Kerítésoszlop beállítása 3,8 m-ig

Az árlistákban az „oszlopmagasság” általában az oszlop teljes hosszát jelenti, nem a kerítés terep feletti magasságát. Az oszlop egy része a betonalapban van, ez jellemzően nagyjából 80 és 100 cm között. Egy 3,8 m-es oszlopnál így a föld felett körülbelül 2,8 és 3 méter marad. Megrendelés előtt érdemes tisztázni a kivitelezővel, ő hogyan számol, mert egy méter eltérés az egész tervet felborítja.

Jellemző helyzetek, amikor ez a változat indokolt:

• drótfonat sportpálya, teniszpálya vagy iskolaudvar körül, ahol a labda nem repülhet át,
• labdafogó háló a kapu mögött vagy út mellett, amely a környéket védi,
• magas kerítés forgalmas út vagy a szomszéd felé, ahol a tulajdonos takarást szeretne, és a fonatot árnyékoló hálóval egészíti ki,
• kerítés két, egymás fölé szerelt fonatsorral vagy szögesdrót-tartóval raktárak, telephelyek körül,
• kaput, kiskaput vagy kapumozgatót tartó oszlopok, amelyeknek hosszabbnak és mélyebben rögzítettnek kell lenniük, mint a környező oszlopoknak.

Ha a kerítés a terep felett legfeljebb két méter, a magas oszlop feleslegesen növeli az alappal és az anyaggal szembeni igényt. Ilyenkor válassz alacsonyabb változatot.

Első ránézésre mindhárom tétel ugyanaz: az oszlop a gödörbe kerül, és körbebetonozzák. A különbség abban van, mekkora erőket kell az oszlopnak elviselnie, és ez a magassággal gyorsabban nő, mint gondolnád. A szél a kerítés teljes felületét nyomja, és minél hosszabb az oszlop a föld felett, annál nagyobb erőkarral feszül az alapnak.

• 2,4 m-es oszlop: szokásos kerti kerítés fonattal vagy táblás elemekkel, nagyjából 1,5 és 2 m közötti magasságig. Az alap kisebb, egy gyakorlott ember egy segítővel a földről, létra nélkül be tudja állítani.
• 2,7 m-es oszlop: kb. kétméteres kerítés tartalékkal, például toldással vagy lejtős telken, ahol a magasságokat ki kell egyenlíteni. Az alap igényesebb, de a munkamenet ugyanaz.
• 3,8 m-es oszlop: nagyjából háromméteres kerítés. Az alapnak mélyebbnek és szélesebbnek kell lennie, az oszlopnak erősebbnek, a kitámasztásnak sűrűbbnek, az oszloptávolságnak rövidebbnek. A beállításhoz legalább két ember, létra a felső rész ellenőrzéséhez és ideiglenes kitámasztás kell, amíg a beton meg nem köt.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 3,8 m-es oszlop nem „kicsit hosszabb” oszlop. Nehezebb, rosszabbul kezelhető, a függőlegestől való minden eltérés fent jobban látszik, és az alap hibája az egész kerítésmező megdőlésében jelentkezik. Ennél a változatnál ezért darabonként hosszabb munkaidővel és több betonnal számolj.

Milyen oszlopot válassz

Magas kerítésnél a szelvény merevsége a döntő. Egy vékony kör keresztmetszetű oszlop, amely kétméteres kerítésnél gond nélkül bírja, három méternél, hálóval a szélben hajlani kezd.

• Kör keresztmetszetű acéloszlopok, horganyzott és sokszor PVC-bevonatos kivitelben, a fonatos kerítések legelterjedtebb oszlopai. Magas kerítéshez nagyobb átmérő és vastagabb fal kell, általában a rendszer gyártójának ajánlása szerint.
• Zártszelvények, vagyis téglalap és négyzet keresztmetszetű profilok, egy irányban merevebbek. Téglalap szelvénynél a hosszabb oldalt a kerítésre merőlegesen fordítják, így jobban ellenáll a szélnek.
• Táblás rendszerek oszlopai ennél a magasságnál ritkábbak, mert a táblák általában alacsonyabbak. Ha a táblák egymás fölé kerülnek, a gyártó útmutatója szerint kell eljárni.
• Faoszlopok ebben a hosszban nehezek, a földben pedig korhadnak. Ha valaki ragaszkodik hozzájuk, a terep felett acél oszloptalpra kerüljenek, ne betonba.
• Betonoszlopok rendkívül nehezek, három méter föld feletti magassággal gép nélkül nehezen állíthatók be.

Betonalap a földben

A legelterjedtebb megoldás az oszloponként külön betonalap. Magas oszlopnál a gödör nagyjából 80 és 100 cm mély, vagyis a fagyhatár alá ér, szélessége általában legalább 30 cm, sarok- és kapuoszlopnál több. Az aljára néhány centi kavics kerül, hogy a víz el tudjon szivárogni. A beton jellemzően C16/20 és C20/25 közötti szilárdsági osztályú, helyben keverve, vagy több oszlopnál mixerkocsival hozatva. A zsákos száraz betonkeverék kényelmes, de mély alapokhoz sok kell belőle, és fontos alaposan összekeverni és tömöríteni.

Oszlop lábazatban

Ha a kerítés zsalukő lábazaton áll, az oszlopot közvetlenül a zsalukő üregébe vagy az alatta lévő alapba betonozzák. Magas oszlopnál nem elég, ha csak a zsalukőben ül. Le kell érnie a sávalapig, különben a szél a felső kősort feszíti, és szét is repesztheti.

Talplemez és talajcsavar

A ráhegesztett talplemezes oszlop meglévő betonra, például támfalra csavarozható. 3,8 m körüli hossznál azonban nagy erők hatnak a rögzítőkre, ezért ezt a megoldást statikusnak vagy legalább a rendszer gyártójának érdemes megítélnie. A talajcsavar gyors és beton nélküli, de magas, hálóval borított kerítésnél a teherbírása a talajtól függ, ezt a gyártónak kell igazolnia.

A magas oszlopoknál a bajok többsége nem a betonozáskor keletkezik, hanem már előtte. A munka megkezdése előtt ezeket nézd át:

• Telekhatár. Határon álló kerítésnél érdemes a határpontokat földmérővel kitűzetni. Egy bebetonozott háromméteres oszlopot sokkal nehezebb áthelyezni, mint egy alacsonyat.
• Földalatti közművek. Az áram-, gáz-, víz-, csatorna- és távközlési vezetékek helyét kérd meg a szolgáltatóktól. Egy majdnem méter mély gödör eltalálhat kábelt vagy csövet.
• Hozzáférés. Az oszlopok hosszúak, ezért a kerítés nyomvonala mellé kell őket szállítani és lerakni. Ha motoros földfúróval vagy minikotróval dolgoznak, annak is oda kell férnie.
• Kábelek és védőcsövek. Ha kapumozgatót, világítást vagy csengőt tervezel, a kábelvédő csöveknek még a betonozás előtt a földben kell lenniük. A bekötés jogosultsággal rendelkező villanyszerelő dolga.
• Régi kerítés. A régi oszlopok kiszedése a betontuskókkal együtt külön munka, előre egyezz meg, ki végzi, és hová kerül a hulladék.

A munkamenet a helyszínen általában így néz ki. Először zsinórt feszítenek ki a kerítés nyomvonalán, és bejelölik az oszlopok helyét. Magas kerítésnél az oszloptávolság rövidebb, mint alacsonynál, gyakran 2 és 2,5 méter körüli, a rendszertől és attól függően, lesz-e háló a kerítésen. Elsőként a sarok-, vég- és kapuoszlopok kerülnek a helyükre, mert a többit ezekhez igazítják.

A gödröket kézzel, motoros földfúróval vagy géppel ássák. Az aljára kavicsréteg kerül. Az oszlopot a gödörbe állítják és alátámasztják, hogy a magassága stimmeljen. Háromméteres oszlopnál a magasságot a sarokoszlopok teteje között kifeszített zsinórhoz vagy szintezőhöz mérik, nem csak a tereptől, mert a terep ritkán egyenletes.

Ezután jön a legfontosabb pillanat: a függőleges. Az oszlopot vízmértékkel két irányban ellenőrzik, a kerítés mentén és arra merőlegesen. Ekkora hossznál hosszabb vízmérték vagy függőón ajánlott, mert a rövid vízmérték nem mutatja meg azt az eltérést, amely fent már centiméterekben látszik. Az oszlopot két-három, a földbe támasztott léccel kitámasztják, hogy betonozás és kötés közben ne mozduljon el.

A betont rétegenként öntik, és rúddal vagy döngöléssel tömörítik, hogy ne maradjon üreg az alapban. Betonozás közben a függőlegest újra ellenőrzik, mert a beton könnyen elnyomja az oszlopot. Az alap felső síkját az oszloptól kifelé enyhén kúposra formázzák, hogy a víz elfolyjon, és ne álljon meg az acél mellett.

Magas kerítésnél az oszlopokhoz kitámasztás is tartozik. Ez a sarkokra, a vég- és kapuoszlopokhoz, irányváltásoknál és hosszú szakaszokon közbenső helyekre kerül, a rendszertől függően például nagyjából 25 méterenként. A támasztórúdnak saját kis alapja van, az oszlophoz bilinccsel vagy csavarral kapcsolódik. Háromméteres kerítésnél a sarokoszlopot általában érdemes mindkét irányból kitámasztani.

Ugyanaz az oszlop az egyik telken fele annyi időt vehet igénybe, mint a másikon. Megkönnyíti a munkát a sík terep, a puhább, kőmentes agyagos talaj, a fúrógép számára jó hozzáférés és az egyértelműen kitűzött határ. Az is sokat segít, ha az oszlopok a helyükön várnak, és a betont a nyomvonal mellett lehet keverni.

Ezek viszont bonyolítják:

• köves vagy sziklás talaj, ahol a fúró nem elég, és vésni vagy nehezebb gépet kell használni,
• kötött agyag, amely tapad, és esőben megáll a víz a gödörben,
• magas talajvízszint, amikor a gödör megtelik vízzel, és óvatosabban kell betonozni,
• lejtő, ahol az oszlopmagasságokat lépcsőzni kell, a támasztórudak pedig eltérő hosszúak,
• fagyökerek, régi alapok vagy az előző kerítés maradványai,
• közművek a nyomvonalban, ahol kézzel és lassan kell ásni,
• szűk bejutás, ahol a hosszú oszlopokat kézzel és messzire kell cipelni.

Magas oszlopnál az időjárás is számít. Erős szélben a háromméteres oszlopot nehéz függőlegesen tartani, és a friss beton elmozdulhat alatta. Fagyban nem szabad betonozni, hacsak a beton gyártója kifejezetten nem engedi.

A 3,8 m-es oszlopot saját kezűleg is be lehet állítani, ha van gyakorlatod és legalább egy segítőd. Egyedül nem fog menni: hosszú, nehéz, és ha eldől, embert sebesíthet meg. Ásás előtt jelöltesd ki a közműveket. Ha ásás közben gázvezetékre bukkansz és gázszagot érzel, azonnal hagyd el a helyet, ne használj nyílt lángot és elektromos eszközt, és hívd a földgázelosztó hibabejelentő számát vagy a 112-t. Kábel esetén állítsd le a munkát, és értesítsd a vezeték üzemeltetőjét.

1. Ellenőrizni a telekhatárt és a közművek kitűzését.
2. Zsinórt kifeszíteni a kerítés nyomvonalán, és bejelölni a sarok- és közbenső oszlopok helyét.
3. Kiásni a gödröket nagyjából 80 és 100 cm közötti mélységre és legalább 30 cm szélesre, sarok- és kapuoszlopnál szélesebbre.
4. Kavicsréteget szórni a gödör aljára, és ledöngölni.
5. Az oszlop felső végét záró sapkával lezárni, hogy ne folyjon bele víz.
6. Az oszlopot ketten beállítani a gödörbe, a magasságot a zsinórhoz igazítani, és alátámasztani.
7. Hosszú vízmértékkel két irányban ellenőrizni a függőlegest, és az oszlopot lécekkel kitámasztani.
8. Bekeverni a betont a gyártó útmutatója szerint, és rétegenként, tömörítve beönteni.
9. Betonozás közben többször ellenőrizni a függőlegest és a magasságot.
10. Az alap felületét az oszloptól kifelé kúposra formázni.
11. Hagyni kikötni a betont, melegben az első napokban nedvesen tartani, a támasztékokat a helyükön hagyni.
12. A támasztórudakat beépíteni, a fonatot pedig csak a beton kellő megszilárdulása után feszíteni.

Ha létráról ellenőrzöd az oszlop tetejét, ügyelj a stabil létrára és arra, hogy valaki tartsa. Ha a kerítés kapumozgatót vagy világítást tart, az elektromos részt bízd villanyszerelőre.

Magas oszlopnál a hibák nem maradnak rejtve. Ami alacsony kerítésnél észrevétlen marad, az itt az első télen vagy az első viharban kiderül.

• Sekély alap. Az oszlop idővel megdől az uralkodó szélirányba, a fagy meg is emelheti. Háromméteres kerítésnél a dőlés már az utcáról látszik.
• Keskeny gödör. Ha a gödör alig szélesebb az oszlopnál, a beton csak vékony köpenyt alkot, és az oszlop úgy hajlik benne, mint egy csőben.
• Terepszint alatti, lejtés nélküli betonfelület. Az oszlop körül tálka alakul ki, amelyben áll a víz. Az acél a tövénél hamarabb rozsdásodik, a betont pedig a fagy megbonthatja.
• Nyitott oszlopvég. A víz befolyik a csőbe, télen megfagy, és szétrepesztheti az oszlopot. A záró sapka apróság, de fontos.
• Hiányzó vagy gyenge kitámasztás. A sarokoszlopok a fonat megfeszítése után befelé hajlanak, a fonat pedig meglazul.
• Túl korai fonatfeszítés. A friss beton nem bírja a huzalok húzását, és az oszlop elmozdul. A fonatot általában leghamarabb néhány nap múlva feszítik, időjárástól függően később.
• Utólag felrakott háló. A tulajdonos utólag árnyékoló hálót akaszt a kerítésre, amellyel az eredeti kialakítás nem számolt. A kerítés hirtelen vitorlaként viselkedik, az oszlopok megdőlnek.
• Sérült horganyréteg. Az oszlop rövidítésekor szabaddá válik az acél. Hidegcink spray nélkül a vágás rozsdásodni kezd.

Egy oszlop ideje főleg a talajtól és a hozzáféréstől függ. Puha talajon, fúróval egy nap alatt jóval több darab kerül a helyére, mint köves lejtőn, kézi ásással. A sarok- és kapuoszlopok tovább tartanak, mert nagyobb az alapjuk, kitámasztás is jár hozzájuk, és nehezebb őket beállítani.

A betonnak idő kell. Az első napokban az oszlopot nem szabad terhelni, a támasztékoknak a helyükön kell maradniuk. A fonat, a feszítőhuzalok és a háló általában nagyjából egy hét után kerülnek fel, hideg időben később. Teljes szilárdságát a beton jellemzően körülbelül 28 nap alatt éri el. Nehéz kaput vagy kapumozgatót érdemes csak kellő szilárdulás után felszerelni, a kapu szállítójának ajánlása szerint.

Az oszlopokra épül a fonat vagy háló, illetve a kapu és a mozgató szerelése. A sorrendet egyeztesd előre, hogy a fonatszerelő ne érkezzen a beton megszilárdulása előtt, és hogy a villanyszerelő ott legyen, amikor a védőcsöveket lefektetik.

Az oszlopokat még a fonat felszerelése előtt nézd át, amikor minden jól látszik, és az esetleges javítás egyszerűbb. Nézz végig az oszlopsoron a kerítés végéből: a tetőknek folyamatos vonalat kell alkotniuk, az oszlopoknak egy egyenesben kell állniuk. Hosszú vízmértékkel néhány véletlenszerűen kiválasztott darabon ellenőrizd a függőlegest. Átvételkor menj végig ezen a listán:

• az oszlopok a megbeszélt helyen és a zsinór szerinti egyenesben állnak,
• az oszlopok teteje egyforma magasságú, vagy lejtőn folyamatosan követi a terepet,
• a függőleges mindkét irányban rendben van, a sarok- és kapuoszlopoknál is,
• az oszloptávolság megfelel a megállapodásnak és a kerítésrendszernek,
• az alapok mélysége és szélessége a megbeszélt, esetleg fotó is készült a betonozásról,
• a betonfelület az oszloptól kifelé lejt, és nem áll meg mellette a víz,
• a sarkokon, a végeken, a kapunál és az irányváltásoknál ott a kitámasztás,
• az oszlopokon van záró sapka, a vágásoknál javították a korrózióvédelmet,
• a kábelvédő csövek a tervezett helyen vannak,
• az oszlopok a felső részükön kézzel megnyomva nem mozdulnak,
• a környék rendben van, a kiásott földet elszállították vagy a megbeszélés szerint elterítették.