Tágulási tartály szerelése

A zárt fűtésekhez használt tágulási tartály kívül acélköpenyes, belül gumimembrán választja ketté. A membrán egyik oldalán a fűtővíz van, a másikon gáz, általában levegő vagy nitrogén. Amikor a víz felmelegszik, benyomja a membránt, és összenyomja a gázt. Amikor lehűl, a gáz visszanyomja a vizet a rendszerbe. Így a fűtés nyomása csak kis mértékben ingadozik.

Régebbi családi házakban még találkozni nyitott tágulási tartállyal, amely a ház legmagasabb pontján, például a padláson áll. Ez érintkezik a levegővel, a víz párolog belőle, és oxigén kerül a rendszerbe, ami gyorsítja a rozsdásodást. Felújításkor ezért többnyire zárt rendszerre és membrános tartályra állnak át.

A fűtés maga jelzi, ha baj van a tartállyal. Jellemző tünetek:

• a nyomásmérő mutatója felfűtéskor gyorsan felszalad, lehűléskor pedig erősen visszaesik,
• a fűtésbe újra és újra vizet kell utántölteni, pedig sehol nem látszik szivárgás,
• a biztonsági szelep fűtés közben csöpög vagy vizet enged,
• a tartály gázoldali töltőszelepét megnyomva víz jön ki, ami szakadt membránra utal.

Miért nem elég kicserélni a biztonsági szelepet? Mert a szelep csak a túl magas nyomásra reagál. Ha a tartály nem dolgozik, az új szelep ugyanúgy engedni fog, mint a régi.

A pontos menet attól függ, hogy új beépítésről vagy cseréről van szó. Nagy vonalakban a fűtésszerelő így halad:

1. Felméri a rendszer víztartalmát, a fűtés típusát és az épület magasságát, és ehhez választja ki a tartály méretét.
2. Hagyja lehűlni a fűtést, kikapcsolja a kazánt, csökkenti a rendszer nyomását, és szükség esetén leengedi a víz egy részét.
3. Leszereli a régi tartályt, ha cseréről van szó.
4. Bekötés előtt beállítja az új tartály előnyomását az épületmagasság és a kazán gyártójának útmutatója szerint.
5. Falra vagy konzolra rögzíti a tartályt, és olyan szervizcsapon keresztül köti be, amelyet nem lehet véletlenül elzárni.
6. Feltölti a rendszert kezelt vízzel, légteleníti a radiátorokat és a kazánt, majd beállítja a töltőnyomást.
7. Elindítja a fűtést, figyeli a nyomást felfűtés közben, és ellenőrzi a kötések tömítettségét.

A tartályt leggyakrabban a visszatérő ágra kötik, vagyis arra a hűvösebb csőre, amely a kazánba visszafelé viszi a vizet. Itt a membránt kevésbé terheli a hő. A pontos helyet azonban a kazán útmutatója és a rendszer kialakítása határozza meg.

Hogyan állítják be az előnyomást? Kiindulópont a rendszer statikus magassága, vagyis a tartály és a legmagasabban lévő radiátor közötti szintkülönbség. Nagyjából minden tíz méter magasságra egy bart számolnak, és ehhez hozzáadnak egy kis tartalékot, általában 0,2 és 0,3 bar körül. Egy átlagos családi háznál ez többnyire 0,8 és 1,2 bar közé esik. A víz töltőnyomását ezután valamivel a tartály előnyomása fölé állítják. Az előnyomást csak akkor szabad mérni, amikor a tartályra nem nyom víz.

A választást a fűtés fajtája és a rendszerben lévő víz mennyisége dönti el. A padlófűtésben sokkal több víz van, mint néhány radiátorban, ezért nagyobb tartály kell hozzá. Puffertartályos vegyes tüzelésű kazánnál még nagyobb tartalékra van szükség.

• Kazánba épített tartály: a legtöbb fali gázkazánban, a kombi és kondenzációs készülékekben is, van egy belső tartály. Kisebb lakáshoz elég lehet, bővítésnél vagy padlófűtésnél viszont gyakran kiegészítik egy külső tartállyal.
• Különálló fali tartály: családi házakban ez a szokásos megoldás, ellenőrzéskor könnyen hozzá lehet férni.
• Lábakon álló tartály: nagy víztartalomnál, például puffertartályos rendszereknél használják.

Vigyázz a felcserélésre: a használati melegvízhez való, többnyire kék tartályok és a napkollektoros körök tartályai másképp viselkednek, mint a jellemzően piros fűtési tartályok. Ezek nem helyettesítik egymást. A térfogatot számítás alapján kell megválasztani, nem szemmértékre. Az alulméretezett tartály ugyanazokat a gondokat okozza, mint a hibás.

Ha a kazánnak belső tartálya van, és éppen azt kell cserélni, az már beavatkozás a kazánba. Gázkazánnál ez a gyártó által felkészített szervizszakember dolga, különben elveszhet a garancia, és biztonsági kockázat is van. Ha a kazán környékén gázszagot érzel, ne nyúlj semmihez, hagyd el a helyiséget, és hívd a gázszolgáltató hibabejelentőjét vagy a 112-t.

A legegyszerűbb eset, amikor ugyanolyan tartály kerül ugyanarra a helyre, és van előtte szervizcsap. A szerelő ilyenkor a teljes rendszer leengedése nélkül le tudja választani, így a munka viszonylag gyorsan elkészül.

Több munkát jelentenek ezek a helyzetek:

• nincs elzáró, ezért az egész fűtést le kell engedni,
• a tartály a kazánházban nehezen hozzáférhető helyen vagy magasan a mennyezet alatt van,
• át kell alakítani a csövezést, vagy szerelvényt, nyomásmérőt, biztonsági szelepet kell pótolni,
• a régi rendszer iszapos, és leengedéskor a lerakódás megmozdul,
• a munkával együtt hidraulikus váltót is beépítenek, vagy régi tartályt bontanak ki.

A hidraulikus váltó szétválasztja a kazánkört a fűtési köröktől. Akkor hasznos, ha a háznak több köre van, például radiátorok és padlófűtés egyszerre. Ha a rendszert úgyis átalakítják, érdemes a tartályt és a váltót egy menetben bekötni.

Központi kazános vagy távfűtéses társasházban a tágulási tartály nem az egyes tulajdonos dolga. Ha nálad ingadozik a nyomás, vagy nem melegszenek a radiátorok, a közös képviselőhöz fordulj.

A gyakorlatban sokszor nem a tartály a hibás, hanem a szerelés. Ezek a hibák ismétlődnek a leggyakrabban:

• az előnyomás gyári értéken maradt, senki nem igazította az épülethez,
• az előnyomást úgy mérték, hogy a tartályra víz nyomott, így torz eredmény jött ki,
• a tartályt egyszerű golyóscsap választja le, amelyet valaki elzár, és a rendszer védelem nélkül marad,
• a tartályt rossz helyre kötötték, ahol erősen hat rá a szivattyú vagy a magas hőmérséklet,
• a térfogatot ránézésre választották,
• a töltőszelep a fal felé néz, így az előnyomást nem lehet ellenőrizni.

A gyártók előírásai és a fűtési rendszerekre vonatkozó MSZ EN szabványok szerint a rendszernek minden körülmények között védve kell maradnia. Ezért a tartályt nem szabad olyan közönséges szeleppel leválaszthatóvá tenni, amelyet semmi nem véd az elzárás ellen.

Átvételkor kérd meg a szerelőt, hogy mutassa meg a bekötést, és nézd végig ezeket a pontokat:

• a tartály stabilan rögzítve van, a töltőszelepe hozzáférhető,
• a bekötés elzárás ellen biztosított szervizcsapon keresztül történt,
• a szerelő megmondta a beállított előnyomást és a rendszer töltőnyomását,
• a kötések felfűtés után is szárazak,
• felfűtéskor a nyomás csak kissé emelkedik, lehűlés után visszaáll az eredeti értékre,
• a biztonsági szelep fűtés közben nem csöpög,
• a radiátorok légtelenítve vannak, és teljes felületükön melegszenek,
• kaptál igazolást az elvégzett munkáról és a tartály használati útmutatóját.