogy alapozás, aljzatkiegyenlítés vagy rögtön burkolás következik.