Zárt cellás szórt PUR habszigetelés

A szórt PUR hab két folyékony összetevőből, poliolból és izocianátból készül. Ezek csak a szórópisztolyban keverednek össze, a keverék azonnal felhabzik, és másodpercek alatt megszilárdul. A receptúrától és a sűrűségtől függ, milyen cellák alakulnak ki a habban.

• Zárt cellás (kemény) hab: a cellák zártak, és gáz tölti ki őket. A hab szilárd, megtartja a formáját, és szinte nem engedi át sem a vizet, sem a párát. A testsűrűsége általában 35 kg/m³ felett van, a zárt cellák aránya nagyjából 90% vagy több.
• Nyitott cellás (lágy) hab: a cellák össze vannak kötve. A hab könnyű, rugalmas, átengedi a párát, és jobban csillapítja a zajt, a nedvességet viszont nem bírja. Főleg száraz belső terekben használják.

Miért választják a kemény habot a helytakarékosság miatt is? A hővezetési tényezője (λ) a gyártók szerint nagyjából 0,025 W/(m·K), a lágy habé körülbelül 0,037 W/(m·K). Ugyanakkora szigetelő hatáshoz tehát vékonyabb réteg is elég. Ez például egy régi kockaház tetőterének beépítésénél jön jól, ahol a szarufák alacsonyak, és nem szeretnél belmagasságot veszíteni.

A kemény hab mindenhová jó, ahol vízálló és mechanikailag is erős szigetelésre van szükség:

• magastetők és tetőterek, ahol a hab kitölti a szarufák közötti teret, és a kémény vagy a tetőablakok körüli bonyolult részleteket is tömíti,
• lapostetők, ahol kívülről fújják fel a habot, majd fedőbevonattal vagy további réteggel védik,
• alapok, lábazatok és pincefalak, amelyek a talajjal érintkeznek, vagy amelyeket felverődő víz ér,
• csarnokok, raktárak, mezőgazdasági épületek és hűtőházak, ahol nagy trapézlemez vagy beton felületeket kell gyorsan szigetelni.

Magastetőnél a szórt hab a tetőszerkezetnek csak az egyik rétege. A bádogos és a tetőfedő munkáihoz kapcsolódik, vagyis a páratörő fóliához vagy a deszkázathoz, a lécezéshez és a héjazathoz. A rétegrendet érdemes tervezővel meghatároztatni. A kemény hab önmagában szinte páramentesen zár, ezért külön párazáró fóliára sokszor nincs szükség. A döntő viszont az adott rendszer, és az, hogy a fa szarufák ne maradjanak nedvesen bezárva. A habot nem ajánlott közvetlenül a cserepek alsó oldalára fújni, mert így a tető későbbi javítása nagyon nehézkes lesz.

Ezt a munkát mindig szórógéppel felszerelt szakcég végzi. Az izocianát szórás közben irritálja a légutakat, ezért a szakembernek légzésvédő maszk vagy légzőkészülék kell, mindenki másnak pedig el kell hagynia a helyiséget. Laikusnak ez nem való.

1. A szakember megnézi a szerkezetet, a terv alapján meghatározza a rétegvastagságot, és ellenőrzi, hogy a tető vagy a fal száraz-e, nem ázik-e be.
2. Letakarja az ablakokat, a padlót, a villanyszerelési részeket és mindent, amire nem kerülhet hab.
3. Megtisztítja a felületet a portól, a zsírtól és a laza részektől.
4. A gyártó műszaki adatlapja alapján ellenőrzi a levegő és a felület hőmérsékletét és nedvességét.
5. Több vékonyabb rétegben felhordja a habot, amíg el nem éri a kívánt vastagságot.
6. Levágja a kilógó habot, és több ponton megméri a vastagságot.
7. Kiszellőzteti a helyiséget, és kivárja azt az időt, amely után a gyártó szerint vissza lehet menni.
8. Szükség szerint elkészülnek a takaró rétegek, például tetőtérben a gipszkarton, lapostetőn a védőbevonat.

A munka nehézsége, és így a négyzetméterre jutó költség is, épületenként eltér. Egyszerűbb a munka, ha:

• nagy, sík és jól hozzáférhető felületről van szó,
• a felület száraz és tiszta, nem kell sokáig előkészíteni,
• a helyiség üres, nem kell sokat letakarni.

Nehezebb a munka, ha:

• vastagabb réteg kell, amelyet több menetben kell felhordani,
• a tetőszerkezet tagolt, a tetőtér alacsony, és sok a részlet a kémények, csövek és ablakok körül,
• kicsi a felület, így a gép kiszállítása kevés négyzetméterre oszlik el,
• tűzvédelmi vagy egyéb védő takaróréteg is kell.

A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy nedves helyre, például lábazatra vagy lapostetőre az olcsóbb nyitott cellás habot választják. Ez magába szívja a nedvességet, és idővel veszít a hatásából. További gyakori problémák:

• Gyenge előkészítés: a por, a zsír vagy a nedvesség rontja a tapadást, és a hab később leválhat.
• Szórás rossz időben: hidegben vagy magas páratartalomnál a hab egyenetlenül habzik és köt meg.
• A megbeszéltnél vékonyabb réteg: a szigetelés így nem hozza a tervezett hatást.
• Napon hagyott hab: az UV-sugárzás fokozatosan lebontja a PUR habot, ezért kültéren mindig takarni kell.
• Hiányzó tűzvédelem: a hagyományos PUR hab az MSZ EN 13501-1 szerinti tűzvédelmi osztályozásban többnyire E osztályú. Lakott tetőtérben ezért általában le kell takarni, például gipszkartonnal. A „nem éghető hab” megjelölést kezeld óvatosan, és kérd el a konkrét besorolást.

Megrendelés előtt kérd el a műszaki adatlapot, a teljesítménynyilatkozatot és a tűzvédelmi osztályt. A rétegvastagságot írasd bele közvetlenül az ajánlatba. Ajánlatokat csak azonos felület és azonos vastagság mellett hasonlíts össze. Ha energetikai korszerűsítési támogatásra pályázol, ezek a dokumentumok akkor is jól jönnek.

• a réteg összefüggő, nincs rajta lyuk, repedés vagy olyan hely, ahol kilátszik az alap,
• a vastagság megfelel a megállapodásnak, ezt több ponton beszúrással vagy méréssel ellenőrizték,
• a hab erősen tapad, nyomásra nem válik le,
• a felület egyenletes, nincsenek rajta nagy buborékok vagy puha, ragacsos foltok,
• a kémény, az ablakok és az áttörések körüli részletek gondosan tömítettek,
• az ablakokra, a padlóra és a vezetékekre nem került hab,
• kiszellőztetés után nem marad erős szag a helyiségben,
• megkaptad a műszaki adatlapot, a tűzvédelmi osztályt és a garanciális feltételeket.