Drótfonat felszerelése 3,0 m felett

Az árlistában a tételt folyóméterre (fm) számolják, vagyis a kerítés hossza szerint. A fonat felszerelése általában ezeket jelenti: a feszítőhuzalok kihúzását, a fonat kitekerését és felakasztását, a megfeszítését, a huzalokhoz és oszlopokhoz kötözését, valamint a lezárását a vég- és sarokoszlopoknál. Az oszlopok elhelyezése, az alapok betonozása, a támasztók, a kapuk és a kiskapuk rendszerint külön tételek. Ha ajánlatokat hasonlítasz össze, nézd meg, melyik tétel pontosan mit tartalmaz. Gyakran előfordul, hogy egy ajánlat csak azért tűnik kedvezőbbnek, mert kimaradtak belőle az oszlopok vagy a kötőelemek.

A 3 méter feletti magasság azt jelenti, hogy egyetlen szokásos tekercssávval szinte soha nem oldható meg a kerítés. A négyszögfonatot tekercsben általában nagyjából két méter magasságig árulják. Magasabb méretben sportpálya-fonatként kapható, de nem mindig van azonnal raktáron. A gyakorlatban ezért sokszor két sávot szerelnek egymás fölé, és egy vízszintes huzalon vagy csövön toldják össze őket. Ez a toldás az egyik legfontosabb különbség az alacsonyabb kerítésekhez képest.

Az árlistában két rokon tétel is szerepel, mindegyiknek saját oldala van. A különbség nem csak a magasságban van, hanem a munka egész menetében:

• Drótfonat 1,4 m-ig: alacsony kerítés a kert körül vagy a telek részeinek elválasztására. A földről dolgoznak, általában három feszítőhuzal, egy tekercssáv és két ember elég. Egy ügyes barkácsoló is meg tudja csinálni.
• Drótfonat 1,8 m-ig: a családi házak legelterjedtebb telekhatár-kerítése. Továbbra is egy sáv és három huzal, a felső szél a földről vagy alacsony létráról elérhető. Az oszlopokkal és a feszítéssel szemben nagyobbak az elvárások, de a menet ugyanaz.
• Drótfonat 3,0 m felett: sportpályák, teniszpályák, telephelyek, kifutók. Állványról vagy emelőgépről dolgoznak, több a huzal, gyakran középen vagy felül vízszintes cső is kerül rá, a fonat több sávból áll össze, és legalább háromfős csapat kell. Az oszlopok vastagabbak, sűrűbben állnak és mélyebb alapot kapnak.

Miért nincs külön fokozat 1,8 és 3,0 méter között? A nagyjából két méter magas kerítést a gyakorlatban hasonlóan szerelik, mint az 1,8 m-es változatot, csak magasabb fonatsávval. Három méter fölött viszont már nem a kerti kerítés logikája érvényes: a fonat inkább egy nagy vitorlához hasonlít, amelynek erős váz kell. Ha elég, hogy a kerítés megállítsa a kutyát vagy a kíváncsi tekinteteket, válaszd az alacsonyabb változatot. Ha labdát kell megfognia, felnőtt ember átmászását kell megakadályoznia, vagy ugráló állatokat kell bekerítenie, erre a tételre van szükséged.

Oszlopok és alapok

A fonat csak kész tartószerkezetre kerülhet. Az oszlopoknak bebetonozva, függőlegesen és egy vonalban kell állniuk. Az alapok betonjának idő kell: mielőtt az oszlopokat húzni kezdik, általában legalább néhány napig érnie kell. A pontos időt a betonkeverék gyártója adja meg, és az időjárástól is függ. A magas fonat feszítése nagy erőt fejt ki a végoszlopokra. A fiatal beton ettől megmozdul, és az oszlop véglegesen megdől.

Három méter fölött vastagabb falú, nagyobb átmérőjű csőoszlopokat használnak, mint a kerti kerítéseknél. Az oszloptávolság kisebb, nagyjából 2,5 méter a szokásos három helyett, az alapok mélyebbek és szélesebbek. A sarok-, vég- és irányváltó oszlopoknak támasztó kell, hosszú szakaszokon a köztes oszlopokra is rendszeres közönként kerül támasztó. A konkrét méreteket a rendszer szállítójának vagy a tervezőnek kell meghatároznia, főleg ott, ahol szélteherrel vagy labdaütésekkel számolni kell.

Terep és hozzáférés

• A kerítés vonala mentén legyen szabad sáv, ahol végig lehet menni gurulós állvánnyal vagy emelőgéppel.
• A kerítés alatti talaj legyen elegyengetve, hogy a fonat alsó széle ne lógjon gödör fölött, és ne fusson bele a buckákba.
• A bokrokat, ágakat és a régi kerítés maradványait előre el kell távolítani.
• Ha a kerítés a telekhatárra kerül, a határt érdemes földmérővel kitűzetni. Magas kerítésnél pár centis eltérést sokkal nehezebb utólag rendbe tenni, mint egy alacsonynál.

Szomszédok

A magas kerítést az egész környék látja. A szomszédokkal érdemes előre egyeztetni: egy három méternél magasabb kerítés árnyékot vethet a telkükre, és a szerelőknek sokszor az ő oldalukról is hozzá kell férniük a kerítéshez.

Négyszögfonat tekercsben

A klasszikus fonott drótháló a leggyakoribb választás sportpályákhoz és teniszpályákhoz. Ennél a magasságnál vastagabb huzalt és kisebb szemméretet választanak, hogy a fonat bírja a labdaütéseket, és ne lehessen könnyen felmászni rajta. Horganyzott és műanyag bevonatos kivitelben is kapható. A horganyzott jobban tűri a feszítés közbeni mechanikai sérülést. A bevonatos szebb, és tovább ellenáll a korróziónak, de a műanyag réteget nem szabad fogóval vagy feszítőszerszámmal felsérteni. Ahol a bevonat megsérül, ott a huzal rozsdásodni kezd.

Hegesztett háló és táblák

A tekercses hegesztett háló merevebb, nagy magasságban hajlamos hullámosodni, ha nincs alaposan megfeszítve. A táblás rendszereket (2D és 3D táblák) ebben a magasságban inkább sportpályáknál és telephelyeken használják, ahol a táblákat rendszeroszlopokon egymás fölé szerelik. A táblákat azonban nem feszítik, hanem tartókra csavarozzák, ezért ez az árlistában másik tétel. Ez az oldal az oszlopok közé feszített fonatról szól.

Feszítőhuzalok, vízszintes csövek és kötőelemek

Az alacsony kerítésnek három feszítőhuzal elég, három méter fölött viszont általában több kell, nagyjából 60-80 centiméterenként egy, a rendszer szállítójától függően. Sportpálya-kerítéseknél a felső huzal helyett vagy mellett vízszintes csövet használnak, amely megtartja a kerítés formáját és megakadályozza a kidomborodást. Ezenkívül kellenek feszítőpálcák, amelyeket a végoszlopoknál átfűznek a fonaton, továbbá huzalfeszítők, rögzítőkapcsok és kötözőhuzal. A kötőelemek felületkezelése egyezzen a fonatéval. A horganyzott kapocs a bevonatos fonaton furcsán mutat, és a különböző fémek érintkezésénél gyorsabb a korrózió.

1. A szerkezet ellenőrzése. A szerelő megnézi az oszlopok függőlegességét és vonalát, a támasztók szilárdságát és a beton érettségét. Ha valamelyik oszlop ferde, most kell megoldani, nem a fonat felfeszítése után.
2. A feszítőhuzalok kihúzása. A huzalokat a végoszlopokon rögzítik, átvezetik a köztes oszlopokon, majd fokozatosan megfeszítik a feszítőkkel. Magas kerítésnél egyenletesen, alulról felfelé haladva feszítenek, hogy az oszlopokat ne húzza egyoldalú erő.
3. A vízszintes csövek elhelyezése. Ha a rendszer vízszintes csővel számol, azt még a fonat előtt behelyezik az oszlopokon lévő bilincsekbe.
4. Az első sáv kitekerése és felakasztása. A tekercset a kerítés mentén kitekerik, az elején feszítőpálcát fűznek a fonatba, és a végoszlophoz rögzítik. Az alsó sávot felakasztják a huzalokra. Két egymás fölötti sávnál általában alulról kezdenek.
5. A fonat megfeszítése. A szakasz másik végén újabb feszítőpálcával és húzóeszközzel feszítik a fonatot. Nagy magasságnál több ponton egyszerre húznak, különben a fonat csak középen és felül feszül meg, alul és legfelül laza marad.
6. A sávok toldása. A felső sávot úgy akasztják fel, hogy a vízszintes huzalon vagy csövön csatlakozzon az alsóhoz. A sávokat huzal átfűzésével vagy sűrű kötözéssel kapcsolják össze, hogy ne maradjon köztük rés, amelyen átfér egy labda vagy egy kéz.
7. Rögzítés a huzalokhoz és az oszlopokhoz. A fonatot rendszeres, viszonylag sűrű közönként a huzalokhoz kötözik, és minden oszlophoz is rögzítik. Ennél a magasságnál a ritka kötözés a későbbi kidomborodás leggyakoribb oka.
8. Lezárás és utómunka. A sarkoknál és a végeken lezárják a fonatot, a kiálló huzalvégeket befelé hajlítják, hogy senki ne akadjon bele ruhával vagy kézzel. Az alsó szélt végig ellenőrzik.

Munka a magasban

A fonat felső széle olyan magasan van, ahonnan egy leesés súlyos sérüléssel jár. Az oszlopnak támasztott egyszerű létráról dolgozni nem biztonságos, mert a fonat húzásakor a létra könnyen kicsúszik. A szakszerű csapatok gurulós állványról vagy emelőgépről dolgoznak, és leesés elleni védőfelszerelést használnak. Erős szélben magas fonatot egyáltalán nem szerelnek: a kitekert sáv vitorlaként viselkedik, és az embert akár az állvánnyal együtt is lerántja.

A munka nehézségét, és így az árát is, több dolog befolyásolja, mint amennyire elsőre gondolnád:

• Egyenes, hosszú szakasz: ez a legegyszerűbb. A csapat belelendül, és nagy hosszakat feszít egyszerre.
• Sok sarok és törés: sok lezárást, feszítőpálcát és újrafeszítést jelent. A rövid szakaszok lassan haladnak.
• Lejtő: mindent megnehezít. A fonatot vágni és formázni kell, az állványt nehéz stabilan felállítani, az alsó szélt nehéz végig azonos magasságban tartani a talaj fölött.
• Rossz hozzáférés: ha a kerítés közvetlenül fal, víz vagy a szomszéd épülete mellett fut, és nem lehet állványt állítani, a munka jelentősen lelassul.
• Két vagy több sáv egymás fölött: a toldás lassú, és pontosnak kell lennie.
• Rosszul felállított oszlopok: ha másik cég rakta le őket hanyagul, a szerelőnek előbb javítania kell, vagy a fonat soha nem lesz szépen megfeszítve.
• Időjárás: a szél és a fagy megállítja vagy lassítja a munkát, a bevonatos fonat hidegben ridegebb.

A magas fonat ritkán áll magában. A felszerelése előtt a környező földmunkáknak és betonozásnak be kell fejeződnie, hogy ne járjanak gépekkel a kerítés mellett. Sportpályáknál gyakran először a burkolat készül el, a műfű vagy az aszfalt, és csak utána a fonat. Ilyenkor az állvány könnyen megsértheti a felületet, ezért a sorrendet és a védelmet előre egyeztetni kell.

Ha később árnyékolóhálót, reklámmolinót akarsz a kerítésre tenni, vagy futónövénnyel szeretnéd befuttatni, ezt még az oszlopok tervezése előtt mondd el. A csupasz fonaton a szél szinte átfúj, de egy három méternél magasabb, takart felület nagy szélterhet kap, és a csak fonatra méretezett oszlopok elhajolhatnak vagy kiszakadhatnak. Hasonló a helyzet a zúzmarával és a sűrű fonatra tapadó hóval.

A kapukat és kiskapukat általában a fonat előtt vagy vele egy időben szerelik, hogy a fonat az ő oszlopaiknál lezárható legyen. Az oszlopokra kerülő elektromos vezetékeket, pályavilágítást és kamerákat kizárólag képesített villanyszerelő kötheti be. Az alapok kiásása előtt kérd a földalatti közművek kitűzését. Ha ásás közben gázvezetékre bukkannak, és gázszagot érzel, hagyd el a helyszínt, és hívd a gázszolgáltató hibabejelentő számát vagy a 112-t.

• Gyenge feszítés: az első nyár után a fonat kidomborodik, az oszlopok között „hasak” keletkeznek, a labdaütésektől pedig tartósan deformálódik.
• Ritka kötözés a huzalokhoz: a fonat elcsúszik, a felső sáv elválik az alsótól, rés keletkezik.
• Feszítés fiatal betonba: a végoszlopok befelé dőlnek, az egész kerítés meglazul, a javítás a szakasz szétbontásával jár.
• Hiányzó támasztók: a sarokoszlop fokozatosan elhajlik. Három méter fölött ez sokkal gyorsabban jelentkezik, mint egy alacsony kerítésnél.
• Rosszul összetoldott sávok: látható vízszintes hullám vagy rés a kerítés közepén, amelyen átfér a labda.
• Sérült műanyag bevonat: idővel rozsdapontok jelennek meg a huzalokon, főleg ott, ahol fogóval húzták a fonatot.
• Éles huzalvégek: sportpályán ez balesetveszély, a gyerekek könnyen megsértik magukat a kiálló drótban.
• Túl nagy rés a talajnál: a kerítés alatt átbújik a kutya, a labda vagy a gyerek, ami kifutónál és pályánál az egész kerítés értelmét elveszi.

A magas fonat felszerelése jóval lassabb, mint az alacsonyabb változatoké. Minden folyóméterre több huzal és több kötözés jut, gyakran sávtoldás is, és az állványt folyamatosan át kell rakni. Egy kisebb sportpálya egyenes szakaszait egy gyakorlott csapat általában néhány nap alatt végzi el, egy lejtős, tagolt telephely lényegesen tovább is tarthat. Ehhez jön még az alapbeton érési ideje, amely nem fedi át a szerelést. Egy ésszerű ütemterv ezért szünettel számol az oszlopok betonozása és a feszítés között, és tartalékot hagy a rossz időre.

Magát a 3 méternél magasabb fonatot ne szereld fel egyedül: magasban végzett munka, nagy és nehéz felülettel, amelyet a szél könnyen elkap. Az előkészítésben és az évenkénti ellenőrzésben viszont sokat segíthetsz, és ehhez nem kell a magasba menned.

1. A kerítés vonala mentén levágni a bokrokat, eltávolítani az ágakat és a régi kerítés maradványait.
2. A talajt a vonal mentén elegyengetni, a gödröket feltölteni, a buckákat lenyesni.
3. A szerelőknek szabad, szilárd sávot hagyni az állványnak, és ide nem rakni le anyagot vagy járművet.
4. A szomszédokkal megbeszélni, mikor és merről kell majd a kerítéshez hozzáférni.
5. Évente, lehetőleg tél után, végigsétálni a kerítés mentén mindkét oldalon, és távolabbról is megnézni.
6. Kézzel megnyomni a fonatot több helyen, földről elérhető magasságban, és figyelni, egyenletesen rugózik-e.
7. Megnézni a támasztókat és az oszloptöveket: nem dőlt-e meg valamelyik, nem repedt-e meg a beton.
8. Az alsó részen a kilazult kötéseket kötözőhuzallal pótolni, a kiálló huzalvégeket befelé hajlítani.
9. Ha a feszítés felül lazult meg, vagy a sávtoldásnál rés nyílt, szakembert hívni, és nem létráról próbálkozni.

A kész kerítést járd végig teljes hosszában, mindkét oldalról, és nézd meg nagyobb távolságból is, ahonnan az egyenetlenségek a legjobban látszanak. Nyomd meg kézzel a fonatot több helyen, különböző magasságban: egyenletesen kell rugóznia és visszaállnia. Átvételkor ellenőrizd:

• az oszlopok függőlegesen és egy vonalban állnak, egyik sem dőlt meg a feszítés után,
• a fonat a teljes magasságban egyenletesen feszes, nincs benne kidomborodás és hullám,
• a sávok közötti toldás folytonos, nincs rés és látható törés,
• a fonat minden huzalhoz és oszlophoz sűrűn hozzá van kötözve,
• a feszítőhuzalok feszesek, a feszítők meg vannak húzva,
• a sarok- és végoszlopoknak van támasztója, és szilárdan állnak,
• a vízszintes csövek, ha a rendszer része, szilárdan ülnek a bilincsekben,
• a huzalvégek befelé vannak hajlítva, sehol nem állnak ki,
• a műanyag bevonat nincs felszakadva vagy lekoptatva,
• az alsó szél végig tartja a megbeszélt távolságot a talajtól,
• a környék rendezett, nem maradt szanaszét huzal és fonatvég, amely embert sérthet vagy fűnyírót rongálhat.