Drótfonat kerítés telepítése 1,8 m magasságig

Az 1,4 m-ig terjedő drótfonat kertek, hétvégi házak körül és szomszédos telkek között gyakori. Megállítja a kutyát és a legtöbb vadat, könnyed hatású, nem zavarja a kilátást.

Az 1,8 m-ig terjedő drótfonat már komolyabb határ. A nagyobb hálófelületbe jobban belekap a szél, ezért a sarok- és végoszlopokat gondosabban kell lebetonozni és kitámasztani. Ha jól van megcsinálva, évtizedekig rendben marad.

A 3 m feletti kerítés inkább telephelyekhez, raktárakhoz, sportpályákhoz, gazdaságokhoz és vadaskertekhez tartozik. Ott a szél úgy nyomja a hálót, mint egy vitorlát, ezért vastagabb oszlop, mélyebb alap, több sor feszítőhuzal kell, és gyakran ferde feltét a szögesdrót számára. Az ilyen kerítést szakember tervezze és építse.

• Horganyzott drótfonat: egyszerűbb megoldás oda, ahol a funkció fontosabb a látványnál. Nedves környezetben idővel megjelenhet rajta a rozsda.
• Műanyag bevonatos drótfonat: a horganyzott drótot PVC réteg borítja, többnyire zöld színben. Jobban bírja a nedvességet és a mechanikai sérülést, a kertben is természetesebben hat. Ház körüli, tartós kerítéshez ezt választják gyakrabban.
• Hegesztett vagy vastagabb szálú háló: ott indokolt, ahol a hálónak nagyobb feszítést kell elviselnie, például nagyon szeles helyen vagy magasabb kerítésnél.

A hálón kívül kellenek közbenső oszlopok, erősebb sarok- és végoszlopok, kitámasztók, feszítőhuzal, drótfeszítők, kötözőhuzal vagy rögzítőelemek, és beton az oszlopok rögzítéséhez. Az apró kötőelemeken nem érdemes spórolni: a kerítés legtöbbször éppen ott lazul meg először.

Az elején tudnod kell, pontosan hol húzódik a telekhatár. Ha bizonytalan vagy, érdemes földmérővel kitűzetni, hogy a kerítés ne a szomszéd telkére kerüljön. Utána karókkal és zsinórral kijelölik a vonalat, a sarkokat és a kapu helyét.

Az oszlopok általában 2 és 2,5 méterenként követik egymást, szeles helyen inkább sűrűbben. A gödrök mélysége átlagos kerítésnél nagyjából 60 és 80 cm között van. Jó, ha az alap a fagyhatár alá ér, ez Magyarországon általában 80 cm körül van, laza vagy vizes talajnál inkább mélyebbre érdemes menni.

Először a sarok- és végoszlopokat betonozzák be a kitámasztókkal együtt, mert ezeken feszül az egész háló. Közéjük zsinórt húznak, és ehhez igazítva állítják be a közbenső oszlopokat, mindegyiket vízmértékkel ellenőrizve. A betonnak meg kell kötnie, a gyártók általában néhány napot adnak meg, csak ezután szabad feszíteni.

A feszítőhuzal 1,8 m-es kerítésnél jellemzően három sorban fut: alul, középen és felül. A hálót végigtekerik a kerítés mentén, rögzítik a végoszlopon, és fokozatosan, nem rántással feszítik a másik vég felé. Végül minden oszlophoz és mindhárom huzalhoz hozzákötik.

Sík terepen, puha talajon, jó megközelítéssel és régi kerítés nélkül halad a leggyorsabban. A munkát viszont hosszabbá és költségesebbé teszi:

• a köves vagy agyagos talaj, ahol nehéz gödröt ásni,
• a lejtő, ahol a kerítést lépcsőzni kell, vagy a hálót a terephez kell igazítani,
• a régi kerítés bontása és a régi betontuskók kiszedése,
• a sok sarok, kapu és rövid szakasz, mert minden végpontra kitámasztó kell,
• a lábazati elemek vagy a szögesdrót felszerelése,
• a sűrű növényzet, gyökerek vagy föld alatti vezetékek a kerítés vonalában.

• Túl sekély alap. Az oszlop az első tél vagy egy erős szél után inogni kezd, és magával húzza az egész mezőt.
• Hiányzó kitámasztás a sarkokon. A feszes háló lassan befelé húzza a sarokoszlopot.
• Feszítés friss betonba. Az oszlop kibillen, és utána már nem lehet visszaállítani.
• Túl nagy oszloptávolság. A háló belóg két oszlop között.
• Egyenetlen vagy túlzott feszítés. A laza háló hullámos, a túlfeszített pedig meghajlítja az oszlopokat.
• Ferde vonal. Hosszú kerítésnél már egy kis eltérés az elején is feltűnően látszik a végén.

Ezt a kerítést saját kezűleg is meg tudod építeni, ha van egy segítőd és néhány szabad napod. Ha a kerítés jóval magasabb lenne, vagy állványról kellene dolgozni, bízd szakemberre.

1. Ellenőrizd a telekhatárt, és jelöld ki a vonalat karókkal és zsinórral.
2. Jelöld be az oszlopok helyét nagyjából 2 és 2,5 méterenként, valamint a sarkokat és a kaput.
3. Áss egyforma mélységű gödröket, általában 60 és 80 cm között, lehetőleg a fagyhatár alá.
4. Betonozd be a sarok- és végoszlopokat a kitámasztókkal együtt, és ellenőrizd őket vízmértékkel.
5. Húzz zsinórt a szélső oszlopok közé, és ehhez igazítva betonozd be a közbenső oszlopokat.
6. Hagyd megkötni a betont a gyártó előírása szerint.
7. Húzd ki és feszítsd meg a három sor feszítőhuzalt.
8. Tekerd le a hálót, rögzítsd a végoszlopon, és fokozatosan feszítsd meg.
9. Kösd hozzá a hálót minden oszlophoz és a huzalokhoz egyenletes közönként.
10. Ellenőrizd a vonalat és a feszességet, majd hajlítsd vissza a drótok éles végeit.

• az oszlopok függőlegesek és egy vonalban állnak, egyik sem mozdul meg, ha megnyomod,
• a sarok- és végoszlopok ki vannak támasztva,
• a betontuskók épek, üregmentesek, és nem áll körülöttük a víz,
• a feszítőhuzalok feszesek, és biztosan ülnek a drótfeszítőkben,
• a háló egyenes, nincs benne hullám vagy belógás, a teljes hosszon egyforma magas,
• a háló minden oszlophoz és huzalhoz hozzá van kötve,
• a háló és az oszlopok bevonata nem sérült,
• a drótok éles végei vissza vannak hajlítva, és a kerítés környéke rendbe van téve.