Feszítőhuzal megfeszítése

A drótfonatnak önmagában nincs tartása, puha háló. A feszítőhuzal teszi kerítéssé: fent, középen és lent megtartja, a súlyát és a szélnyomást pedig átadja az oszlopoknak. Egy családi ház körüli átlagos kerítésnél általában három sor huzal fut, alacsonyabb kerítésnél sokszor kettő is elég.

A legnagyobb terhelést a vég-, sarok- és kapuoszlopok kapják. A huzal teljes feszítőereje ezeket húzza, ezért támasztót szerelnek rájuk a húzás felőli oldalon. A közbenső oszlopok csak vezetik a huzalt, és a megfelelő magasságban tartják.

Feszítőhuzalt használnak telekhatáron álló fonatos kerítéseknél, állattartó karámoknál, gyümölcsösök vadvédelmi kerítésénél és ideiglenes kerítéseknél. Biztonsági kerítéseken a tetőre szerelt konzolon a szögesdrótot is hasonló módon feszítik.

Egy jó szakember nem a huzallal kezd, hanem az oszlopok ellenőrzésével. Egy laza vagy ferde oszlop a feszítés után még jobban kibillen.

1. Ellenőrizni, hogy az oszlopok egy vonalban állnak-e, egyforma magasak-e, stabilak-e, és a beton eléggé megkötött-e.
2. Felszerelni a támasztókat a vég- és sarokoszlopokra a huzal húzásának irányában.
3. Rákötni a huzalt az első vég- vagy sarokoszlopra úgy, hogy a kötés bírja a teljes feszítést.
4. Átvezetni a huzalt a közbenső oszlopok tartóin vagy furatain egyenesen, megtörés nélkül.
5. A másik végoszlopon felhelyezni a huzalfeszítőt, és fokozatosan meghúzni vele a huzalt.
6. Húzás közben figyelni, hogy a huzal nem enged-e vissza, és nem dől-e ki a végoszlop.
7. Minden huzalsort egyformán megfeszíteni, hogy a fonatot ne húzza egyenetlenül.
8. A felesleges huzalt levágni, a végeket visszahajlítani, hogy senki ne sérüljön meg rajtuk.

Sarkos kerítésnél a huzalt egyenes szakaszonként, saroktól sarokig feszítik. Egy hosszú, több sarkon átvezetett huzal rosszul feszíthető, és a hajlatokban kidörzsölődik.

• horganyzott huzal: átlagos körülményekhez és horganyzott fonathoz való,
• műanyag bevonatú huzal: a bevonat alatt horganyréteg van, jobban bírja a nedvességet, és színben illik a zöld vagy antracit fonathoz,
• huzalfeszítők: velük fokozatosan és később is utánhúzható a huzal, egy jó minőségű feszítő magától nem enged ki,
• feszítőpálca: a fonat szélébe fűzik a végoszlopoknál, és a húzóerőt a teljes magasságon elosztja,
• támasztók, bilincsek és tartók: lehetőleg ugyanabból a rendszerből valók legyenek, mint az oszlopok, hogy pontosan illeszkedjenek,
• kötözőhuzal: ezzel rögzítik a fonatot a feszítőhuzalokhoz.

Szerszámból elég egy kombinált fogó, egy csípőfogó, a feszítőhöz való kulcs vagy hajtókar, valamint zsinór vagy vízmérték a magasság ellenőrzéséhez. A huzal és a tartozékok lehetőleg ugyanattól a gyártótól származzanak, vagy legalább azonos felületkezelésük legyen. Egy horganyzott tartó a műanyag bevonatú huzalon gyakran hamarabb kezd rozsdásodni.

A legegyszerűbb eset az egyenes kerítés sík terepen, szilárdan bebetonozott oszlopokkal és rendszerhez tartozó támasztókkal. Ilyenkor a feszítés gyorsan megy, és az eredmény egyenes.

Hosszabb és nehezebb a munka, ha:

• lejtős vagy hullámos a terep, és a huzalt a talajjal párhuzamosan kell vezetni, minden oszlopnál figyelve a magasságra,
• sok a sarok, törés és kiskapu, mert minden szakaszt külön kell feszíteni,
• régiek az oszlopok, és előbb egyenesíteni, utánbetonozni vagy támasztóval kiegészíteni kell őket,
• benőtt a telek, vagy a kerítés közvetlenül a szomszéd épülete mellett fut, ahol kevés a hely a munkához,
• az új huzal előtt a régi, rozsdás huzalt is el kell távolítani.

A gyakorlatban sokszor túlfeszítik a huzalt. Laikusként könnyű azt hinni, hogy minél jobban meghúzod, annál jobb. A túlfeszített huzal azonban elhajlítja a végoszlopot, kiszakítja a betonból, vagy fagyban elpattan, amikor a fém összehúzódik.

• túl laza huzal, ettől a fonat hullámos lesz és belóg,
• hiányzó vagy gyenge támasztók a vég- és sarokoszlopokon,
• feszítés még azelőtt, hogy az oszlopok alatti beton kellően megkötött volna,
• eltérően megfeszített huzalsorok, ilyenkor a fonat fent egyenes, lent kidudorodik,
• a sarkokban megtört huzal, amely a hajlásnál eltörik,
• gyenge minőségű feszítők, amelyek az első tél után kiengednek.

Miért számít a meleg és a fagy? Az acél nyáron kissé megnyúlik, télen összehúzódik. Ha egy forró napon a végletekig feszíted a huzalt, januárban túl lesz terhelve. Érdemes enyhe időben feszíteni, és hagyni egy kis tartalékot.

A huzal megfeszítését magad is elvégezheted, ha az oszlopok már stabilan állnak, és a kerítés nem magasabb egy átlagos kerti kerítésnél. Munka közben viselj erős kesztyűt és védőszemüveget, mert a feszes huzal elpattanáskor nagyot csaphat.

1. Végigjárni a kerítést, és ellenőrizni minden oszlop stabilitását és függőlegességét.
2. Felszerelni a támasztókat a vég- és sarokoszlopokra, ha még nincsenek rajtuk.
3. Kifeszíteni egy zsinórt a kívánt magasságban, és bejelölni az oszlopokon az egyes huzalsorok magasságát.
4. Rákötni a huzalt az első végoszlopra egy erős hurokkal.
5. Átfűzni a huzalt a közbenső oszlopok tartóin a szakasz teljes hosszában.
6. A másik végen felhelyezni a feszítőt, befogni a huzalt, és apró fordulatokkal meghúzni.
7. Abbahagyni a húzást, amikor a huzal egyenes, és kézzel benyomva határozottan ellenáll, de nem zeng, mint egy húr.
8. Ugyanígy megfeszíteni a többi huzalsort.
9. Levágni a felesleges huzalt, és a végeket biztonságosan visszahajlítani.
10. Néhány nap múlva átnézni a huzalt, és szükség esetén óvatosan utánhúzni.

Ha feszítés közben a végoszlop megmozdul, hagyd abba a munkát. Engedd ki a feszítést, és előbb az oszlopot erősítsd meg.

• a kerítés mentén végignézve a huzal egyenes, nincs benne belógás vagy hullám,
• az összes huzalsor nagyjából egyformán feszes,
• a huzal minden oszlopnál azonos magasságban fut, lejtőn a talajjal párhuzamosan,
• a vég- és sarokoszlopok függőlegesek, és fel vannak szerelve a támasztók,
• a feszítők meg vannak húzva, nem engednek ki, és később is utánhúzhatók,
• a kötések az oszlopokon szilárdak, a huzal a sarkokban nincs megtörve,
• a huzalvégek le vannak vágva és vissza vannak hajlítva,
• a huzal és a tartók felületkezelése nem sérült meg szerelés közben.