Csőfagyasztás

Maga a fagyasztás nem tart sokáig, a siker a jó előkészítésen múlik. A jégdugó csak akkor tart, ha a csőben nem áramlik a víz, és a víz nem forró. A gyakorlatban a menet nagyjából ez:

1. A szakember megnézi a cső anyagát, átmérőjét és állapotát, majd kiválaszt egy egyenes, ép szakaszt a fagyasztáshoz.
2. Fűtésnél kikapcsolja a kazánt és a keringetőszivattyút, vagy elzárja az adott ág szelepét. A víznek ki kell hűlnie a vezetékben, mert a meleg víz sokkal lassabban fagy meg.
3. Felszereli a hűtőfejeket a csőre. Kisebb vezetékeknél általában egyet, nagyobbaknál néha kettőt egymás mellé.
4. A készülék addig hűt, amíg a csőben teljes dugó nem alakul ki. Szokásos lakásbeli átmérőknél ez az anyagtól függően általában néhány perctől néhány tíz percig tart.
5. Óvatosan ellenőrzi, hogy a dugó tart-e: meglazítja a mögötte lévő kötést, és figyeli, hogy elapad-e a kifolyó víz.
6. Jön maga a javítás. A készülék végig működik és fenntartja a dugót.
7. A munka végén kikapcsolja a hűtést, hagyja lassan felolvadni a dugót, majd újraindítja, feltölti és légteleníti a rendszert.

Ott hozza a legtöbbet, ahol a leengedés sok munkával és felesleges kockázattal járna. Jellemző helyzetek:

• elzárószelep nélküli radiátor cseréje vagy leszerelése,
• régi, már nem záró szelep vagy csap cseréje,
• új ág bekötése, például fürdőszoba- vagy konyhafelújításnál,
• szivárgó csőszakasz javítása,
• beavatkozás egyetlen lakásban olyan házban, ahol közös a fűtési rendszer.

Miért kerülik inkább a leengedést? Régebbi rendszernél a leengedés és újratöltés után fellazul a lerakódás, ami aztán eltömíti a szelepeket és a radiátorokat. A rendszer könnyebben levegősödik, tovább tart a légtelenítés, télen pedig közben kihűlnek a szobák. Nagyobb rendszernél ráadásul sok vízről és az esetleges vegyi adalékokról is szó van.

A fagyasztás viszont nem működik mindenhol. Ha fagyálló folyadék van a fűtésben, a dugó nehezen vagy egyáltalán nem alakul ki. Gond az állandó áramlás is, például egy teljes nyomás alatt lévő vízbekötésnél, ahol a nyomást nem lehet csökkenteni, vagy az erősen korrodált cső, amely nem biztos, hogy elviseli a hőmérséklet-változást. Ilyenkor a szakember más megoldást javasol, például egyetlen ág részleges leengedését.

Társasházban a felszálló vezeték közös. Mielőtt bárki hozzányúlna, akár csak fagyasztással, egyeztess időpontot a közös képviselővel. Gyakran rövid időre le kell állítani a szivattyút a kazánházban vagy távfűtésnél a hőközpontban, ez pedig nélkülük nem megy.

Háromféle készülék terjedt el. Hogy melyiket választja a szakember, az az átmérőtől, az anyagtól és attól függ, mennyi ideig kell a dugónak kitartania.

• elektromos hűtőkészülék: a hűtőszekrényhez hasonlóan működik, a hűtőfejek egy kompresszorhoz csatlakoznak, és hosszabb ideig fenntartják a dugót. Lakások és házak vezetékeihez való,
• szén-dioxid nyomás alatti palackból: rövid beavatkozásokhoz, kisebb átmérőkön használják. Egyszerű, de a dugót csak addig tartja, amíg van gáz a palackban,
• folyékony nitrogén: nagyobb átmérőknél és bonyolultabb rendszereknél kerül elő, például gépészeti helyiségekben vagy üzleti épületekben.

Az acél- és rézcsöveket rutinszerűen fagyasztják. A műanyag és a többrétegű csövek rosszabbul vezetik a hőt, ezért náluk tovább tart a fagyasztás, és pontosabban kell figyelni. Egyes csőgyártók ehhez saját korlátozásokat adnak meg, ezért érdemes tudni, miből van a vezeték nálad.

A munka terjedelme és nehézsége, így a végső ár is, főleg ezeken múlik:

• átmérő és anyag: a vékony rézcső gyorsan befagy, a vastag falú acél vagy a nagyobb átmérő erősebb készüléket és több időt igényel,
• hozzáférés a csőhöz: a szabadon futó cső ideális, a falhoronyban, csempe mögött vagy szorosan a fal mellett futó csövet előbb ki kell bontani,
• az áramlás leállítása: ha a szivattyú kikapcsolható és a rendszer kihűlhet, minden simán megy, állandó áramlásnál a munka elhúzódik, vagy el sem végezhető,
• a vezeték állapota: rozsdás vagy már javított csőnél óvatosabban kell eljárni,
• a kapcsolódó munkák: a fagyasztás szinte mindig radiátor-, szelep- vagy csőcserével együtt történik, és ezek hossza határozza meg, meddig kell a dugónak kitartania.

A legtöbb gond nem magánál a fagyasztásnál, hanem a rossz előkészítésnél keletkezik. A gyakorlatban ezek ismétlődnek:

• forró fűtés vagy működő szivattyú mellett fagyasztanak, a dugó nem alakul ki, vagy munka közben enged,
• rossz helyet választanak, például ívet, kötést vagy sérült szakaszt, ahol a cső a leggyengébb,
• két helyen fagyasztanak egymás után, és köztük zárt szakasz marad: a jég tágul, és a bezárt részben annyira megnőhet a nyomás, hogy a cső megsérül,
• túl közel forrasztanak vagy hegesztenek a dugóhoz, a hő megolvasztja, ezért ilyenkor távolságot tartanak, vagy préskötést választanak,
• nyílt lánggal gyorsítják az olvasztást, ami deformálhatja a csövet, vagy később szivárgást okozhat.

Az olvasztásnál egyszerű a szabály: hagyni kell a dugót lassan felolvadni, és csak utána engedni rá a teljes nyomást és indítani a szivattyút.

Amikor a szakember végzett, győződj meg róla, hogy a rendszer ugyanolyan jól működik, mint korábban. Az átadáskor nézd végig ezeket:

• az új vagy cserélt kötés száraz, és néhány óra üzem után sem csöpög,
• a dugó helyén nincs látható deformáció vagy repedés,
• a kazán vagy a rendszer nyomásmérője a kazángyártó által megadott tartományt mutatja,
• a radiátorok légtelenítve vannak, és teljes felületükön egyenletesen melegszenek,
• a keringetőszivattyú működik, és a vezetékben nem hallani bugyogást vagy sziszegést,
• a szakember elmondta, pontosan mit cserélt, és mit tegyél, ha később nedvesség jelenne meg.