Menetvágás csőre

A vágás előtt a rendszerből ki kell engedni a nyomást. Fűtésnél legalább az érintett ágat le kell ereszteni. Vízvezetéknél el kell zárni a betáplálást, és meg kell nyitni a legalsó csapot. Ezután a szakember nagyjából így halad:

1. Derékszögben levágja a csövet, legjobb csővágóval, hogy a vége egyenes legyen.
2. Kívül és belül is eltávolítja a sorját, a felületről pedig a rozsdát és a régi festéket.
3. Felhelyezi a megfelelő méretű menetvágó fejet, és bekeni a csövet menetvágó olajjal.
4. Egyenletes mozdulatokkal vágja a menetet. Kézi szerszámnál időnként kicsit visszafordít, hogy a forgács letörjön.
5. Megtisztítja a menetet, ellenőrzi a hosszát és a felületét, majd próbaképpen ráhajtja az idomot.
6. A menetet kenderkóccal és tömítőpasztával, tömítőzsinórral vagy teflonszalaggal tömíti, majd meghúzza a kötést.

Miért kell ennyire figyelni az olajozásra és az egyenes felhelyezésre? Ha a vágófej ferdén indul, a menet „részeg” lesz, az idom ferdén áll, és a kötés hajlamos lesz szivárogni. Olaj nélkül a menet szakad, a felülete érdes lesz, és rosszul tömíthető.

A víz-, fűtés- és gázvezetékeknél Magyarországon is a colos csőmenetek a megszokottak, a köznyelv gyakran egyszerűen BSP-nek hívja őket. A kúpos és hengeres csőmenetet az MSZ EN 10226-1, a nem tömítő hengeres menetet az MSZ EN ISO 228-1 írja le. A gyakorlatban főleg ezeket a jelöléseket kell megkülönböztetni:

• R: kúpos külső menet, ezt vágják közvetlenül a csőre. Behajtáskor szorul, és a tömítőanyaggal együtt a menetben tömít. Ez a szokásos menet acélcsövön mindhárom közegnél,
• Rp: hengeres belső menet az idomokban, ebbe csavarják bele a kúpos R menetet,
• G: hengeres menet, amely magától nem tömít. Ott használják, ahol lapos tömítés vagy O-gyűrű zár, például holland csatlakozóknál, radiátorszelepek bekötésénél vagy szivattyúknál.

A belső menet szinte mindig gyárilag kész az idomokban és szerelvényekben, helyszínen csak kivételesen vágnak ilyet. A lényeg, hogy a csövön és az idomon lévő menet típusa és mérete is egyezzen. Ha bizonytalan vagy, a szerelvény gyártói adatlapja segít.

A fekete acélcső a régebbi fűtési rendszerek klasszikus anyaga. Kézzel és géppel is jól menetezhető, és szilárd, bontható kötést ad.

A horganyzott acélcső gyakori a régebbi családi házak és társasházak vízvezetékeiben. Menetvágáskor a horganyréteg a menet helyén lekopik, ezért fontos a jó tömítés, ami a menetet a nedvességtől is védi. A horganyzott csövet nem szabad hegeszteni vagy melegíteni, így nála a menetes kötés a természetes választás.

A rozsdamentes acélcső keményebb, és jobban igénybe veszi a szerszámot. Éles, kifejezetten rozsdamenteshez való vágófej kell hozzá, és általában gépi menetvágás.

Nem menetezik a műanyag és a többrétegű csöveket, a rézcsövet, sem a préselésre tervezett vékonyfalú acél rendszereket. Ezekhez préselt, szorító- vagy forrasztott kötés való, illetve menetes átmeneti idom. Az erősen korrodált cső sem alkalmas, mert a menetvágás után túl vékony fal marad.

Kisebb átmérőnél és néhány menetnél elég a racsnis kézi menetvágó, például egy fürdőszobai javításnál vagy radiátor bekötésénél. Előnye, hogy szűk helyre is befér, ahová gépet nem lehet odatenni.

Nagyobb átmérőnél, keményebb anyagnál vagy sok menetnél elektromos menetvágót vagy menetvágó gépet használnak. A menetek egyenletesebbek, a munka gyorsabb, és kevésbé terheli a csövet és a falat, amelyhez a vezeték rögzítve van. Ha a szakasz kiszerelhető, a szerelő néha inkább kiveszi, gépen elkészíti a menetet, és a kész darabot visszarakja.

A munka nehézségét, és így a költségét is főleg ezek befolyásolják:

• a cső átmérője és az elkészítendő menetek száma,
• az anyag, mert a rozsdamentes és a régi, kemény cső nehezebben vágható,
• a hozzáférés, például ha a cső közvetlenül a fal mellett, sarokban vagy a kazán mögött fut,
• a cső állapota, mert a rozsdás vagy belül lerakódásos véget az ép anyagig vissza kell vágni,
• az, hogy le kell-e ereszteni és újra fel kell-e tölteni a fűtést, vagy az egész házban el kell-e zárni a vizet,
• a közeg: víz, fűtés vagy gáz, utóbbinál szigorúbb az ellenőrzés.

A gyakorlatban sokszor nem maga a menet viszi el a legtöbb időt, hanem a berozsdásodott régi kötés kibontása és a hely előkészítése.

Ivóvíznél csak ivóvízhez alkalmas, ennek megfelelő jelöléssel ellátott tömítőpasztát és zsinórt szabad használni. A menet legyen tiszta, olaj- és forgácsmaradék nélkül, mert ezek bekerülhetnek a vezetékbe.

Fűtésnél a kötést a hőmérséklet és az ismétlődő felmelegedés és lehűlés terheli. A tömítésnek fűtési rendszerhez valónak kell lennie, és a menetet nem szabad túlhúzni, különben az idom megrepedhet. Ha a csövet utána falba vagy padlóba vésik, minden takarásba kerülő kötésnek tömörségi próbán kell átesnie még a vakolás vagy az aljzatbeton előtt.

Gáznál menetet vágni és kötést szerelni csak jogosultsággal rendelkező gázszerelő végezhet, a munka után nyomáspróba és ellenőrzés következik, amelyről jegyzőkönyv készül. Ha gázszagot érzel, ne kapcsolj fel és le semmilyen elektromos eszközt, szellőztess, hagyd el a helyiséget, és hívd a gázszolgáltató hibabejelentő számát vagy a 112-t.

Társasházban a felszálló vezetékeket és a közös vezetékeket csak a közös képviselővel egyeztetve szabad leereszteni vagy átalakítani.

A munka átvételekor ezekre figyelj:

• a menet sima, nincsenek kitört fogak és sorja,
• az idom vagy a szelep egyenesen áll, nem ferdén,
• az idomból nem lóg ki túl sok menet vagy tömítőanyag,
• vízvezetéknél a rendszert nyomás alá helyezték, és a kötés száraz maradt,
• fűtésnél a rendszert feltöltötték, légtelenítették, és a nyomásmérő a próba alatt nem esett,
• gáznál van jegyzőkönyv a nyomáspróbáról és az ellenőrzésről,
• a környezetet megtisztították az olajtól és a forgácstól.