Szögesdrót feszítése

Mielőtt nekikezdesz, nézd meg pontosan, merre fut a telekhatár. Ha bizonytalan, érdemes földmérőt hívni, ezzel később sok vitát spórolhatsz meg a szomszéddal. Ha a szögesdrót járda vagy közterület mellett halad, gondolj arra is, hogy valaki megsérülhet rajta. Ilyen helyen a drót kerüljön magasabbra, vagy húzódjon a kerítés belső oldalán.

A feszítés csak akkor kezdődhet, ha az oszlopok már a helyükön vannak, és a betonjuk megkötött. A menete általában ez:

1. A drót elejét erősen rögzíteni a sarok- vagy végoszlophoz, lehetőleg többszöri körbetekeréssel és bilinccsel.
2. A drótot a kerítés vonala mentén letekerni, és közben lazán felakasztani a közbenső oszlopok kampóira vagy tartóira.
3. A másik végen felszerelni a huzalfeszítőt, és a drótot fokozatosan, rántás nélkül meghúzni.
4. Ellenőrizni, hogy a drót egyenes, és sehol nem akad meg, majd minden oszlophoz szorosan rögzíteni.
5. Több sornál minden sort külön feszíteni, és tartani az egyforma magassági távolságokat.

Miért ilyen fontosak a sarok- és végoszlopok? Mert a drót teljes húzóereje rájuk támaszkodik. Ezért általában ferde támasztót kapnak, ami megakadályozza, hogy az oszlop feszítéskor befelé dőljön.

A szögesdrótok a huzal vastagságában, a tüskék sűrűségében és a felületvédelemben különböznek. Tartós kerítéshez szinte mindig horganyzott drótot választanak. A vékony cinkréteggel bevont olcsóbb drót hamarabb rozsdásodik, és feszítéskor könnyebben elpattan. A műanyag bevonatú változat inkább ott jön szóba, ahol a kinézet is számít.

• Huzalfeszítők: segítségükkel a drót szabályozottan meghúzható, és később, ha meglazul, egyszerűen utánfeszíthető.
• Fém oszlopok: a szokásos választás egy szilárd, költségkímélő kerítéshez.
• Betonoszlopok: masszívabbak, hosszú szakaszokhoz és nagyobb terheléshez valók.
• Faoszlopok: inkább legelőkhöz vagy ideiglenes kerítéshez használják őket.
• Ferde konzol: az oszlop tetejére szerelt, szögben kiálló toldat, amely ferdén tartja a drótot, és megnehezíti az átmászást. Ott választják, ahol az objektum védelme az elsődleges.

Az apró kellékeket, például a bilincseket, a kötözőhuzalt és a tartókat sokan alábecsülik. A gyakorlatban mégis ezeken múlik, hogy a drót a helyén marad-e.

A legegyszerűbb eset a sík telek, a szabályos oszlopkiosztás és a jó hozzáférés a teljes vonal mentén. Az oszlopok között általában két-három méter a távolság. Egyenletes kiosztásnál a drót könnyen és egyenletesen feszíthető.

A munkát leginkább ezek teszik hosszabbá és drágábbá:

• lejtős vagy hullámos terep, ahol a drótot szakaszokban, további rögzítési pontokkal kell vezetni,
• sok törés és sarok, mert minden sarok külön feszítési pont támasztóval,
• több drótsor, vagy szerelés magasan lévő ferde konzolra,
• benőtt sáv a kerítés mentén, bokrok, nehéz hozzáférés,
• a régi, rozsdás drót eltávolítása az új szerelés előtt.

A gyakorlatban néhány tévedés újra és újra előfordul:

• Túl laza feszítés. A drót hullámos, szélben az oszlopokhoz dörzsölődik, és könnyen leküzdhető.
• Túl erős feszítés. A drótnak nincs tartaléka a fagyban bekövetkező összehúzódásra, ezért elpattanhat, vagy kitépheti a végoszlopot.
• Támasztó nélküli vagy sekélyen beállított sarokoszlopok. Idővel megdőlnek, és az egész szakasz meglazul.
• A teljes hossz egyetlen mozdulattal való megfeszítése fokozatos húzás helyett. A feszültség így egyenetlenül oszlik el.
• Munka kesztyű és szemüveg nélkül. Ha a feszített drót elszabadul, súlyosan megsértheti a kezet és a szemet.

A hőmérsékletre is gondolni kell. A nyári hőségben kifeszített drót télen összehúzódik, és még jobban megfeszül. Ezért nem szabad ütközésig meghúzni.

Ha alacsony kerítésed van, és az oszlopok stabilan állnak, a feszítést magad is elvégezheted. Kell hozzá vastag munkakesztyű, védőszemüveg, huzalfeszítő vagy feszítőfogó és csípőfogó. A ferde konzolra vagy magas kerítésre szerelést inkább bízd szakemberre.

1. Erős, hosszú ujjú ruhát felvenni, kesztyűt és szemüveget viselni.
2. Ellenőrizni, hogy a sarok- és végoszlopok szilárdak, és van támasztójuk.
3. A drót végét a végoszlop köré tekerni, és bilinccsel vagy kötözőhuzallal biztosítani.
4. A dróttekercset lassan letekerni, lehetőleg egy rúdra húzva, hogy a drót ne csavarodjon és ne gabalyodjon össze.
5. A drótot lazán, egyforma magasságban a közbenső oszlopok tartóira akasztani.
6. A másik végen a feszítőt csatlakoztatni, és a drótot fokozatosan, több rövid mozdulattal meghúzni.
7. A feszességet kesztyűs kézzel, nyomással kipróbálni: a drót enyhén rugózzon, de láthatóan ne hajoljon meg.
8. A drótot minden oszlophoz szorosan rögzíteni, a felesleges végeket úgy levágni, hogy ne álljanak ki.
9. Néhány hét múlva a feszességet ellenőrizni, és szükség esetén utánfeszíteni.

Átvételkor járd végig a kerítés teljes vonalát, és nézd meg ezeket a pontokat:

• a drót a teljes hosszon egyenes, nincs benne hullám vagy belógás,
• megnyomva enyhén rugózik, de nincs a szakadás határáig feszítve,
• a sarok- és végoszlopok függőlegesen állnak, és van támasztójuk,
• a drót minden oszlophoz rögzítve van, és sehol nem csúszik,
• a sorok egyforma magasságban és egyforma távolságra futnak,
• a feszítők később is hozzáférhetők az utánfeszítéshez,
• a drótvégek vissza vannak hajlítva, és nem állnak ki,
• a horganyzáson nincs szerszám okozta sérülés.